[Vélemény] „Sötét tudományok, klónozás…” A Bad Batch és Palpatine „fia”

Személy szerint elítélem a klónozást és mindent, ami azzal kapcsolatos, így a Star Wars klónozóit is rossz szemmel figyelem. Talán nem is csalatkoztam, ugyanis A klónok háborúja sorozatból alaposan kiderül, hogy a kaminói klónozó egy minden hájjal megkent fajta – ráadásul nem is az ismert galaxisban élnek! – akik a kezdetektől tudtak az inhibitor-chipekről és legalábbis ebben cinkosai a sitheknek. A klónozást a kánonban később szintén a Sötét Oldalon érhetjük tetten: A mandalore-iban látott Gyermekből bizonyos anyagot kinyerő Pershing doktor a kaminoi klónozók emblémáját viseli, míg Palpatine maga is a klónozásban látta az öröklét kulcsát.

A klónozás és a klónozók embertelensége és sötét tudománya azonban szembenáll a klónokban mégis megmutatkozó emberséggel.

Ami a regényváltozatból kiszivárgott

Rae Carson filmregényének kiszivárgott lapjaiból kiderül, hogy Darth Plagueis halált legyőző technikája a tudat Sötét Oldal segítségével történő transzferálásában rejlik, melyet végül Palpatine ért el valamennyi sikerrel, mikor a második Halálcsillagon történt zuhanása közben egy előre előkészített klóntestbe juttatta sötét elméjét és mérgezett lelkét.

A siker azonban porgfarknyi volt, a klóntest nem bírta el a Császár lelkét és erejét, összeroppant, létfenntartó eszközökre kárhoztatott ronccsá vált.  Palpatine exegoli követői több megoldást is kitaláltak, melyekben a klónozás fontos szerepet játszott.  A filmben láthattuk, hogy maga Snoke is egy Palpatine által mesterségesen létrehozott teremtmény volt, de Palpatine DNS-ét is újra felhasználták, amiből mindenféle elfajzott mesterkedéssel természetellenes lényeket hoztak létre. Az egyik ilyen volt Palpatine „fia”, egy hibás, alkalmatlan gyártmány, akit a Császár kudarcként ítélt meg és megvetett. Ez a „klónfiú” lett később Rey apja.

Klónozás az előzménytrilógia előtt

A Bővített Univerzumban a klónozás szinte a kezdetektől jelen volt, gondoljunk csak a Dark Empire Palpatine-klónjaira, vagy éppen Timothy Zahn Thrawn és Thrawn keze sorozatainak klónjaira: a Jorus C’Baoth, Luke Skywalker, Soontir Fel és Thrawn klónokra. Kevin J. Anderson Sötét tanítvány könyve pedig egy klónok révén „szaporodó” fajt is felvezetett, a Khomm bolygó népét, akik közül a  Dorsk vérvonal 81-es és 82-es klónjai még jedi lovagok is lettek. 

Zahn könyvében azonban – hasonlóan a Dark Empire-höz – a klónozás sötét és gonosz dolognak, Palpatine ijesztő praktikájának mutatkozott, Luke Skywalker furcsán érzéklete a klónokat az Erőben. Ezzel szemben már Zahn-nál is megjelent a klónok „emberi” oldala, számomra a Star Wars egyik legszórakoztatóbb pillanata, amikor Fel báró „alvó” klónjai megtagadták a hadparancsot, és  inkább a paraszti életet választották,  ugyanis nemcsak Fel kiváló pilótaképességeit, hanem annak föld iránti szeretetét is beléjük oltották.

A klónozás emberi vonala

Az előzménytrilógia A klónok támadása és A sithek bosszúja filmekkel a sötét praktikák helyett inkább tudományosabb irányba vitte el a klónokat és klónozást. Megismerhettük a Syfo-Dias jedi mester által rendelt klónhadsereget, akiknek mintájául Jango Fett fejvadászt választották. Ekkor derült ki, hogy a közkedvelt Boba Fett is csupán egy klón, ámde nyersklón, tehát Jango tökéletes mása. A klónkatonák azonban kevesebbek lettek az eredeti alanynál, programozták és parancskövetésre, katonai feladatokra hangolták őket. Ezek a katonák a III. részben gondolkodás nélkül kiirtották az addig velük harcoló jediket, amikor arra parancsot kaptak. A Legendák köteteiben fel is bukkant, hogy sokan viszolyogtak a klónoktól, illetve nem vették őket emberszámba.

A  klónok emberivé tétele egyértelműen A klónok háborúja sorozat egyik nagy vívmánya.  Az inhibitor-chip léte – melyért sokan szidták a sorozatot – kissé árnyalta a hidegvérű parancskövető gyilkosok képét, és azt is megfigyelhettük, hogy a jedik ösztönözték, hogy a klónok kifejlesszék saját személyiségeiket. Az pedig, hogy Plo Koon mester számára a klónok nem feláldozhatók, azóta mémmé is vált a rajongók körében.

A klónkatonák számaikat nevekre cserélték, frizurájukat, fizimiskájukat különféle megoldásokkal tették változatossá, egyéniségeket keresve. Sőt olyan is akadt, aki megkérdőjelezte programozását, otthagyta a háborút és inkább családot alapított. Fives szívszorító története már ennek az egyénné válásnak a csúcsa, remekül párhuzamba állítva Lama Su és a klónozók hozzáállásával, akik tulajdonként tekintettek ezekre a katonákra. Fives, Rex, Wolffe és a többiek szerethető karakterekké váltak, 99 (Nines) a genetikailag selejtes klón pedig egy újabb mélyréteget adott hozzá az emberségükhöz. Most pedig megkaptuk az ő nevét viselő alakulatot, a Bad Batch, azaz Rossz Tétel névre keresztelt osztagot, amely lényegében hibás klónokból, mutánsokból áll,

akik mégjobban különböznek az eredeti alanytól, de a kaminóiak tenyésztervétől is.

Palpatine és a klónozás

Palpatine császárként, mint tudjuk, leállította a klónkatonák gyártását, mire a genetikailag gyorsabban öregedő klónok hamarosan veteránokká váltak (George Lucas tervezett élőszereplős sorozata, az Undeworld tovább követte volna a klónok sorsát, megmutatva emberi oldalukat, ahogyan küzdenek az emlékeikkel és a szükségtelenné válásukkal). A vélekedések szerint a Császár nem tartotta jónak a klónhadsereget, ennek ellenére még a testőrei között is találunk ilyen katonát.  Véleményem szerint Palpatine a klónozást inkább kisajátította.  A tudatátvitelének módszere a Köztársaság korában, a klónháború idején fogant.

A mesterséges életalkotás, mely mindig is sötét dolog volt, most még inkább a gonosz tudománya lett.

Az Erő azonban kifürkészhetetlen és ahogyan életet, valódi, emberi életet lehelt a klónhadsereg katonáiba, akik egyszerű sorozatgyártott gyilkológépekből személyiségekké váltak, úgy „viccelte” meg Palpatine-t is. Palpatine „fia” esetében nem gondolnám, hogy nyersklónról volt szó, valószínűbbnek tartom, hogy a sith fanatikusok itt-ott belenyúltak a tervezésbe. A könyvrészlet különben nem is nevezi klónnak a természetellenes módokon létrehozott lényt, a strandcast kifejezést használja. Ez a szó már korábban felbukkant a Star Warsban, méghozzá A mandalore-iban, amikor a Mando, Kuiil és Cara A Gyermek kilétéről vitázott. A Mando vetette fel, hogy A Gyermek is lehet egy strandcast, valamiféle a génfarmokon kreált lény.

Az Erő azonban győzött az ármány felett, Palpatine klónja nem egy másolat, de nem is egy tenyészlény lett, hanem valódi, önálló egyén. A tervbe hiba csúszott,

a fiú afféle új 99-es lett.

A Császár megvetette, ő pedig kifejlesztette saját személyiségét. Senki lett Palpatine és a galaxis számára, ám önálló választása révén mégis „működésbe lépett” az Erő, családja egyszerű élete megalapozta Rey végső győzelmét a gonosz felett.

Zárszóként megjegyzem, nem örülök különösebben ennek a klónozós históriának sem Palpatine visszatérése, sem fia kapcsán. Mindenesetre ha ez lesz a kánon, akkor megbarátkozom vele. Az legalábbis tetszik, hogy a hibás klón kicsit visszaadta Az utolsó Jedik magyarázatát Rey szüleire, és azt az üzenetét, hogy egy senkiből, egy selejtből is lehet hős, csak választás kérdése. Az sem számít, ha csak úgy sorozatgyártottak, mint Fivest, Rexet és a többieket, sőt az sem, ha még ott is kilógsz a sorból, mint 99 vagy a Bad Batch. Rey egy efféle machináció eredménye, az apja kezéből ugyanúgy ki akarták venni a sorsát, ahogyan a klónkatonák millióival tették, ő azonban Fiveshoz hasonlóan mégis a saját kezébe vette, s végső soron ez vezetett a gonosz pusztulásához.