[Vélemény] Mando, Cara és Greef az új Star Wars trió?

A hármasság nemcsak a természet egyik alapvető jellemzője, hanem vallási és mitikus szám is egyben, a tökéletesség egyik jelképe. A filmekben is meglehetősen gyakori jelenség: a főhős, a megszerzendő nő és a támogató barát hármasa, vagy még inkább a három barát, három útitárs, három szövetséges. Ha csak a popkultúránál és a fantasy műfajánál maradunk, gondolhatunk akár A Gyűrűk Ura Aragorn–Gimli–Legolas triójára, de talán még inkább a Harry Potter Harry–Ron–Hermione hármasára, vagy éppen a DC képregényekben Supermanre, Batmanre és Wonder Womanre. A példák sora tetszőlegesen folytatható, a hármasság tulajdonképpen archetítpus. Nincs ez másképp a Star Warsban is, hiszen már a klasszikus trilógia is egy hármassal (Luke–Leia–Han) operált, amit a két későbbi trilógia is folytatott, még akkor is ha a folytatástrilógiában végül a hangsúly a Rey–Kylo kettős irányába tolódott el. Na de mi a helyzet A mandalore-ival?

Persze elsőre azt mondanánk, hogy ez valójában egy páros, Mando és Baby Yoda duójának a története,

azonban ha az emberi szereplőket nézzük, már korán egy triót vehetünk észre, mely Din Djarin mellett Cara Dune-ból és Greef Kargából áll. Jellegzetes, hogy még jóval a sorozat debütálása előtt, mikor a 2019-es Celebrationön felfedték a széria főhőseit, akkor is három színész jelent meg a készítők mellett a színpadon: az előbbi karaktereket alakító Pedro Pascal, Gina Carano és Carl Weathers. Bár a Din–Cara–Geef trió csak lassan, az első évad utolsó részére áll igazából össze, a hamarosan érkező második évadból látott special look képsorai ugyancsak arra utalnak, hogy megint ezzel a hármas főhőscsapattal kell számolnunk, na és persze A gyermekkel, aki egyszerre a széria „Csubakkája”, de a titkos főszereplője is.

Na de mit is mondhatunk el erről a trióról, miben nagyon más, mint a korábbiak?

Leginkább az életkorukban.

Din Djarin olyan négyéves forma a klónháborúk idején, tehát mindenképpen harminc fölött jár már a széria eseményeikor. Greef Karga ennél is idősebb, míg Cara Dune életkorát ugyan nem ismerjük, de láthatóan nem az a kis 19 éves bakfis, mint Leia, Rey, vagy akár Padmé a saját törtéténeteik kezdetekor. Az életkor persze nem csak számban mérhető, Han Solo is már harminc felé hajlott az Egy új remény idején, ahogy Poe Dameron is 32 éves volt Az ébredő Erő eseményeikor. Nem, ha hangsúly itt inkább a felnőttéválás útján van. George Lucas régebben azt nyilatkozta, hogy a Csillagok háborúja filmek célközönsége a kiskamaszok, akik megérkeznek a felnőtté válás kapujába:

„Mindig úgy éreztem magam, mint akit nyakon öntenek egy vödör jéghideg vízzel, mikor láttam, hogy egy ilyen patinás filmet ennyi kudarc és egyéb hülyeség vesz körül. A filmeket 10–12 éves gyermekek számára készítettük. Ezt már a legelején elmondtam egy interjúban, még az Egy új remény kapcsán. Az évek során azonban annyian megszerették ezt a világot, hogy erről megfeledkeztek.” (George Lucas a Baljós árnyakról)

A Baljós árnyak főhőse valóban egy kilenc éves gyermek volt, míg a másik két trilógiánál már inkább a fiatal felnőttekre helyeződött a hangsúly, Luke, Leia és Rey is 19 évesek amikor történetükbe bekapcsolódunk. MIndhárom trilógia célközönsége ugyanis ez a kamasz-fiatal felnőtt réteg, és mindhárom sztori kulcseleme a felnőtté válás rögös útja.

A mandalore-i esetében azonban maximum A gyermek esetében beszélhetünk felnőtté válásról, bár az még nem tudjuk, ez mikor esedékes: több tíz vagy akár száz év múlva. A Din–Cara–Greef hármas tagjai ekkor már egyértelműen felnőttek, és

a történet is inkább a felnőttek újrakezdésére, új élet, új célok megtalálására fókuszál.

Din Djarin már sikeres fejvadász, Greef Karga egyenesen a Céh vezetője, míg Cara Dune végigharcolta a galaktikus polgárháború borzalmait. Mindhárman megjárták már a saját poklukat, mindhármuk útja kisiklott, s olyan dolgokat követtek el, amikre jó érzéssel nem lehet visszagondolni.  Ám mindhármuk élete gyökeresen megváltozik egy gyermeknek és a vele érkező kötelezettségeknek köszönhetően.  Ez már nem a kamaszok világa, hanem a felnőttkoré. Ez persze nem véletlen, hiszen a sorozat célközönsége sem a kamasz és fiatal felnőtt réteg, hanem azok az érettebb emberek, akik még a klasszikus trilógián nőttek fel, leginkább hozzájuk szól a sztori – nem hiába használ ennyi nosztalgiaelemet.

Ahogy azonban a trilógiák, sőt az animációs sorozatok is képesek megfogni a Star Wars veteránokat is, úgy ez hatványozottan igaz fordítva:  a fiatalabb rajongókat is könnyen beszippantja A mandalore-i világa.  Ez persze egyrészt „Baby Yodának” is köszönhető, aki különösen sok új rajongót (köztük sok nőt) szerzett a franchise-nak. Ez azonban csak az egyik ok, a másik, hogy Favreau ügyesen megtalálja azt a hangot, amivel képes áthidalni a Star Wars rajongók között meglehetősen erős generációs törésvonalakat, s tud egyszerre mindenkihez szólni.  S bár a főhősök idősebbek, bőven tud velük azonosulni a fiatalabb korosztály is.  Megkockáztatom, hasonló történhetett Favreau korábbi munkája, A Vasember kapcsán is: mind Tony Stark, mind Din Djarin karaktere meglehetősen sokoldalú, szóval a nézők életkortól függetlenül azonosulhatnak a karakter egy-egy rétegével.

A sorozat új triója bizonyítja, hogy a Lucasfilm a kamaszok mellett bátran nyithat a felnőttek felé, s nemcsak úgy, ha nyálcsorgatós nosztalgiával pakolja tele a filmjeit, hanem úgy is, hogyha a felnőttek problémiára reflektáló hangokat szólaltat meg.