[EBSZ] Jókat lehet vitatkozni a Visionsről

Jégh Attila: Voltak benne baromságok

Számomra meglepetést okozott a sorozat. Durva előítéletekkel ültem le elé és alapvetően nem is érdekelt az egész, tekintve hogy nem kánon. Próbáltam egy általam felállított tetszési rendszer alapján (rajzolás, story, hangulat, hangok, SW-érzés, lehúzós hülyeségek) elemezni az egyes részeket, és mindezek alapján

nekem A vén (The Elder) című epizód volt a kedvencem.

Az anime stíluson kívül számomra semmiben nem különbözött egy rövid, egyrészes Star Wars-történettől. A párbaj (The Duel) rajzolása nekem nagyon tetszetős volt, a hangulata is megfogott, de ahogy több másik epizódban, úgy ebben is voltak kiakasztó baromságok.  A legalja az egész sorozatnak számomra egyértelműen Az ikrek (The Twins) és T0–B1 története.  A rajzolás nem tetszett egyiknél sem, de a nagyon gyenge hangulatuk és az orbitális baromságok miatt, amikkel tömve voltak – főleg Az ikrek –, kínzás volt végignézni ezeket.

Összességében valamivel az átlag alatt teljesített elsőre a sorozat (sok átlag átlagát nézve). Lehet másodjára már más lenne a hozzáállásom, de mivel kétlem, hogy bármikor is újra nézném, így ez nem fog kiderülni. Utószóként hozzátenném, hogy azért elég idegesítő volt majdnem minden epizódba belerakni az „I have a bad feeling about this” idézetet, teljesen egyértelmű szituációkban is.

Faragó Dániel: Kellemes csalódás volt

Az elején leszögezném, nem vagyok egy anime-rajongó. Láttam több ilyen jellegű sorozatot is gyerekkoromban, felnőtt fejjel pedig kifejezetten szeretem a cyberpunk stílusú animéket, de a műfajt nem ismerem behatóan. Éppen ezért kicsit vegyes érzelmekkel, de elvárások nélkül ültem le a Star Wars: Visions elé. Az eredmény viszont kellemes csalódás volt. Az alkotók mertek valamit újítani a Star Wars világán belül, miközben igyekeztek hűek maradni Lucas szellemiségéhez. Az egyes részek minősége hullámzó, egyáltalán nem tetszett például Az ikrek (The Twins), azonban

számomra a legkiemelkedőbb epizód a The Village Bride, vagyis A falusi menyasszony volt.

Az alkotóknak ott sikerült megfogniuk a jedilét és az Erő körüli misztikum spirituális lényegét, amelyet Filoni sorozatai óta nem láttam ilyen jól tálalva. Nemcsak F karaktere és jellemfejlődése tetszett, hanem azt is jó volt látni, hogy egyes világokon hogyan viszonyulnak az Erőhöz. A kilencedik jedi (The Ninth Jedi) és A vén (The Elder) szintén nagyon tetszett. Az előbbi egy a kánonba is illeszthető sztorinak minősül, egészen meglepő fordulatokkal, utóbbi pedig egy, a Köztársaság Fénykora idején is elképzelhető párbajt mutat be egy sith és két jedi között. Az Akakiri számomra Revan és Anakin történetének újragondolása volt, a Ronin is egy Old Republic-történetnek fogható fel, persze mindkettő szamurájos stílusban készült.

A többi részben is találni emlékezetes pillanatokat. Egy lepi és családja sorsa a Birodalom idején, vagy egy gyermekrobot jedi, Pinocchio-történetbe ágyazva, vagy a 66-os parancsot túlélt jedi és rockbandájának megmérettetése Jabbával szemben – egyedi és érdekes megoldások voltak. Ezeknél azonban számomra  hol a vizualitás, hol az elbeszélés módja volt idegen,  talán azért mert nem érzem magam annyira beavatottnak az anime világában.

A Visions egy igazán érdekes és kreatív bevezetése lett a Star Wars világának az animébe, de megértem, ha nem fog mindenkinek tetszeni. Talán a jövőben olyanok is készülhetnének, amelyek jobban illeszkednek a kánon idővonalába és vizualitásába.  A jedi–sith történetek mellett pedig hiányoltam az űrcsatákat, pilótákat, csempészeket és egyéb alvilági történeteket. 

Kelemen „Rixon” Richárd: A kilencedik jedi az egyik legjobb mozgóképes Star Wars

Az animék világát én sem ismerem igazán. Néhány alapművet láttam, leginkább a Ghibli-filmeket, sorozatok közül pedig nagy kedvencem volt a Naruto, amit a maga 720 részével együtt is sikerült végignéznem. Ám ennél mélyebben sosem mélyedtem el ebben az animációs ágazatban. Ugyanakkor nagyon érdeklődöm a japán történelem és kultúra iránt, a nyelvet is volt szerencsém tanulni egy rövid ideig, amit még folytatni is szeretnék. Fontos azt is megemlíteni, köztudott, hogy Lucas nagyon sokat inspirálódott a japán kultúrából – különösen a Kuroszava-féle klasszikus szamurájfilmekből – a Csillagok háborúja megalkotásakor, így  nagyon izgalmasnak találtam ezt a kvázi gyökerekhez való visszatérést. 

Maga a sorozat nagyjából olyan lett, amilyenre számítottam. Voltak benne olyan dolgok, amik nagyon tetszettek, és olyanok is, amik nem igazán birizgálták meg személyes ízlésemet. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy szerintem a legtöbb olyan embernél, aki „a Star Wars megcsúfolásaként” festi le ezt az antológiát, az okozza a gondot, hogy rossz felfogással ülnek le megnézni az epizódokat. Ezek nem a klasszikus értelemben vett Star Wars-történetek, nemhiába nem képezik részét a kánonnak (még ha valamelyik képezhetné is).  Ezek a Star Wars világának, vagy annak bizonyos szegleteinek teljes újragondolásai egy más kultúra szemüvegén keresztül.  Ha arra számítunk, hogy megszokott starwarsos dolgokat fogunk bennük látni, akkor a legtöbb epizódban valószínűleg csalódni fogunk.

Több epizód is van ugyanis a sorozatban, amelyek igencsak megragadják a Star Wars szellemiségét, és éppen ezek sikerültek a legjobban.

Személyes kedvencem A kilencedik jedi (The Ninth Jedi),

amely – habár nem vagyok a fejkánon híve – nálam egyértelműen a kilencedik epizód után hosszú hosszú idővel játszódó „kánon” folytatásnak számít. De ugyanígy elnyerte a tetszésemet A vén (The Elder), valamint A párbaj (The Duel) is. Előbbi szintén teljes mértékben kánonkompatibilis és érdekes sztori volt, míg utóbbi rendkívül egyedi és művészi megvalósítása volt egy egyszerű, de izgalmas történetnek, méghozzá érdekes környezetben. A legkellemesebb meglepetés viszont a Lop&Ocho volt számomra, amely szintén nagyon mély és érdekes történetet valósított meg, olyan klasszikus starwarsos központi elemekkel, mint a fejlődés áraként megjelenő elnyomás, valamint a család.

Összesen három epizód van, amelyek kifejezetten nem nyerték el a tetszésemet, ezek a T0-B1, az Az ikrek (The Twins) – melyek nekem túlságosan elrugaszkodottak voltak –, valamint az Akakiri, amely egész egyszerűen egy unalmas és követhetetlen baromság volt.  Ha valaki nagyon nem szereti az animét, és nem tartja befogadhatónak, legalább A kilencedik jedit nézze meg,  mert az véleményem szerint az egyik legjobb mozgóképes Star Wars-tartalom a Disney-érában, de megkockáztatom, hogy általánosságban is.

Boros Bálint: Nem az anime inspirálta a Star Warst, hanem fordítva

Mit is lehetne írni a legújabb Star Wars-sorozatról, a Star Wars:Visionsről? Talán azt, hogy ez egy hatalmas lehetőség volt arra, hogy a Star Wars világának ismeretlen korait ismerjük meg, az ősi időktől egészen a Skywalker kora utáni korokig. Ám sajnos nem így lett, a Lucasfilm ugyanis nem kötötte ki, hogy a sorozat illeszkedjen a kánonba. Így láthattunk első rendi rohamosztagos sisakokat és B-szárnyúakat az ősi időkben, és olyan karaktert, mint T0–B1, a jedi droid, aki amúgy a maga módján aranyos volt, ám az epizód világának droidjai teljesen elütnek a Star Wars világától.

Ám még így is kaptunk zseniális alkotásokat, mint A párbaj (The Duel),

amely önálló regényben folytatódni fog. Itt debütált amúgy szerintem a sorozat legérdekesebb karaktere, Ronin.

Tetszett toábbá A falusi menyasszony (The Village Bride), illetve A kilencedik jedi (The Ninth Jedi), utóbbi zseniálisan értelmezte újra az eddigi ismereteinket. Ám becsúsztak középszerű epizódok is, mint a Lop&Ocho, vagy a Tatuin rapszódia (Tatooine Rhapsody).

Szubjektív véleményem szerint a sorozatnak az se tett jót, hogy nem az anime inspirálta a Star Warst, hanem pont fordítva. Persze a japán elemekkel semmi baj nem volt, ám mégsem ebben a formában szerettem volna látni őket egy licencelt, de nem kánon Star Wars-produkcióban.  Sokkal jobban örültem volna, hogyha ez a sorozat egy anime által inspirált kánon antológia lett volna, ami hozzáad a Star Warshoz.  Mégis enyhén pozitív csalódás volt a Visions. De több ilyen volumenű nem-kánon művet nem látnék szívesen. Az animációval komolyabb problémáim amúgy nem voltak. Összességében 6,5/10.

Füle Miklós: Olyanok, mint a kocsmában mesélt történetek

A sorozat sokkal jobb lett mint vártam. Szerintem nem nekünk készült, hanem a sokkal nagyobb vásárlóerővel rendelkező japánok új generációját kívánták megfogni vele. Ettől függetlenül nálam működött a dolog. Olyan érzésem volt az epizódokat nézve, mint amikor valaki a kocsmában mesél sztorikat és simán benne van, hogy így volt, meg az is, hogy három feles után már van benne némi túlzás. A cikk megjelenéséig nyolc részt láttam és azért hullámzó minőségűek voltak.

Talán Az ikrek (The Twins) volt számomra a mélypont,

mind a sztoriban, mind a képi világban ez jött be legkevésbé. Történetét tekintve a T0-B1 sem fogott meg – talán azért, mert ezt a két epizódot lehet legkevésbé beilleszteni a kánonba. A többi számomra teljesen kánonkompatibilis volt.

Bár ez a fajta anime stílus a fejemben előtte nem tűnt kompatibilisnek a Star Wars világával, valahogy mégis átjött. Mondjuk, én amúgy is szeretem azokat a Star Wars-produktumokat, amik apró részletekkel, háttérinformációkkal bővítik a galaxisomat, ezért kifejezetten tetszett, hogy lokális kis történetecskéket meséltek el. Végre kisebb léptékű helyeket mutattak be – engem roppantul idegesít, amikor egy bolygó fővárosában egy sorsfordító bejelentésen vagy egy tömegtüntetésen 100 személy vesz részt… A sorozat tökéletesen bemutatta azt, hogy milliárdnyi bolygó van a galaxisban és bizony simán meg lehet húzódni a semmiben egy, a 66-os parancsot túlélt jedinek. Ahogy azt is, hogy a galaxis történelme nem lineáris, bizony eltűnhettek évszázadokra a sith-ek, majdnem kihalhattak a jedik, de az egész galaxis olyan nagy, hogy valamelyik félreeső bolygó óperenciás tengerén túl bármi megeshet.

Voltak kifejezetten kellemes részek, például rögtön erős felütés volt a sithvadász sith – szépen bemutatta, annak idején miért is alkották meg a kettő szabályát. De ilyen volt a A falusi menyasszony (The Village Bride) vagy A kilencedik jedi (The Ninth Jedi) is – hangulatban, történetben, képi világban nagyon ott voltak.

Számomra viszont a csúcspont A vén (The Elder) című epizód volt.

Igazi Star Wars-történet: a mester és a tanítványa megküzd valami ősi gonosszal. Itt erősen átjött, hogy Lucas miért építette (részben) a japán busidó alapjaira a jediket. Ráadásul egy nagyon ütős képi megjelenítéssel együtt tökéletes hangulatúvá tették ezt a részt.

Gaál Alexander: Nem probléma, hogy egyelőre nem gördítik tovább a kánont

Már a tavalyi bejelentése óta rendkívüli izgalommal figyeltem a Star Wars: Visions körüli híreket, hiszen több, mára már talán klasszikusnak nevezhető animére is meghatározó gyermekkori emlékként gondolok vissza. Emiatt aztán volt bennem némi kétség, hogy a Lucasfilm által felkért animestúdiók vajon fel tudnak-e nőni majd egy ilyen feladathoz, de a végeredmény tekintetében talán felesleges volt az aggodalmam.

A kilenc történet közül nekem is megvannak a magam kedvencei, például A párbaj (The Duel), A kilencedik jedi (The Ninth Jedi), a Tatuin rapszódia (Tatooine Rhapsody), A vén (The Elder) vagy A falusi menyasszony (The Village Bride).

Ha egyet kell kiemelnem kedvencként, akkor A kilencedik jedit mondanám.

Számomra a legizgalmasabb kalandokat azok az epizódok jelentették, melyek anime létükre, ha nem is adták át magukat teljesen a műfajban fellelhető, olykor totálisan „bolond” hangulatnak, de mindenféleképpen mutattak némi hajlandóságot erre. Ami pedig a kánon vagy nem kánon örök kérdését illeti, elképzelhető, hogy én vagyok rosszul bekötve, de számomra nem feltétlenül jelentett problémát annak a ténye, hogy ezek a csodálatosan kreatív koncepciók – afféle tábortűz körüli sztorizgatásokhoz hasonlóan – egyelőre nem gördítik tovább a kánon idővonalát. Ugyanakkor azért van bennem némi csalódottság, hogy például A kilencedik jedi, A párbaj és A vén egyelőre nem képezik a kánon részét, ugyanis mindháromban olyan Star Wars-történetekhez lehet szerencsénk, amelyek igazán megérdemelnék a kánontartalmaknak kijáró rivaldafényt.

Kádas István: Attól, hogy vörösre festik a katanát, még nem biztos, hogy Star Wars lesz

Bevallom, előítéletesen ültem le a tévé elé, nem vártam sokat az anime antológiától, mindez rányomta a bélyegét az első részekről alkotott véleményemre. Hasonló jellemezte az utolsó részeket, sokszor elkalandoztam, nem kötött le. A párbajról (The Duel) az a párhuzam jutott eszembe, amikor átkölt az ember ökörködve ezt-azt Star Warsra, paródiaként (khm, fényesernyő). A rész hangulata nem rossz, egy rendes szamurájsztorit megnéznék ebben a stílusban, csak úgy érződött, hogy egy jó kis japán történetbe beleerőszakolták a Star Warst.  Mintha nem a messzi-messzi galaxisban játszódna, hanem a túlságosan földhözragadt, valóságos Japánban.  Nem merítés a japán kultúrából, hanem Star Wars átszínezése japánosra.

A falusi menyasszony (The Village Bride) volt az első rész, ami már tényleg érdekes volt számomra, a története simán lehetne kánon, sőt akár F-ről is szólhatna később több sztori is (még ha a magassarkúban fénykardozás elég furcsa erőképesség is). Az epizód készítője tényleg átérezte a Star Warst, a rohamdroidok pedig már-már A klónok háborújához hűen ostobák voltak.

A kedvenc részem mégis A kilencedik jedi (The Ninth Jedi) lett.

Bár kissé szembemegy azzal, amit a kánonban tudunk a fénykardokról, fénykardszínekről, de ebből a sztoriból megnéznék még több részt. A grafikája és a története is bejött. Talán még A vént emelném ki, az eléggé átadta a Star Wars-érzést és a tanítása tetszett.

A többi hol bugyuta volt számomra, hol unalmas, és később is éreztem itt-ott, hogy olyan mintha egy szimpla átköltés lenne. Attól, hogy valamibe belerakjuk a jedi és a sith szavakat és színesre festjük a katanát, az még nem lesz Star Wars. Volt pár jobb sztori, és ugyan a sorozat célja a tapogatózás és kísérletezés volt, ami dícséretes, de jobban örültem volna egy egységes történetnek, akár anime stílusban is. Mondjuk egy teljes sorozat A kilencedik jediről. Ó, és egyetlen nyavalyás pilótás részt nem voltak képesek csinálni…

Az EBSZ (Egy bizonyos szemszögből) sorozatunk további cikkeit itt éred el.