[SWJ] Szedlák Ádám Zoltán: Unom a banánt jediket

Bandita, hozz nekem negyvenezer doboz koréliai IPA-t, de nagyon gyorsan, mert szomjazunk a papával – avagy mi hiányzik a Star Warsból.

A képre kattintva eléred a sorozat többi részét!

Zsolti hülyének nézett, amikor kiderült, hogy nem láttam a Star Warst. Általános iskola felsősök voltunk, a kilencvenesek közepében jártunk, úgy gondolta a Star Warst nem látni nem opció. Pláne, hogy a Jurassic Parkot bezzeg láttam (akarunk nosztalgikus szöveget? Kalóz kazettáról, zajos volt, mint az állat, de ettől csak még félelmetesebbé vált a film).  Szóval ezt is illett volna.  Leültetett és megnéztük mindhárom részt vacak hanggal, másolásoktól szétmászó képpel. És látám, hogy ez jó. Kiderült, hogy Darth Vader Luke apja, a gonosz és a jó között egyenes átmenet van. Zsoltiból azóta, ha jól tudom ügyész lett, szóval újra bizonyította a fenti tételt.

(Barrett-Jackson)

A Baljós árnyakat már gimnazistaként láttam, rögtön másfélszer. Nem jöttem ki a moziból, nem lettem rosszul, sőt még a vicces robotok sem zavartak. Viszont elszakadt a tekercs a miskolci Béke moziban, és fél óra gépészkedés után feladták a megszerelését. Nem nagyon emlékszem, mennyire tetszett a következő két film. Élénken él bennem viszont a Jedi Knight 2 játék, amiben órákban kifejezhető időt töltöttem a fénykard megszerzésével. Örök élmény a Knights of the Old Republic (KOTOR), amiben bosszankodtam azon, hogy vasvillával rakodták tele az űrhajót jedikkel, de még így is szívesen kalandoztam és oldottam meg csip-csup ügyeket. Ott volt egy világ, amiben még a mandalori háború veteránjai bóklásztak és okoztak problémát a majdnemtehenet tenyésztő és majdnemgyümölcsöt termelő helyieknek. Ha nem is csinálhattam azt, amit akartam, de elég szabadnak éreztem magamat.

Pillanatkép a KOTOR-ból (Steampowered)

A fenti nagyjából válasz is arra, hogy mit várok az új Star Warstól.

Kevésbé eposzi történeteket, vagy legalábbis kisebb hatást kiváltókat. A Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet ezer sebből vérzett,  csak a birodalmi hordozható merevlemezt órákon és sörökön keresztül tudom ekézni,  de a Piszkos tizenkettő sztorijának a messzi messzi galaxisba ültetése nem volt rossz ötlet. És ha már a Piszkosnál járunk. Nagyon időszerű lenne, ha a Star Wars lekattanna a második világháborúról. Bennem is felhorgad a nosztalgia, amikor valamelyik szereplő bevetődik a Millennium Falcon ágyúi mögé, ami úgy néz ki, mint a B–17 Flying Fortressek haslövegtornya. Szerettem Holdo menekülését is, de nem tudok napirendre térni afelett, hogy mennyire ostobán használja a sorozat az űrt. Előttünk a jó példa, a The Expanse egy Star Wars-film sör- és hotdogszámlájának megfelelő összegből csinál olyan érdekes űrcsatákat, amiben nem két csatahajó lövi egymást méltósággal.

Ami pedig a kevéssé eposzi történeteket illeti: van egy teljes galaxisunk tele sztorikkal.  Engem például érdekelne, hogyan szerezték meg a bothan kémek a második Halálcsillag terveit. Különösen egy olyan Birodalomban, ahol csak emberek szolgálnak.  A – nem kánon – KOTOR-játékok sztorijai, az Doktor Aphra képregénysorozat, A klónok háborúja animációs sorozat is jó példával szolgálnak. A csempészetben is van még bőven történet, hogy a régi, nem annyira jó arc jediket – ha valaki tényleg még jedikre vágyik – elő se rángassuk.

Doctor Aphra: régészkedés blasztertűzben

 A témák szabadon engedésével persze át kell alakítani a jövedelmi elvárásokat is.  Amikor nem az egész galaxis sorsa forog kockán, akkor kevesebben ülnek moziba. Lesznek filmek, amik annyira sem sikeresek, mint a Solo volt. Lesznek filmek, amik újabb hisztirohamot váltanak ki, mert nők lesznek a főszereplői, esetleg feketék vagy – uram irgalmazz – idegenek.

Viszont az új arcokra és új figurákra szükség van. A régiekről mindent tudunk, kiöregedtek, meghaltak.

A közhiedelemmel ellentétben pedig a Disney jó az új hősök teremtésében, a Star Warsnak ez valahogy kevésbé megy. Nem szégyen tanulni, nem szégyen elengedni a régi dolgokat.