[Vélemény] Képes Gábor: Nincs diadal ewokok nélkül

Az ewokok gyerekkorom kedvenc figurái, annyira szerettem őket, hogy 10–12 évesen az Ewok az egyik becenevem volt – és Ewok Software néven rövid BASIC programokat is írogattam Atari ST számítógépre. A jedi visszatér című filmben (1983), majd A bátrak karavánja (1984) és Harc az Endor bolygón (1985) című TV-filmekben bukkantak fel – és rajzfilmekben, no meg játékok formájában is meghódították a gyerekszobákat.

Írta: Képes Gábor

Ők a Csillagok háborúja „indiánjai”.

Ez talán meredek kijelentésnek tűnhet, hisz az ewokok nem emberek, nem fajtársaink, hanem idegen lények, egy másik égitest megmosolyogtató, szőrös kis népsége. De árulkodó módon  nevüket a miwok nevű indián törzsről kapták  – míg nyelvüket Ben Burtt hangmérnök az akkori Szovjetunióban élő kalmükök nyelvéről mintázta és – tudomásom szerint – afrikai nyelvek foszlányait is használta hozzá.

Az ewokok az örök bennszülöttek.

Primitívnek, elmaradottnak tűnnek, de társadalomban élnek, vallásos értékrenddel bírnak, alkalmasak a technikailag jóval fejlettebb ellenséggel szembeni harcra is. Főhőseink kis híján a kondérjukban végzik, végül mégis a jócskán az űrtechnika előtti fejlettségi stádiumban lévő közösség adja azt a hozzáadott értéket, amely a nagy egészhez szükséges.

Érdekes a ’70-es, ’80-as évek filmjeinek viszonya a „vadakhoz”, a történelem előtti korok színvonalán élő, „érintetlen” népekhez. Ruggero Deodato Cannibal Holocaust című botrány-mozijában (1980) a „felsőbbrendű” „fehér ember” leleplezi magát, hogy semmivel sem különb a maguk zord, ősi szabályai szerint élő – nem ritkán például kannibál – indiánoknál. Sőt, még szörnyűbb cselekvésekre vetemedik, népirtást követ el, csupán a szenzáció kedvéért. Az Elveszett frigyláda fosztogatóiban (1981), Steven Spielberg – George Lucas szoros közreműködésével készült – filmjében Indiana Jones a vérszomjas hovito törzs elől menekül a perui dzsungelben. A mérges nyilaikról elhíresült indiánok leborulnak az aranybálvány előtt,  mint évekkel később A jedi visszatér ewokjai C–3PO előtt. 

Az ewokok nem emberek, de valahol az egzotikus kalandfilmek és westernek vademberképét idézik fel. Sőt, talán a 18–19. századi, ma már tarthatatlanul elavult, kizsákmányoló vagy épp képmutatóan atyáskodó vadember-szemléletnek a távoli galaxisba exportált változata teremthette az ewokot. Csak míg  igazi embertársaink „vadembernek” kezelése ma már vállalhatatlan és szerencsére meghaladott gondolat,  a Star Wars sokféle lényei között az ewok a galaktikus civilizációk vademberének szerepét töltheti be. Embertársainkat nem kezelhetjük idegenként, az ewokok viszont idegenek, akiket emberszerű, gyermeki tulajdonságokkal ruházott fel a képzelet. Ugyanakkor állati jellegű tulajdonságaik is vannak, medveszerű szőrmókok –  a magyar gyerekek „ewokmackóknak” is hívták őket  –, a csemetéik pedig akárha földi makifélék lennének. Fontos látnunk őket, a legkisebbek kicsinyeit, mert még inkább empátiát ébresztenek a nézőben.

S hogy milyenek az ewokok? Barbárok – majdnem megeszik ők is az emberi főhősöket, míg egy babonaság el nem tántorítja őket (egy technikai alkotást, azaz droidot istennek hisznek. Azt még nem tudtuk A jedi visszatér bemutatása idején, de ma már ismerjük a teljes sztorit: hogy ennek a droidnak az építője egyébként a galaxis egyik legfontosabb, már-már emberfeletti embere). Primitív társadalomban élnek.  Állatnak hiszik őket  – A bátrak karavánja film kamaszfiú hőse ki is mondja ezt –, végül mégis nélkülözhetetlenek. Egy galaktikus Birodalom elpusztíthatatlan a közreműködésük nélkül – és akkor is jelentősek és értékesek, ha az igazi nagy csaták a fejük felett zajlanak is, ha a technika és tudomány világát még nem is ismerik. A bátrak karavánjában meg olyan könnyed természetességgel varázsolnak papjaik, hogy Yoda mester elbújhatna mellettük.

A gyermeki naivitású, mégis a nagy történetet építő törzsi társadalmak a Star Wars-univerzum más produktumában is felbukkannak – s nyilván a könyvek és rajzfilmek kategóriáiból a kedves olvasó még egy sor példával tudná gazdagítani e cikket. A jedi visszatér után másfél évtizeddel szőrmókok helyett kétéltű figurák kaptak fontos szerepet az első előzményfilmben, a Baljós árnyakban: a gunganek. Bár őket nézve nem támad simogathatnékunk – és míg a tündéri ewokmackó, Wicket szerepe boldogságot hozott alakítója, Warwick Davis számára, a csetlő-botló gungant megformáló Ahmed Best lelki beteg lett az őt gyalázó „rajongók” miatt. Rian Johnson Az utolsó jedik című műve hasonló gyalázkodás-cunamit indított el a „rajongók” között, az egyébként meglehetősen eklektikus, de szerintem néhány – megrendítőnek indult, majd súlytalanná viccelt – jelenettől eltekintve jól felépített, a jedi mitológiát izgalmasan továbbépítő filmben a „cukiságfelelősök” a porgok lettek.

Tehát ha cinikusan azt mondjuk, hogy az ewokok elsődleges feladata csupán annyi volt, hogy több játékot tudjon eladni Lucas cége, akkor a porgok hasonló funkciót töltenek be (bár az általam ismert játékboltokból még sosem sikerült egy tisztességes méretű plüss változatot beszereznem belőlük – sajnos).  A porgok szerepe jóval redukáltabb, mint az ewokoké, mert nem valódi intelligens lények, igazából „csak” az állatvilág részei.  Arra azonban alkalmasak, hogy empátiát ébresszenek a szereplőkben: még a húsevő – és az ewokok által ilyen ösztönei miatt könnyen csapdába ejtett – Csubakka szíve is idővel megesik rajtuk (sőt, valójában a porgok akarták megenni Csubakkát – a szerk.). Valamint Az utolsó jedik egy fontos üzenetét is erősítik, az egymással kölcsönhatásban lévő, összefüggő életek, a természet fontosságát. A porgok benépesítik a bolygójukat – amely ugyanúgy az övék, mint az intelligens létformáké – és hamar elfoglalják a „betolakodók” terét is, akár a Millennium Falcont.

A Canto Bight kaszinóváros jeleneteiben található „űrlovakkal”, a fathierekkel hasonló a helyzet: a kedves – és az ewokokkal ellentétben szintén nem az intelligens fajok közé sorolható – állatok nemcsak a természet fenségességét hirdetik, de a kiszabadításuk az ellenállás értékrendjét is szimbolizálja. Az pedig az egész film erkölcsiségének egy kimagasló példája, hogy

a film végén a „staféta” egy kizsákmányolt rabszolgafiúhoz kerül – ő vérteződik fel jedi képességekkel.

A nagy lucasi történet egy sivatagi bolygó parasztfiújával, egy árva párafarmerrel kezdődik – ha pedig az előzményfilmeket is nézzük: egy „szeplőtelenül fogantatott”, tehát kis túlzással jézusi előképpel bíró – szerencsétlen rabszolgagyerekkel. És az első nyolc film alapján egy másik rabszolgafiúig ívelt – a kilencedik részt látva pedig egy „roncsvadászig”, egy elárvult lányig, akit ráadásul a vér szerinti származása a sötét oldalra is sodorhatott volna.

És mindig az áll a jó oldalán, aki a gyengébbeket, a kiszolgáltatottakat védi, aki fantáziát lát azokban, akiket mások komolyan vehetetlennek, lenézendőnek, megvetendőnek tartanak vagy figyelemre sem méltatnak.  A megvetés tárgyaivá tett életek lehetnek akár állatok, akár kezdetleges társadalmi fejlettségű, intelligens lények, akár hozzánk hasonló, de reménytelennek tűnő szociális helyzetben lévő gyerekek és felnőttek  – a szövetségük jót jelent és jóvá tesz.

Számomra a Csillagok háborúja univerzumának ez az oldala legalább olyan izgalmas, mint a jedi lovagok, az arisztokraták, politikusok és katonai parancsnokok világa. A nagy egység nem áll össze a legkisebbek nélkül – sőt! A nagyívű történetbe kellenek olyan figurák is, mint az ewokok, akiket legszívesebben összeölelgetnénk. Már ha nem a kondérjukban végeznénk végül.

Nyitókép: Ewokok és C–3PO A jedi visszatérben (Syfy Wire)

Képes Gábor – Író, eddig három verseskötete és több mint tíz sci-fi tárcanovellája jelent meg. Muzeológusként több kiállítást rendezett a videójátékok, az informatika és a robotika történetéről, 2016 óta a Neumann Társaság főmunkatársa.