[SWJ]: Barta Zoltán: Állandó mozgásban a Star Wars jövője

2013 elején jóval egyszerűbben lehetett megválaszolni, hogy mi lesz a Star Wars-univerzummal. Ám a Solo bukása után jóval nehezebb lett választ adni e kérdésre.

A képre kattintva eléred a sorozat többi részét!

Az elmúlt hetek Lucasfilm körüli hercehurcája egyre inkább egy dél-amerikai szappanoperára kezd hasonlítani. Ez teljesen kívülálló szemmel még szórakoztató is lehetne, de egyáltalán nem az. A kedvenc galaxisunkat gyártó és karbantartó szórakoztatóipari birodalom egyre gyakrabban sodródik olyan irányba, amerre lassan már nem merünk nézni. És ha néha mégis merészelünk, akkor sem biztos, hogy tetszik, amit látunk.

A gondok fő forrásának általában egyetlen személyt szokás mostanában megjelölni: a Lucasfilm elnöki székében ülő Kathleen Kennedy-t. (Jól emlékszünk rá, hogy előtte George Lucas volt az állandó célpont, de amikor ő 2012-ben emelt fővel távozott, átadta ezt a pozíciót az általa kiszemelt utódnak.)

Sok nagyokos azt képzeli, hogy mindössze Kennedy-t kellene eltávolítani – vagy neki kellene önként felállni – a székéből, és ezzel egy csapásra megoldódnának a gondok.

(Az elnök asszony most 65 éves, még akár tíz évig is stabilan ülhet a székében, és „jobbnál-jobb” dolgokat agyalhat ki a galaxis számára.) Van egy rossz hírem: Kathleen Kennedy-t nem lehet csak úgy eltávolítani az elnöki posztról, és láthatóan önszántából sem fog távozni. Nem lehet kirúgni, mert amikor Lucas olcsón – igen, a 4 milliárd dolláros ár olcsó volt – eladta a céget, a jelek szerint beépített egy pár olyan kitételt a szerződésbe, amikről azt gondolta, hogy neki és a korábbi kollégáinak mindenképpen kedveznek majd. A folyamatosan csordogáló jogdíjak mellett egyik ilyen volt Kennedy kinevezése a Lucasfilm elnöki posztjára. Ezen kívül ott voltak még a társvállalatok – pl. ILM, Skywalker Sound –, amelyeket nem lehet eladni, a folyamatban lévő projektek egy részének befejezése, a legendás Lucasfilm-archívum gondozásának kérdése, ja, és új filmek gyártása, stb. A nagy alkudozásban az áldozati bárány szerepét a legendás videojáték-fejlesztő LucasArts kapta. Tegyük hozzá, teljesen jogosan, hiszen a The Old Republic c. online játékkal olyan negatív pénzügyi eredményt produkáltak, amely fölött még a Disney sem tudott szemet hunyni, ezért 2013 tavaszán a csomag részét képező LucasArts 150 alkalmazottja pakolhatta össze a holmiját, majd pedig a céget a Disney egy erőteljes mozdulattal gyakorlatilag lehúzta a WC-n.

Kathleen Kennedy viszont a legjobb rajtkockáról indulhatott. „Lesznek új filmek, pénz is lesz rájuk dögivel, vagyis a korábbi évtizedek gyakorlatától eltérően jóval nagyobb számban gyárthatunk új produkciókat” – gondolhatta magában. Ha 2012–2013 fordulóján tettük fel a kérdést, vajon hogyan alakul a Star Wars-univerzum sorsa, akkor a válasz jóval egyszerűbben hangzott, kiváltképp, ha a Disney erőforrásaira gondoltunk. Most viszont, amikor Alden Ehrenreich főszereplésével a filmtörténelem során sikerült első ízben megbuktatni egy Star Wars-filmet, már sokkal bonyolultabb a helyzet. A hetedik rész bemutatójától számított két és fél éven belül kaptunk ugyan négy (!) új alkotást, de ezeket példátlan méretű botránysorozat kísérte. A skandalumok leginkább a rendezőket sújtották, akiket nemcsak példás gyorsasággal tüntettek el a munkakörükből, hanem alaposan meg is aláztak őket.

Nem csoda, hogy épeszű rendező a közeljövőben nem vállal majd Star Wars-filmet, hiszen senki sem szeretne hülyét csinálni magából, hogy aztán még szakmailag is lenullázódjon.

Az egymásra mutogatás persze most biztos állandó játék a Disney–Lucasfilm vezetőségi üléseken, és a Solo: Egy Star Wars-történet csaknem százötven milliós buktája arra enged következtetni, hogy a találkozók hangvétele nem túl baráti.

Valóban bukás a Solo?

(Mielőtt bárki összekeveri a forgalmazási adatokat a tiszta nyereséggel, hadd áruljam el, hogy a kettő nem ugyanaz. Amikor e sorokat írom, vagyis másfél hónappal a premier után nagyjából 140–150 millió dollár a veszteség. És ez sajnos nem fog javulni.) Nemcsak Amerikában nem ment jól a film, de más piacok sem teljesítettek jól, vagyis sehol sem mentették meg a nézők az ifjú Solo történetét. A hőn áhított kínai piac pedig ismét bebizonyította, hogy a legnagyobb lélekszámú ország egyáltalán nem kíváncsi a messzi-messzi galaxisra. (Egy ismerősöm találóan meg is jegyezte: nekik ez nem eléggé kínai. Vagyis nem eléggé harsány, színes és suhogós, amilyen az ottani ízlésnek megfelelne. És milyen igaza van.)

Egyébként a jövőre nézve végre le lehetne vonni a konzekvenciát, és nem kéne többé a kínai nézőkre nyomulni. Az ébredő Erő sem ment valami túl jól ebben az országban – hát igen, az irreális elvárások az álmok birodalmában mozogtak –, a hetedik részt követő filmek pedig egyre kevesebb bevételt termeltek ott. Aztán hiába kerültek a filmekbe ázsiai színészek, nem lett jobb a helyzet, sőt, inkább romlott a statisztika. A marketinggépezet Amerikában – a Solo-t leszámítva – jól teljesít, de olyan régiókban, mint a Távol-Kelet, láthatóan nincs felkészülve a helyi sajátosságokra. Emellett pedig attól, hogy Kína a legnépesebb ország a világon, még nem legfizetőképesebb is. Az ország moziba járó közönsége nem túl sok amerikai produkciót húzott ki a pácból. (És persze a Föld második legnépesebb országa, India szintén ebben a klubban táncol. A Solo hazánkban négyszer (!) nagyobb forgalmat generált, mint Indiában. Ez persze vice versa értendő, mi is ritkán tódulunk eszünket vesztve a moziba egy-egy kínai vagy indiai film premierjekor.)

De vajon mit hoz a jövő? Tévét egészen biztosan.

Emlékezzünk csak vissza, ennek a korszaknak már éppen 10 éve kellett volna elkezdődnie. Az elmúlt évtized második felében George Lucas sok energiát ölt abba, hogy a Star Wars-galaxis történeteit a nappaliba vigye. Aztán több szezonnyi forgatókönyv megírása és számtalan költségszámítás elkészítése után Lucas úgy döntött, hogy megfelelő színvonalon túl drága lenne egy ilyen élőszereplős vállalkozás – egy évad egy mozis nagyjátékfilm árába kerülne –, ezért félretették az ötleteket,

pedig Rick McCallum producer inkognitóban még hazánkba is ellátogatott, hogy lehetséges forgatási helyszínek után kutakodjon.

Most viszont szabad a pálya, a Disney egyszerre több sorozatban gondolkodik. Ez nagyon szép, és sajtó megint tele lesz az ilyenkor szokásos „Fú, ez nagyon várós, tuti biztos állati jó lesz, Te is várod már?”-jellegű cikkekkel, amiktől mindig erős epegörcsöm támad. De a várakozások valóban hatalmasok lesznek, és bizony nem fog mindenkinek tetszeni a végeredmény.

Olyan filmet nem lehet csinálni, ami mindenkinek tetszik, ezt jól tudjuk.

Aztán lesz egy új trilógia a moziban. Negyven év után az eredeti rajongótábor elöregedése/kihalása/lecserélődése miatt ez teljesen logikus lépés, arról nem is beszélve, hogy az a zsákutca, amibe az új trilógia belemanőverezte a sagát, már a hatalmas bevételek ellenére sem igazán vállalható. Ideje továbblépni. Új történet, új karakterek, új korszak. Ennek felépítését azonban nem kellene elkapkodni. Szépen, nyugiban, mint a régi szép időkben, akár három (!) évet is lehetne egy-egy epizódra áldozni, így össze lehetne rakni egy olyan nagy ívű sztori-vonalat, amit nem a kapkodás, hanem a jól átgondolt történet, és mellette a számtalan jól kitalált, életképes karakter fémjelez. Persze ez lehet akármilyen jó, nem fog tetszeni mindenkinek, és

biztosra vehető, hogy a trollruhába bújt frusztrált kreténcsapatok már az első rész premierjének napján lendületes rohamot indítanak,

folyamatos tűz alatt tartva a filmet, az alkotókat, a szereplőket, vagyis mindenkit, akinek a munkája folytán bármi köze lehet a Star Warshoz. (Vajon ők mit szólnának hozzá, ha a nap huszonnégy órájában több ezer poszt bukkanna fel a neten azzal, hogy milyen ócska munkát végeznek a melóhelyükön? Talán ki kellene próbálni.) És abban is reménykedhetünk, hogy egyszer véget ér a Kasdan-família családi fennhatósága a forgatókönyvek felett. Mert jöhet valaki, akinek jobb ötletei vannak, és jobban össze tudja rakni őket.

Minden híresztelés ellenére az antológiafilm-sorozat is folytatódik, és sajnos megint elkövetik azt a hibát, hogy jól ismert, és éppen ezért legendák által övezett karaktereket állítanak a középpontjukba. A Solo szerintem egyebek között ezért is lett bukás. Alden Ehrenreich nem tudott felnőni a feladathoz. (A szerencsétlen castingnak köszönhetően Emilia Clarke-ról is újból kiderült, mennyire tehetségtelen, de ez egy másik történet.)

Emilia Clarke Smirk GIF by Star Wars – Find & Share on GIPHY

Discover & share this Star Wars GIF with everyone you know. GIPHY is how you search, share, discover, and create GIFs.

Sokkal fogyaszthatóbb lett volna egy olyan film, mint a Zsivány Egyes, csak mondjuk fordított alapállással: az endori csata után egy szétzilált birodalmi rohamosztag próbál visszavergődni a sajátjaihoz. (Jó, ez kicsit hasonlít a Battlefront II.-höz, és akkor mi van?) A Zsivány Egyes azért összehozta a maga egymilliárdos forgalmát világszerte, és talán el lehetne gondolkodni egy ilyen irányvonalon is a későbbiekben. Mert Obi-Wan-ról és Boba Fettről már sok éve benne van a rajongókban az a beágyazott kép, amit egy mozifilm csak elrontani tud. A kérdés, hogy

érdemes-e azt kockáztatni, hogy egy újabb rosszul sikerült antológiafilm után további rajongók pártoljanak el a Star Wars-univerzumtól? Én nem tenném.

Az ilyen karakterfilmeket a saját idejükben kellett volna megcsinálni, vagyis az obiwanosat tíz éve, a bobafetteset meg három évtizede. Mert ha most is beüt valami krach, akkor az olyan kellemes lesz, mint egy parti orosz rulett.

Animated Star Wars GIF – Find & Share on GIPHY

Discover & share this Movies GIF with everyone you know. GIPHY is how you search, share, discover, and create GIFs.

És még egy lehetséges irányvonal szintén ott van a fiókban. A 2020-as években szintén az elfogyó régi rajongótábor pótlására akár egy reboot is felbukkanhat. Ez természetesen az eredeti trilógiát érintené, és ennek előjeleit az elmúlt években folyamatosan láthatjuk. Először egyébként 2002-ben, a sorozat indulásának 25. évfordulóján vetette fel a Lucasfilm, hogy mi lenne ha… Kaptak rendesen. Azóta eltel másfél évtized, és jött a Zsivány Egyes (ahol sok mindent modernizáltak), a Battlefront II. (amiben a korábbi gyakorlattól eltérően már kevésbé hasonlítanak az ismert karakterek a filmbeli önmagukra) és a Solo (amiben szintén nem volt szempont, hogy a fiatal színészek pontosan ugyanolyanok legyenek, mint a karakterek korábbi alakítói) és

ezek egyre inkább a saga újraindításának irányába mutatnak.

És mivel a színészek fiatalok lesznek, jobban bírják szuflával, mint a rohamosan öregedő legendák, velük bármennyi epizódot le lehet majd forgatni. Eddig jó. De ha volt is ilyen terv, akkor a Solo után ez is ment hulladékzúzóba. Mert Alden Ehrenreichnél jóval nagyobb tehetséggel megáldott színészek kellenek ahhoz, hogy ez működjön is, őket pedig egyelőre sehol nem látni.

Star Wars Young Han Solo GIF by Nerdist.com – Find & Share on GIPHY

The official Giphy channel of Nerdist.com! Enjoy your GIF burrito.

Ami viszont menni fog, a licencelt termékek végtelen áradata. Az továbbra is meglepő, hogy a Star Wars mennyire erős ezen a téren. A konkurencia hiába csinál nagyobb bevételt termelő filmeket, mintha nem is léteznének a piacon.

A Star Wars annyira jelentős márka, hogy az előzménytrilógia befejezése után évekkel, vagyis mozifilmes támogatás nélkül képes volt több licenc-szerződést tető alá hozni, mint a riválisok együttvéve.

Nagy jóstehetség nem kell hozzá, hogy kijelenthessük, ez továbbra is így marad.

Az elkövetkező húsz évben tehát sok minden történik/történhet ebben a galaxisban. Nem állíthatjuk, hogy minden a kedvünkre való lesz, de azért bizakodjunk. Mert a jövő állandó mozgásban van. Minden lehetséges.


Barta Zoltán – 1979-től Star Wars-rajongó, 1997-től a Magyar Star Wars Klub tagja, 2002-től a vezetője. 2001 és 2005 között néhány Star Wars-könyv szerkesztője, az Echo Base és a Starfighter klubújságok szerkesztője, 2006-tól a StarWarsKlub.hu weboldal készítője. 2002-től az állandó klubrendezvények, 2015-től az Országos Star Wars Rajongói Találkozók szervezője és műsorvezetője. „Az életem a Star Wars”.

Legfontosabb posztjaink