[Vélemény] Az új trilógia helye a nagy egészben és az Egyensúly 2.

Mini véleménycikk-sorozatunkban szerzőnk, Bede Attila és főszerkesztő-helyettesünk, Kádas István járják körül azt a nagy kérdést, hogy van-e létjogosultsága az új trilógiának, illetve mit is jelent a saga egésze szempontjából. A két cikk a két szerző saját véleménye, amelyet jól jelez, hogy például az Egyensúly kérdésében nem értenek egyet, egymással ellentétes állásponton vannak. Másodikként Kádas István írását közöljük.

El kell telnie még néhány évnek, hogy a Skywalker kora beérjen. Kellenek még könyvek, képregények, sőt egy jó kis Filoni-féle élőszereplős sorozat is, amely az előzménytrilógiához hasonlóan az új trilógiát is megtölti élettel, elmélyíti azok karaktereit, eseményeit. Azért is szükség van egy efféle érési folyamatra, hogy tudjuk a kilenc rész, s egyben az egész új trilógia fényében szemlélni az egész sagát, és egy egységes egésznek érezzük az ennealógiát. Éppen ezért jelenleg még nehéz megválaszolni a kérdést, hogy mit adott az új trilógia a sagának, merre vitte tovább, és előrébb a történetet.

Security Check Required

No Description

Miről, kiről szól a Skywalker-saga?

Az eredeti trilógia elsősorban Luke Skywalker útja volt, az előzmények azonban Anakint/Vadert helyezték a középpontba. Az új trilógia ezen még egyet csavart, a teljes saga főhőse C–3PO lett az egész Skywalker család lett. Éppen ezért szimbolikusak a záróképek: a Tatuin, illetve hogy egymás mellett jelenik meg a két Skywalker-iker, Luke és Leia, s ezzel a IX. epizód Leiát végérvényesen ikertestvérével egyenrangú hősévé helyezte a sagának.  A Skywalker saga főhősei tehát Anakin, Luke, Leia, illetve Ben Solo.  Ez a három generáció az, amely kevesebb mint hetven év alatt többször felforgatta és megmentette a galaxist.

Luke és Leia (Vanity Fair)

Na de akkor minek kell ehhez Rey „Skywalker”? A IX. epizód fényében ráadásul kicsit olyan, mintha  az új trilógia igazi főhőse az útját kereső Ben Solo/Kylo Ren lett volna, ő az aktuális Skywalker, akit  Adam Driver zseniális alakítása a Star Wars egyik legkomplexebb karakterévé varázsolt.  Rey-nek egyrészt fontos szerepe lett a Skywalkerek történetében: új reményt adott Leiának, kirángatta a száműzetésből és újra hőssé tette Luke-ot, és neki is köszönhető Ben világos oldalra billentése. Vagy legalábbis jelentős hatása volt ezen eseményekre.

Másrészt a Skywalkereknek is meghatározó szerepük lett Rey történetében. S itt jön a képbe Rey származása, és Palpatine császár. A Star Wars főgonosza, aki a saga első epizódjában még egy kedves(nek tűnő) bácsi, egy ravasz politikus, aki az epizódok folyamán egyre jobban kimutatja a foga fehérjét, hogy  a IX. epizódra az elemi gonosszá, a Star Wars Mephistójává váljon.  Palpatine terve a kezdetektől a saját örökké tartó uralmának megvalósítása volt, melyhez attól a pillanattól igyekezett felhasználni a Skywalkereket, hogy találkozott az ifjú Anakinnal. Palpatine csinált Anakinból, a Jedi Rend kiválasztottjából Vadert, akit felhasznált a jedik kiirtására, és a saját teljhatalmának kiépítésére. Palpatine amint tudomást szerzett Luke létezéséről, őt is igyekezett megszerezni magának, majd miután Anakin és Luke végül „fellázadtak” ellene, a következő generációt, az ifjú Ben Solót fertőzte meg, bosszút állva a Skywalker családon.

Palpatine tehát az egész saga alatt igyekezett manipulálni a Skywalkereket, ám végül a Skywalkerek (Luke, Leia és Ben) „manipuláltak” egy Palpatine-t, aki végleg elpusztította a gonoszt.

 Rey-t tehát a Skywalkerek tették azzá, aki a IX. rész végére vált.  Tulajdonképpen  az egész Skywalker-saga maga a diád története, két család, a Skywalker és a Palpatine diádja,  akik felváltva döntik romba és mentik meg a galaxist. Ez a „diád” ér véget azzal, hogy az utolsó Skywalker életét adja az utolsó Palpatine-ért. Ez a családi dráma ráadásul egy grandiózus háborúba illeszkedik, hasonlóan ahhoz, ahogyan Maz Kanata összefoglalta: a jedik és sithek, a Lázadók és a Birodalom, az Ellenállás és az Első Rend, mind ugyanazt az egy háborút vívják a Jó és Rossz között. Mely a Jó végső győzelmével ért véget.

Az Egyensúly és a Prófécia

Itt térnék ki az Egyensúly kérdésére, illetve hogy mi a különbség az Anakin és a Rey által elhozott „Egyensúly” között.  Anakin áldozata személyes volt. Személyes okok, a családja megmentésének vágya vezette korábban a sötét oldalra, majd ugyancsak a családjának megmentéséért tért vissza a fényre.  Míg azonban az átállását az önző birtoklásvágy vezérelte, addig visszatérése önzetlen önfeláldozás volt. A hatodik epizódban a jedi visszatért – egy személyes történet végén. Anakin áldozata egyensúlyt hozott, melynek egyik pólusán a Jedi Rend újjáélesztésén dolgozó Luke Skywalker, a nagybetűs JÓ, a másik pólusán pedig a lappangó sötétség, a Palpatine újjáélesztésén dolgozó sith kultisták álltak.[/su_highlight]

De ez az egyensúly ideiglenes, és törékeny lett.

Az Erő egyensúlyban dolgozott: visszatér a Jedi Rend, visszatér Palpatine; Ben Solo átáll, felbukkan Rey. Az egyensúly újra Luke halálakor borul fel, nemhiába akarta Snoke (Palpatine) annyira elpusztítani a korábbi epizódokban, s nem hiába csak a halálesetet követően üzen a galaxisnak. Ezt az új egyenlőtlenséget oldja fel ismét Rey akkor, amikor az „összes sith-tel” szemben az „összes jedivé” válik, átveszi Luke helyét a fény bajnokaként, s Skywalkerré válik. Rey azonban többet tesz. Luke Skywalker Az utolsó Jedikben még a Jó és a Rossz közötti balanszról beszél, a Skywalker korában azonban már a jedik győzelmét bízza Reyre. Rey ugyanis (úgy fest – a szerk.) végérvényesen elpusztítja a sitheket és a világos oldal tökéletes győzelmét hozza el ebben az egyetlen háborúban. Szóval  Palpatine hozta el a sötét oldal győzelmét, Anakin a két oldal közötti egyensúlyt, Rey pedig végül a világos oldal győzelmét. 

A próféciák lényegüket tekintve többféleképpen értelmezhetők. A jedik a sithek pusztulását tekintették az egyensúly helyreállításának, míg a Mortis Erő-istenségei az egyaránt fennálló Jó és Rossz közötti egyensúlyozást. Anakin áldozata inkább utóbbinak feleltethető meg, míg Rey tette az előbbinek. Ráadásul az öreg Ben Kenobi már Luke-ban látta a Kiválasztottat, míg Yoda számára Leia volt a másik remény. A prófécia szövegét Claudia Gray Mester és tanítványa regényéből ismerjük:

„Csakis rengeteg jedi feláldozása által teheti jóvá a Rend a névtelenek ellen elkövetett bűneit. A múlt fenyegetése már nem a múltban, hanem egy tojásban alszik. Amikor a tojás feltörik, a teljes galaxis veszélybe fog kerülni. Amikor maga az Erő fog meggyengülni, a múltnak és a jövőnek szét kell válnia, és egyesülnie kell. Eljő majd a Kiválasztott, akinek nem lesz apja, és rajta keresztül teljes egyensúly fog beállni az Erőben.” (Sólyom Zoltán fordítása)

A Kiválasztott tehát egyértelműen Anakin, már csak amiatt is, mert Anakin az, akinek nincsen apja. Ő az, akin keresztül egyensúlyi helyzet is kialakul. A tojásban alvó fenyegetés valószínűleg a sitheket takarja, a jedik feláldozása pedig a 66-os parancsot.  A próféciában tehát szerepel Anakin, Palpatine és klónok háborújának jedijei is.  A szöveg azonban további jelentéstartalmakkal is bír. „Amikor maga az Erő fog meggyengülni, a múltnak és a jövőnek szét kell válnia, és egyesülnie kell.” Ez a rész különösen homályos, és véleményem szerint itt kapcsolódik be a próféciába Rey. Az Erő meggyengülése egy hosszabb időszakot is felölelhet, egészen a Jedi Rend kiirtásától az Erő új ébredéséig (Rey) eltart. Mivel a prófécia a Jedi Rend szemszögéből íródott,  a múlt és jövő szétválása akár az a pillanat is lehet, amikor Luke (és Kylo Ren) el akarja pusztítani a Jedi Rend múltját, de Rey megmenti a jövőjét. A múlt és jövő pedig újra akkor egyesül, amikor a múlt jedijei végre szólnak Reyhez,  és a múlt és jövő jedijei Rey-ben egyesülve, egyként győzik le a sitheket.

A prófécia egészében Rey tettével teljesedik be, de az eseménysort Anakin, a Kiválasztott megjelenése indítja el.

Anakinon és a Skywalker családon keresztül áll helyre az Egyensúly, akárhogy is értelmezzük, hogy mit is takar. Ebben Luke és Leia szerepe is kiemelkedő, miattuk tér vissza a fényre Anakin, s ők teszik Rey-t alkalmassá a végső győzelemre. Szóval valójában lényegtelen, mit is jelent ez a titokzatos „egyensúly”,

mert a prófécia gyakorlatilag a teljes Skywalker-sagára vonatkozik.

Leia szerepe

Mindennek ellenére a Skywalker saga egyfajta küzdelem is a prófécia és a szabad akarat között. Anakint ez a nagy nyomás is a sötétség felé taszítja, ahogyan Luke számára is teherré válik a „hősi státusza”, míg Ben Solót kifejezetten tönkreteszi ez az örökség.

De talán, ha a komplett saga abszolút pozitív hősét keressük, akkor Leia az.

Anakin visszatérésben és áldozatvállalásban véleményem szerint komoly szerepet játszott, hogy Vader megérezte, hogy van egy lánya is, míg Ben visszatérésében ugyancsak kulcsszerepe volt anyjának. Sőt Leia üzenete volt az, ami elindította Luke Skywalkert a hőssé válás útján, s egyben ezt az egész mesét 40 évvel ezelőtt. Ráadásul, Yoda Leiát gondolta másik reménynek, olyannyira, hogy a Bizonyos szemszögből kötet egyik novellája szerint az idős jedimester eredetileg Leia kitanítására készült, s csak Kenobi győzte meg Luke-ról. Sőt, míg Anakin és Ben átállt a sötét oldalra, mely Luke-ot szintén megkísértette és korábbi énjének megtagadására sarkallta, addig  Leia végig kitartott a Fény mellett, s a legnagyobb tragédiák ellenére se futamodott meg. 

„Alderaan hercegnője” többszörösen is keresztülhúzta Palpatine terveit. A Skywalker korának tehát sikerült Leiát helyeznie a középpontba: jelzés értékű nemcsak az, hogy Leia Erő-szellem lett a film végén, hanem az is, hogy teste csupán az után tűnt el, hogy Palpatine végleg elbukott, és Ben Solo is feloldozást nyert, eggyé válva az Erővel. Leia volt Palpatine nagy ellenfele, s benne folytatódott az a harc, amit még anyja és nevelőapja kezdett el az elnyomással szemben. Az említett Mester és tanítványa regény pedig egy másik ősi próféciát is ismer, mely esetén könnyen gondolhatjuk azt, hogy Leiáról szól:

„Ő, aki sötétségbe születik, sötétségnek fog életet adni.” (Sólyom Zoltán fordítása)

Miről szóltak a jedik próféciái?
A Star Wars univerzumában először az 1999-es Baljós árnyakban hallhattunk a jedi próféciákról, azon belül is a Kiválasztott jóslatáról. Hihetetlennek tűnhet, de az azóta eltelt húsz év alatt egyszer sem tűntek fel a jövendölés pontos sorai – egészen mostanáig. Az áprilisban megjelent (szokás szerint fantasztikus) Claudia Gray regény, a Qui-Gon Jinn és Obi-Wan Kenobi egy korai kalandját bemutató Master & Apprentice – amely a Mester és tanítványa címet kapta magyarul és– ugyanis nem elég, hogy végre bepillantást nyújtott a prófécia soraiba, de azonkívül még egy rakat másikkal is megismertetett bennünket. Lássuk, hogy miről szólnak ezek! RÉSZLETEK ITT.

A saga végkicsengése azonban az tanítja, hogy mindenki a saját életének a kovácsa, függetlenül a származástól.

Az Erő nem determinál, hanem segít kiteljesedni. Jónak lenni sosem késő, a fény végül legyőzi a sötétséget, a szeretet erősebb a gyűlöletnél. Az Erő utat talál a céljaira. Emellett az új trilógia elindít egy új gondolatot is: az Erő mindenkié. Ezt mutatja Az utolsó Jedik seprűs fiúja, illetve Finn erőérzékenysége is. Ez pedig már a jövőbe mutat, az új, Skywalker- és Palpatine-mentes történetek irányába.

Nyitókép: Skywalker saga (ScreenRant)

Legfontosabb posztjaink