[Vélemény] Az idős Luke védelmében: így nőhetett túl a mesterein

Lassan egy éves lesz Az utolsó Jedik, de a rajongói viták azóta sem nagyon csillapodnak a film körül. Az alkotás egyik leghangosabban vitatott pontja Luke Skywalker szerepe – miért egy magányos, visszavonult, kiábrándult remete a messzi-messzi galaxis egykori legnagyobb hőse. Szerintem így lett igazán emberi a karakter, amely még Yodán és Kenobin is túlnőtt. Miyazaki Jun cikke.

Az eredeti Star Wars trilógia egy remek űrmese volt, ami – ahogy a legtöbb mese – azzal a kimondatlan ígérettel zárult, hogy „és boldogan éltek, míg meg nem haltak”. Egy mozifilm-sorozat, amely már a nevében is benne hordozza, hogy háború van, viszont nem nagyon tud arra cselekményt felépíteni, hogy boldogan éltek. Esetleg valami romantikus komédiát lehet erre alapozni, de nyilvánvalóan nem Star Wars-filmet.

A mesék sosem folytatódnak, sosem kell azt látnunk, hogy Hófehérke, Hamupipőke és a többi mesebeli hercegnő gyereket szül, felszed néhány kilót, neadjisten, kiszeret a szép, szőke hercegből és válni akar.

A Star Wars viszont folytatódik a legnagyobb örömünkre – de ennek az az ára, hogy le kell számolni a boldogan éltek-illúziójával. Van, aki évtizedek alatt sem változik nagyon – Han Solo tényleg öregebb, ráncosabb, meg tapasztaltabb a 7. epizód idejére, de nagyjából ugyanaz a csirkefogó, mint aki anno a tatuini kocsmában volt. És van, akire nagyon rányomja a bélyegét ugyanez a néhány évtized. Joseph-Gordon Levitt szerint ezt a különbséget nem kijátszani nagy vétek lett volna –  szerintem is sokkal izgalmasabb és érdekesebb egy megtört Luke Skywalker. 

A New Old Skywalker – Joseph Gordon-Levitt – Medium

Recently, I went to see the new Star War s. I know, I wanted to see it sooner, but I have babies. Anyway, getting home from the cinema, I was curious to see what people were saying about the movie, and what I discovered surprised me.

Az lenne csak igazán a csalódás, ha ugyanolyan karakter marad, mint A Jedi visszatér idején. Az igazán nagy csoda szerintem az, hogy az eredeti trilógia idején se csavarodott be.

A fiatal és öreg Luke

A remek fénykardpárbajok, és az X-szárnyúakkal való lövöldözések elvakító fényében ugyanis nem tűnik fel, hogy  Luke Skywalker egy sokszorosan traumatizált, tinédzserkorból éppen csak kilépett, felnőtt élete kezdetén álló fiatalember.  Hajlamosak vagyunk elfeledni azt, hogy Luke-ot örökbe fogadták – márpedig az egyik legtraumatikusabb emberi helyzet az, amikor egy gyereket nem a saját, vér szerinti szülei nevelnek fel. Akármennyire is szeretik a gyerekeket a nevelő-, vagy örökbefogadó szülők, a vér szerinti szülők hiánya a legtöbb esetben maradandó, felnőtt korban is ható nyomot hagy a gyermekek lelkén.

Ez azonban Luke Skywalker esetében csak a kezdet, hiszen  19 éves korában az örökbefogadó szüleit is elveszíti  – teljesen felfordul az eddigi unalmas, poros kis világa. Ráadásul mindez alig néhány órával azután történik meg vele, hogy az először hall valami kézzelfoghatót az apjáról, hogy aztán három évvel később kiderüljön, hogy ez is egy ordas nagy hazugság volt. Pardon, igazság – persze csak egy bizonyos szemszögből.

Az örökbefogadó szülők elvesztése után nem sokkal pedig:

  • elveszíti a mesterét is,
  • akit az a félelmetes figura öl meg, aki tudomása szerint az apját is megölte;
  • de nincs idő átgondolni az egész szituációt, mert be kell pattanni egy X-szárnyúba, hogy a galaxis addigi történelmének legreménytelenebb ütközetében álljon helyt.

Már csak az Egy új remény eseményei elegendőek lennének, hogy a világ legstabilabb lelkivilágú embere is becsavarodjon, és vagy a sarokban sírdogáljon, vagy szétverje a berendezést, vagy mindkettő, tetszőleges sorrendben. De az Erő Luke-kal van, nincs szüksége pszichológusra se ahhoz, hogy ne csak túllépjen a helyzeten, de a Lázadók Szövetségében parancsnokként szolgáljon.

Luke Skywalker Az utolsó Jedikben (Eli Hyder)

Három évvel később aztán Luke Skywalker:

  • kishíján halálra fagy,
  • kiderül, hogy a mestere hazudott a családjáról,
  • kiderül, hogy az apja a galaxis 2. leggonoszabb figurája, de legalább ő se rajongója a túl sok homoknak,
  • és az apja levágja a karját is, a legpocsékabb apa-fiú találkozást produkálva.

Fél évvel később

  • kiderül, hogy hja, amúgy van egy eltitkolt ikertesója is, pont az a csajszi, aki amúgy neki is bejött, csak aztán az szerencsére a legjobb haverjával jött össze,
  • bebizonyosodik, hogy a családi nézeteltérések lerendezésére továbbra is a fénykardpárbaj a legjobb megoldás,
  • és végül a fater meghal.

Az az elképesztő, hogy ilyen traumák mellett hőssé tudott válni, nem pedig zártosztályra való idegbetegként végezte.

Amíg mások 22 éves korukban megpróbálják két buli közé beszorítani az egyetemi vizsgára való felkészülést, addigra Luke Skywalkert annyi negatív hatás érte, ami egy életre elegendő lenne – de úgy tűnik, számára ekkor sem jöhetett el a nyugodt élet. Hogy is állapodhatott volna meg, amikor az ő vállán nyugodott a teljes Jedi Rend feltámasztásának felelőssége, amit aztán sikerül is jó alaposan elcsesznie, de az vesse rá az első követ, aki hasonló életúttal a háta mögött jobban csinálná. A legjobb barátjának és az ikertestvérének a gyereke pusztítja el az új Jedi Rendet –

csodálkozunk, hogy inkább elbujdokol a problémái elől?

Pláne, hogy sokkal jobb mintát nem is láthatott: Kenobi és Yoda sem csináltak mást, mint elbújtak a vereségük után. A két túlélő jedimester 19 éven keresztül abszolút semmit nem csinált a Birodalommal szemben, miközben az Erőről mit sem tudó szenátorok, mint Mon Mothma, vagy 19 éves hercegnők, mint Leia Organa, és számtalan nevenincs lázadó tette kockára az életét napi szinten. (A Jedi Rend maradékából ekkorra már csak egy egykori padawan, Kanaan Jarrus harcol, meg Ahsoka Tano, aki jó okkal hagyta ott a jediket.)

A témával Bede Attila is foglalkozott korábban a Ziro.hu-n
„A film végén kétségtelenül megkaptuk az eposzi Luke-finálét, ahol szerintem igenis régi fényében láttuk a karaktert. Akárhányszor meglátom azt a jelenetet, libabőrös leszek. Olyan lezárás lett ez, amely minden rajongó képzeletét felülmúlta. Ráadásul ez egyáltalán nem tűnik olyan húzásnak, amit nem érdemelt volna a karakter.”

A cikket ide kattintva lehet elolvasni.

Az eredeti trilógia idején Luke Skywalker egy reményteljes, kezdetben némileg naiv, de minden nehézség ellenére optimista figura. Ebben a korban egészen sokan hasonló attitűddel állnak neki a nagybetűs Életnek. Aztán gyakran jönnek a csalódások, nehézségek, pofára esések, kudarcok – ahogy ez szintén így történik sajnos a való életben. És sokan elveszítik az optimizmusukat, mások pedig – ha már nem tudnak egy szigetre elvonulni, és zöld tejet szerezni –, hát alkoholba vagy drogokba menekülnek.

Szomorú, hogy ezeken a csalódásokon Luke Skywalker is átesik, ám egyáltalán nem meglepő.  Ez az esendőség hihetőbbé, és szerintem szerethetőbbé is teszi a karaktert. Mindenképpen emberibbé válik Luke Skywalker.  Igen, szerintem is oltári menőn nézett volna ki, ha Luke fél kézzel lepofoz egy komplett hadosztályt – Az utolsó Jedik viszont szerintem sokkal menőbben oldotta meg ezt azzal, hogy Luke nem pofozta le a komplett hadosztályt. Hanem élete utolsó pillanataiban jedisebben viselkedett, mint a mesterei valaha, és legendás alakként távozott.

Ezzel pedig túlnőtt Yodán és Kenobin egyaránt – és azt is megmutatta, hogy egy olyan mély gödörből is van kiút, mint amibe belekerült.

Szerintem ezt érdemes volt megmutatni a vásznon. Luke Skywalker személyiségének változásához pedig lehet, hogy érdemes egy jedi türelmével és empátiájával hozzáállni – ahogy Rian Johnson rendezőhöz is.


Miyazaki Jun – Az SFportal Sci-Fi Magazin alapítója, számtalan rajongói találkozó szervezője volt tíz éven keresztül. A Miyazaki Jun nem írói álnév, édesapja japán. A sci-fivel az első Star Trek film tévés vetítésekor találkozott, valamikor a kilencvenes években. Azóta a fél élete a sci-fi filmek, tévésorozatok, regények és játékok körül forog. A Star Wars Jövője [SWJ] című sorozatunkba írott cikkét itt olvashatod el.