Körkérdés: mit gondol a Ziro.hu szerkesztősége A mandalore-iról?

Most, hogy már két epizód is megjelent az első Star Wars élőszereplős sorozatból, körbefutattunk egy körkérdést a Ziro.hu szerkesztőségében, összegyűjtve, hogy kiben milyen benyomást keltettek a sorozat eddigi epizódjai. (Ez szerkesztőségünk második ilyen jellegű cikke, korábban a Kevin Feige hír kapcsán csináltunk hasonlót.) Vigyázat a cikk  SPOILEREKET  tartalmaz A mandalore-i első két részével kapcsolatban!

A körkérdés előzményeként érdemes meghallgatni a Huttcast legutóbbi adását, ahol Földi Bence főszerkesztőnk, Kádas István főszerkesztő-helyettesünk, valamint Jégh Attila és Szegvári Zoltán szerzőink beszélgettek egyebek között a sorozatról.

#009 Megfejtettük, milyen lény Yoda by Huttcast

A Disney neuro-marketingeseinek trükkje lenne A mandalore-i és a Jedi: Fallen Order? Erről is beszélgettünk a Huttcast legutóbbi adásában.

„Kicsit kategorizálnám a dolgokat: 1.  főcím, képi világ: abszolút 10/10 mindegyik.  Nagyon jó, hogy kicsit visszakaptunk a Zsivány Egyes hangulatából, igaz, ezt a világot szerintem nem nagyon lehetne másképp ábrázolni. Tetszenek a hosszabb, elnyújtott jelenetek (például mikor Mando felkeresi a kovácsot, vagy a 2. részben a sivatagi séta), abszolút űrwestern. Az új főcím meglepett, de egyszerű és nagyszerű egyben. 2. Szereplők: Mando abszolút jól hozza a főhős szerepét, engem kicsit meglepett az első részben, hogy sokat beszélt, de nem erőltetett.  Kuiil az ugnaught szerepében megvan a Star Wars univerzum »székely embere«  keveset beszél, szorgalmas, lényegretörő. »Mini Yoda« nem zavaró, érdekes és meglepő, hogy egy ilyen lényt vettek elő, meglátjuk mi lesz belőle. 3. Zene: nekem nagyon tetszik a modern és a klasszikus komolyzene keveréke. Itt is a cowboy- és indiánfilmek idéződnek fel (főleg a végefőcím esetében), egyből Morricone jutott eszembe, mikor meghallottam az első hangokat. 4. Humor: na, ez az amiről nem nagyon olvastam még véleményeket. Számomra az új Star Wars filmek egyik legnagyobb hibája, hogy erőltetett poénokat (is) felvonultatnak, na itt szerintem erről szó sincs. Szeretem azt, mikor a szereplők kimondatlanul poénkodnak a mozgásukkal, mimikájukkal. Oké, ezt Mando esetében kicsit nehéz elképzelni még, de például amikor az első rész végén tehetetlenül állnak IG-vel az ajtó előtt, gondolkodva, hogy hogyan nyissák ki, na az valami zseniális. Szinte látszik főhősünk felhúzott szemöldöke, legalábbis számomra. Szóval eddig minden oké a sorozattal. Teóriákat nem gyártottam, próbálom élvezni a további részeket, és már nemcsak azért várom a pénteket, mert az az utolsó munkanap.” – Dolmány Gergely

„Eddig összességében tetszik A mandalore-i, jó a hangulata, bővíti a Star Wars világát, egy olyan korszakot és világot ismerhetünk meg, amit eddig a képernyőn nem nagyon láthattunk. Ugyan sokat még nem tudtunk meg a címszereplőről, de nagyon tetszik a laza stílusa és zseniális egymondatos beszólásai. Az IG droid és az ugnaught karaktere is jól lett megírva, kíváncsian várom a többi szereplőt. Ugyanakkor az epizódok szerintem nagyon rövidek, és nem is derül ki olyan sok dolog belőlük, kissé lassan indul be a sorozat.  A második rész 27 perces, kicsit több, mint egy animációs sorozat egy része.  A negatívumai ellenére bízok A mandalore-iban, bár talán sok nézővel ellentétben nem vagyok annyira lelkes.” – Tóth Zsófia

A mandalore-i egy minden ízében újító sorozat a Star Wars világában. Egy igazi western, mind a karakterek, mind a történet, mind az atmoszférája terén, csak épp nem Sergio Leone, hanem a Star Wars veterán Dave Filoni és Jon Favreau kezei közül. Az első rész jó felütés volt, Filoni felvezette a sorozatot, keveset tudtunk meg a főszereplőről, nem nagyon törődtek egyelőre a karakterekkel vagy a történettel,  sokkal inkább a miliővel.  Mert az valami lenyűgöző, a messzi messzi galaxis és a Külső Gyűrű olyan szintű bemutatása, amelyre rég volt példa, talán A klónok háborúja és a Lázadók animációs sorozatokban. Rengeteg ismert faj, motívum jelenik meg, és mindegyiknek olyan oldalát ismerhetjük meg, amely eddig még nem volt látható sem a moziban, sem a képernyőkön. Az első rész után a második még jobbra sikerült  Rick Famuyiwa rendezésében, a jawák most megmutatták, hogy nem kell őket félteni, vagy sajnálni.  Látvány tekintetétben nem lehet eleget dicsérni, Favreau tökéletesen megtalálta az összhangot a hagyományos effektek, bábuk, makettek és a modern CGI között,  egy percig nem éreztem, hogy olcsó vagy gagyi lenne a sorozat.  A zene külön élvezetes, Ludwig Göransson remekül eltalálta a hangulatát egy magányos fejvadász világának. A mandalore-i felfrissítette a Star Warst, ha a többi élőszereplős sorozat is ilyen minőségű lesz, akkor senki sem fogja bánni, ha két évente érkezik mozifilm. Alig várjuk a következő részeket.” – Faragó Dániel

„Én azt kaptam eddig, amit sejtettem és vártam. Egy antológiafilmet – sorozattá bővítve. Így  akik a Zsivány Egyes és a Solo csapáson jól érezték magukat, azoknak ez a sorozat is kielégítő szórakozást nyújthat.  Engem is elvarázsolt. Fel-fel csillan ugyan a klasszikus Star Wars atmoszféra, de mégis érezteti az alkotás, hogy ez mindentől különálló történet akar lenni. Különösen tetszik az is, hogy ez az első vizuális Star Wars termék, amelyik eddig egy alig körbejárt (a kánonban legalábbis) időszakban játszódik, a Birodalom bukása után 5 évvel. Stílusban kicsit hasonlít a Solo által megkezdett űrwestern vonalhoz, csak talán egy kicsit jobban kihasználja ennek lehetőségeit. Engem is váratlanul értek az epizódhosszok. De ha ilyen minőséget kapunk, akkor felőlem 20 percesek is lehetnek. Bár lehet, hogy a költségvetéshez lehetne vissza vezetni a »miért nem hosszabbak a részek?« kérdést, de ez már más téma. Én csak ajánlani tudom, és én közben újra égek a Star Wars lázban.” – Bede Attila

„Óvodásként szippantott be a klasszikus trilógia, aztán jött a felfokozott várakozás, majd az óriási csalódás az előzménytrilógiával. A klónok támadása után kénytelen voltam önvizsgálatot tartani, hogy vajon nem bennem van-e a hiba, hogy ugyanazt a katarzist várom el több mint 20 évvel később immár felnőtt fejjel egy gyerekfilmtől… Innentől ismét tudtam élvezni a Star Wars filmeket, hiszen nem voltak már bennem irreális elvárások.  A mandalore-i alkotógárdáját nézve már sejteni lehetett, hogy nagy csalódás nem fog érni, de a végeredmény felülmúlta a várakozásaimat.  Már az előzeteseken látszott, hogy teljesen más célközönségnek készül, mint a filmek – írtam is arról, hogy szerintem sokkal jobb helye lesz a Star Warsnak a kisképernyőn mint a mozikban –, a karóra húzott rohamosztagos-fejek engem megvettek. Az első két rész alapján azt kell mondjam, hogy a témának nagyon jót tett, hogy  űrfantasyból űrwesternné alakult!  A Külső Gyűrű a Birodalom bukása után igazi vadnyugat, és ezt zseniálisan aknázzák ki az alkotók. A kivitelezés – minimális kivételtől eltekintve – mozis hatást kelt, Favreau új technikája beválni látszik. A látvány üt, a zene nagyon rendben van, egyelőre nagy színészi teljesítménytől nem lehet beszélni, bár nagyon megnéztem volna Pedro Pascal mimikáját mondjuk annál a jelenetnél amikor visszavitte a tojást a jawáknak. A második résznél már nyomokban ismét a gyermeki énem tudta nézni a sorozatot és remélem ez a későbbiekben tovább fokozódik! Mindenesetre a Disney által felvásárolt Lucasfilm most már igen sokféle és értékes Star Wars produktumot letett elénk az asztalra, és akinek egyik sem tetszik, annak ideje átgondolni a viszonyát a messzi-messzi galaxissal…” – Füle Miklós

„Szerintem kifejezetten jól sikerült megragadniuk egy fejvadász életének jellegét, ahogy élethű korrajzot is festenek, a Birodalom bukását követő évek légköre (bizonytalanság, gyorsan változó viszonyok) is nagyon jól érezhető a sorozatban. Tetszik, hogy visszafogták magukat a CGI terén, s bíznak a többi filmes elem összhatásában. A történet kibontakozásának tempója önmagában rendben van, helyes, hogy teret adnak a karakterfejlődésnek, csak tudjuk, hogy nyolc rész az évad, ehhez viszonyítva lassúnak tűnik.  Bízom benne, hogy számoltak ezzel, s a harmadik résztől gyorsítanak egy kissé.  A címszereplő egyénisége kifejezetten jól átjön a »vásznon«, nem fekete-fehér személyiség, morális dilemmákkal szembesül, s nincs mindig hibátlan megoldása, miközben tartja magát az erkölcsi normarendszeréhez. Tetszik a sorozat, s várom a folytatást!” – Szegvári Zoltán

„Ez a sorozat szerintem sokak szemében megmentette a Star Warst. Egyáltalán nem láttam olyat, hogy valaki erős negatív kritikákkal illette volna a sorozatot. És igazából ez érthető.  Hozza azt a mocskos Star Wars érzést, amit az eredeti trilógia mutatott.  Westernfilmekbe illőek a jelenetek és a történet is (öreg remeteszerű »mentor«, blurrgbetörés, városi leszámolás) és ez nagyon jó keveréket alkot a Star Wars világával. Nekem erre a mocskosságra utal az elején az a jelenet is, mikor siklót választ és a fancy, csillogó, droidvezérelt helyett a lepukkant, mocskos roncsot választja a főhős. A rohamosztagosok páncélja se olyan makulátlan már, mint amikor még ők voltak a berendezkedett hatalmi rend képviselői. Nekem például az ő esetükben tetszett az is, hogy a színészi játékukból az jött le: ha arról lenne szó, simán lelőnék egymást és elhúznának a zsozsóval, vagy bármivel. Lehet, csak én láttam ezt bele, de  a laza fegyvertartás és az óvatos mozdulatok, amikor körülvették a főhőst, azt sugallta, hogy ezek már nem azok a birodalmiak, akiket keresünk.  Az idegen fajok megjelenítése is tetszik nekem. Külön díjazom, hogy rengeteg „klasszikus” fajt láthatunk (quarren, nikto, ugnaught, trandoshai, jawa), akiket szerintem kicsit hanyagoltak az elmúlt években a filmekben. Tetszik, hogy mélyíti a sorozat az eddigi ismereteinket is. Például én eddig nagyon emberközpontú módon úgy gondoltam, hogy a fajok az emberekhez hasonló egyedfejlődésűek, csak egyesek tovább élnek (például a vukik, Yoda faja, huttok). Aztán a sorozat rávilágított, hogy ez azért nem igazán van így és egy hosszú életű fajnak hosszúak az egyes életszakaszai is. Vagy például ott vannak az Egy új reményben megismert szegény kis jawák, akiket lemészároltak a rohamosztagosok. Eddig picit gonoszkodó (R2-t nem bocsátom meg) áldozatoknak gondoltam őket, aztán most kiderült, hogy  nem kell őket félteni, mert igazi kis rohadékok,  akik meg tudják védeni magukat és bár ellopnak tőled ezt-azt, de visszaadják – feltéve, ha hajlandó vagy megfizetni az árát. Szerintem ez a sorozat egy nagyon jó irány a Star Warsnak (nem állítom, hogy feltétlenül a jövője) és várom, mivel lepnek meg a készitők.” – Jégh Attila 

„Eddig kevés szó esett magáról a platformról, a Disney+ról. Szerintem egy nagyon szép és igényes felület, és külön dicséretes, hogy már most, a kezdeteknél számítanak arra, hogy különféle nyelvű emberek nézik majd a sorozatokat, filmeket. A mandalore-i például már a legelején  elérhető az angol mellett  német, spanyol, francia, olasz, japán, lengyel és portugál nyelveken, továbbá ezeken kívül holland, finn és svéd feliratokkal  is. Sajnálatos azonban az, hogy a németek, franciák, olaszok, japánok, lengyelek, portugálok, finnek, svédek – na és a magyarok – többségének még hosszú hónapokat kell várniuk, hogy használhassák a felületet, és legálisan nézhessék A mandalore-it. Véleményem szerint a Disney+ indíthatott volna egy preview-előfizetést Európában, Dél-Amerikában és Ázsiában, amely mondjuk a rendes előfizetés feléért, csak az új tartalmakat adta volna, amíg a teljes szolgáltatást be nem vezetik. Ezzel egyrészt megkerülték volna a sugárzási jogokkal való mizériákat, másrészt minden bizonnyal sok rajongó fizetett volna a Disneynek, és választotta volna a legális alternatívát a kalózverziókkal szemben szerte a világon. Na de térjünk rá magára a sorozatra. A mandalore-i első két részének első megtekintése során sokakban – bennem is – felmerült, hogy alig történt valami, na és néhol a CGI is »régies«. Na persze ezen elvárások abból is fakadhatnak, hogy többen olyan sorozatokhoz szoktak, mint a túlhájpolt Trónok harca, vagy a csillivilli Star Trek Discovery. Nos a Star Wars nem Star Trek, és igazából nem is sci-fi. Hanem  egy western-szamuráj-űrfantasy, amely maximálisan érezhető A mandalore-iban: szép elegye a spaghetti-westerneknek, a Firefly-féle űrwesternnek, a szamurájfilmeknek, valamint a fantasymeséknek is, hiszen az Erő, a »varázslás« itt is megmutatkozik.  Ráadásul talán a fent említett szériák helyett jobban hajaz a Filoni féle animációs sorozatokban bevált megoldásokra – amelyek különben úgy tudom, hogy a japán élőszereplős sorozatoknál is megfigyelhetők. Az első három részben (vagy A klónok háborúja és a Lázadók első évadjainak nagy részében) ezekben sem történik sok, de ez idő alatt masszív építkezés zajlik, felépítik a karaktereket és bemutatják a világot, majd később úgy felpörög az esemény, hogy leesik az állunk. Nos ilyet várok A mandalore-i folytatásában, és maximálisan bízom korunk »kalapos királyában«, vagy inkább király kalaposában, Dave Filoniban.” – Kádas István

Nyitókép: A mandalore-i karakterei (Lucasfilm)

Legfontosabb posztjaink