Már nemcsak a keménymagnak, hanem másod- és harmadgenerációs rajongóknak, felületes követőknek is sajátos elvárásaik vannak a Star Warsszal szemben.

A képre kattintva eléred a sorozat többi részét!

A minap újranéztem „az első Star Wars-antológiafilmet”. Évfordulója van elvégre: éppen negyven éve, hogy soron kívüli epizódként tévéképernyőre került a Star Wars Holiday Special! Tudták, hogy itt mutatkozott be először a nagyközönség számára Boba Fett? Ha csak egy különös animációs betétben is, de már itt találkozhattunk a fejvadásszal, akinek később a „nevelőapját”, Jango Fettet is megismertük. De bemutatkozott Csubakka felesége, fia és édesapja is, akik a vukik bolygóján várták haza a bajba került családfőt, hogy együtt ünnepeljék az Élet Napját. Leia dalra fakadt, Luke űrhajót szerelt, és persze még Han sem maradhatott ki, akinek első antológiafilmes felbukkanása természetesen itt, és nem a Solo: Egy Star Wars-történetben esett meg.

The Star Wars Holiday Special (Complete Movie)

(UPDATE: I uploaded an even higher quality version of the special here: https://www.youtube.com/watch?v=wJDAmBQ1u2g ) On this day, 37 years ago, the travesty that was the Star Wars Holiday Special was shown only once. Ever since then fans have been trying to find the highest quality version of it. Well look no more!

Utóbb persze megdöbbentő lehet a részvételük, hiszen a végeredmény tökéletes egyvelege volt a kábítószeres tripeknek és legridegebb lázálmainknak.

(Persze, azt se feledjük, hogy Mark Hamill és Carrie Fisher még csak bontogatták szárnyaikat a karrierjük elején.) Nemrég számolt be arról a világsajtó, hogy a Jar Jart megformáló Ahmed Best az öngyilkosságot is fontolgatta, annyi támadás érte karaktere miatt. De mit kapott volna napjainkban Harvey Korman azért, amit a galaktikus főzőműsor női séfjeként művelt ebben a filmben? A bizarr zenés–táncos betétek mellett persze a Csubakka-család volt a legkellemetlenebb: a férje fotóját epekedve néző Malla (Mickey Morton) és a játékaiért toporzékoló Itchy (Paul Gale) döbbenetes jeleneteket tudtak produkálni. Aki ezt a filmet látta, és utána is képes volt rajongani a vukikért, annak tényleg van annyi lelkiereje, hogy sose fog a Skywalker-dinasztia sorsára jutni.

George Lucas és stábja persze rémülten igyekezett eltüntetni a produkció minden nyomát, és akkor valóban le is állt az „antológiafilmek” gyártása cirka négy évtizedre. Nem volt abban az időben sem könnyű a megveszekedett rajongó dolga. Két évvel a második (ötödik) rész elkészülte előtt szögezze le, hogy A Birodalom visszavág óta a széria leszállóágban van? Hiszen még arra is 1979-ig kellett várni, hogy a Csillagok háborúját (Egy új reményt) bemutassák nálunk, és a Magyar Nemzet kritikusa C–3PO-t az Óz bádogemberéhez, míg R2-t egy mosógéphez hasonlítsa. (Szegény Kenny Baker és Anthony Daniels is részt vettek a Holiday Special elkészítésében.)

A lényeg: még meg sem születtek a sorozat legkiválóbbnak tartott részei, George Lucas már eladta, megbecstelenítette, hiteltelenítette és lezüllesztette a dicső űreposzt.

Hol volt még ekkor a leggyűlöltebb gungan, az évődés a galaktikus virágosréten vagy Yoda sokak által parodisztikusnak tartott fénykard-párbaja Dooku gróffal? Mindez persze nem jelenti, hogy relativizálni kellene utóbbiakat, és csak mert akad, aki a második trilógia minden pillanatáért rajong, azok ne lehetnének olykor rettentően kínosak. Viszont mikor valaki elkezdi temetni az egész sagát, érdemes felhívni a figyelmét az 1978-as Star Wars Holiday Specialre. Nem nehéz megjósolni, hogy ha a Disney továbbpasszolná Sas Tamásnak a brandet, borzalmasabb epizód akkor sem születhetne már. (Na jó, lehet, hogy akkor mégis.)

A Csillagok háborúja az elmúlt évtizedekben olyan magasságokig jutott, ahol már nemcsak a keménymagnak, hanem másod- és harmadgenerációs rajongóknak, felületes követőknek is sajátos elvárásaik vannak, amelyekhez ha nem igazodik egy rész, máris csalódnak.

Csalódottságukat pedig már 1999-ben is könnyedén világba tudták kiáltani, hát még ma, a Facebook és a Twitter korában. Hiába elégedettek például az antológiafilmekkel a leglelkesebb Star Wars-hívek, mások könnyedén juthatnak arra, hogy ők nem ezt várták. A Solo-film például visszahozott rég látott figurákat, felidézett a rajongóknak kedves momentumokat, mégis elkedvetlenített olyanokat, akik esetleg a filmeken túl nem is figyelnek erre a galaxisra. Ők könnyedén mondhatják, hogy ennél tökösebb, vadabb Hant szerettek volna látni. Más hiányolhatja azt a formabontó megközelítést, amit Chris Miller és Phil Lord prezentálhatott volna.

Sagwát alakította a Solo egyik magyarja, de Csubakka jelmezét is viselte

De tényleg örültek volna, ha esetleg az valósul meg? Az előzménytrilógia politikusabb jelenetei, drámai megközelítése nagyon más volt, mint amit a Birodalomban és a Jediben láthattunk, mégis sokan inkább utóbbiak hangulatát követelték. Ez aztán megtörtént Az ébredő Erővel és Az utolsó Jedikkel, a kritikák pedig jóval pozitívabbak is voltak, mint korábban. Ez azt bizonyítaná az alkotóknak, hogy kísérletezzenek bátran?

Mindenesetre szomorúan hallottam az utóbbi hetek – később megcáfolt – pletykáit, miszerint a Lucasfilm leállíthatja az antológiafilmek gyártását, csak a hivatalos epizódokra koncentrálva. Nemcsak azért, mert a Zsivány Egyes izgalmas háborús sztorinak bizonyult, és a Solo is végig lekötötte a néző figyelmét. De jó volt hallani, hogy az egyik legpozitívabb SW-karakter, Obi-Wan is előzményfilmet kaphat, ha már úgy tűnik, Rey biztosan nem kerül be a Kenobi-családba. Igaz, a Boba Fett-film első hallásra már kissé túlzásnak tetszett, de abból is rengeteg mindent ki lehetne még hozni. És a Solo nézettségéből azért biztosan nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy Rian Johnson tervbe vett trilógiája, ami teljesen új szereplőket mutatna be, népszerűbb lesz mondjuk egy Kenobi-filmnél. Az persze most biztosnak tűnik, hogy a legutóbbi antológiafilm számait a IX. epizód jelentősen meg fogja ugrani, akár visszahozzák Billy Dee Williamst, akár nem. Kérdés az is, Jon Favreau élőszereplős sorozata túl tudja-e majd szárnyalni A klónok háborúja animációs sorozat nézettségét.

A teljes szériát illetően egyébként talán nem annyira megszokott a véleményem: a legemlékezetesebb számomra A Sithek bosszúja marad.

Meglehet, ennek épp olyan generációs okai vannak, mint A Birodalom visszavág népszerűségének az akkori fiatalok körében. A drámai szál a Sitheknél tökéletesen kidolgozottnak tűnt, és nem lehetett nem beleborzongani abba, ahogy Anakin végül saját szerelme ellen fordul. Nem vagyok benne biztos, hogy hasonló pillanatokban még lesz részem a következő filmekben, mindenesetre így is várom mind az antológia-, mind a főrészeket.

Lakner Dávid – újságíró. 1990-ben, Veszprémben született, 2010 óta Budapesten él, az ELTE BTK-n végzett. Korábban a Mandiner, a VS.hu, majd a Magyar Nemzet munkatársa volt. Külsősként jelentek meg cikkei a Heti Válaszban, a HVG.hu-n, a Magyar Narancsban, az Átlátszón és a Szépirodalmi Figyelőben is. Jelenleg a Magyar Hangba ír.