[SWJ] Könczöl Gábor: Sose kapunk olyan Star Wars-élményt, mint amin felnőttünk

Bizakodó vagyok a Star Wars-franchise jövőjét illetően, nagyon várom a Skywalker-korszakon túlmutató alkotásokat. De tudom, az sem fog mindenkinek tetszeni.

A képre kattintva eléred a sorozat többi részét!

Ahhoz, hogy milyennek látom a kedvenc galaxisom jövőjét, meg kell vizsgálnom a múltját és jelenét, illetve hogy mit jelent számomra a Star Wars.

Réges-régen, amikor bejött a videókorszak, még óvodásként láttam először a Star Warst. A történetből semmit sem értettem, de lenyűgözött a sivatagos bolygó és annak élőlényei, valamint szívembe zártam a folyton csipogó, izgága kis droidot, R2-D2-t. Aztán hallottam egy mondatot egy öregembertől, ami örökre belevésődött az agyamba:

„A Régi Köztársaságban a Jedi-lovagok voltak a béke és az igazság védelmezői emberöltőkön át. Még a sötétség ideje, a Birodalom előtt.”

Majd folytatta a meséjét az Erőről. Ez a néhány mondat arra késztetett, hogy a filmen túl felépítsek magamnak történeteket ezekről a misztikus lovagokról. Később pedig azzal szembesültem, hogy ennek a filmnek van(nak) folytatása(i) és hála A Birodalom visszavágnak, még többet megtudtam az Erőről és működéséről. A Tatuin bolygó kettős naplementéje, koszos nagyvárosa és annak sötét kocsmája, valamint a Felhőváros varázslatos világa és a mindezekhez komponált, még varázslatosabb zene, valamint a film misztikus vonala alapozta meg számomra azt a fogalmat, amit úgy hívnak „Star Wars-érzés”!

Telt-múlt az idő, aztán „mozibombaként” berobbant a Baljós árnyak, amit két folytatás is követett, – ezek nagyon megosztották a közönséget. Az okait mindenki ismeri: Jar-Jar és a röhejesre sikeredett rohamdroidok (akik eltúlzott, gyerekes poénokkal „operáltak”) miatt a filmeket mindenki csak úgy emlegette, hogy olyan, mint néhány rossz Disney-alkotás (Igen, Disney-filmet emlegettek!) A kritikákat mindenki ismeri már, úgyhogy ne is fecséreljük erre a szót. Nézzünk valami mást:

Az Erő számomra egy felfoghatatlan misztikus dolog, ezért arculcsapásnak éreztem az új magyarázkodást, azokkal a mikroszkópikus lényekkel, amelyeket midikloriánoknak neveztek el.

Ráadásul az előzménytrilógia nem tudott új Erő-képességeket felmutatni. Erővillám, fojtogatás, tárgyak felemelése, jövőbe látás, stb. – ezeket a képességeket már megismertük a klasszikus filmekből. Hol vannak az új képességek? Továbbá ezek a részek nem tudtak izgalmas titkokkal sem szolgálni. Tudtuk, hogy kik az új szereplők, tudtuk, hogy ki kinek a kicsodája-micsodája. Előre tudtuk, hogy ki hal meg és ki fog átállni a Sötét Oldalra. Ezzel az a baj, hogy ha valaki még nem látta a Star Wars-filmeket és elkezdi a sorozatot, akkor előre fogja tudni, hogy kicsoda Darth Vader és nem lesz meglepő számára az a mondat sem hogy „Én vagyok az apád!”

Az Erő misztikuma, a titkok felfedezésének hiánya miatt az előzménytrilógia számomra nem adta vissza a Star Wars-feelinget.

Ráadásul manapság jobban bántják a szemem az agyonanimált jelenetek, mint amikor először néztem. Egy valamit viszont imádok bennük: a zenét! John Williams annyira magasra tette a mércét, hogy felülmúlta a korábbi Star Wars-szerzeményeit is!

A Star Wars univerzumot nagyon nehéz és kockázatos építeni, ezt a Lucasfilm Ltd. új vezetője és a Disney is nagyon jól tudta. Hoztak is egy merész döntést: az építkezést egyből rombolással kezdték, ugyanis a több száz regényt, amivel korábban már kibővítették a messzi-messzi galaxist, a kukába dobták. Ez volt a szükséges rossz! Mivel én is olvastam Star Wars-könyveket, tudom, hogy nem voltak egységesek a sztorik és sok volt az ellentmondás is. Nem bánom, hogy végre létrejött egy Story Group.

Ők őrködnek a Star Wars múltján, jelenén és jövőjén

A Star Wars-univerzumot tehát bővítették, építették és mivel kockázatos volt, kezdtek mindent a biztonsági játékot űző Az ébredő Erővel, utána pedig nagy kockázatot vállaltak Az utolsó Jedikkel.

A két film a Birodalom bukása után játszódik harminc évvel. Külön kritikába most nem megyek bele, mert még mindig hangos tőle az internet. Röviden csak annyit mondok, hogy a VIII. rész engem is megosztott: nem szeretem, mert szerintem rengeteg filmes szabályt rúgott fel és más történetet vártam tőle. Ugyanakkor szeretem, mert szerintem szakított valamennyi filmes szabállyal és egy merész történettel állt elő. Ettől szerencsére nem vesztette el számomra a Star Wars-feelingjét. Ráadásul az új szereplőkhöz új titkok társulnak, ezért van miért izgulni. Sőt! Megismertük az Erő új misztikumait: a fénykard képes kapcsolatba lépni egy Erő-érzékennyel; Kylo Ren és Rey kapcsolata az Erőn keresztül; Yoda szelleme és a villámcsapás; valamint

meglepett, amit Luke Skywalker a film végén produkált és bebizonyította, hogy ő a LEGERŐSEBB és LEGHATALMASABB JEDI!

Az, hogy én látom a jó dolgokat is 7-8. részben, az a rajongók többségét nem vigasztalja, aminek eredménye (részben) a Solo: Egy Star Wars-történet bukása. Persze a film kudarcát más is befolyásolta, de amikor bejelentették, hogy Han Solo saját filmet kap, én is azt gondoltam, hogy „minek?!” Később eszembe jutott, hogy évekkel ezelőtt, amikor elolvastam Ann Carol Crispin Han Solo-trilógiáját, azt kívántam, bárcsak ezeket filmesítették volna meg az előzmény trilógia helyett! Azok a Solo-regények a Star Wars-könyvek közül is kiemelkednek (hiába kerültek kánon kívülre, a Legendák közé, örök kedvencek maradnak). Szóval elkezdődött a forgatás, jöttek a baljós hírek, amelyek számomra csak jó hírek voltak. Lecserélték az eredeti rendezőpárost, Phil Lordot és Christopher Millert. Láttam már, mire képesek és nem azok a fajta rendezők, akiktől szívesen látnék egy Star Wars-filmet, vagy bármilyen más alkotást. Az sem volt feltétlenül rossz pletyka, hogy Alden Ehrenreich mellé kirendeltek egy színészmesterség tanárt. Jó pap is holtáig tanul.

Tudtam, hogy máshogy alakul Han Solo élete, mint a fentebb említett regényekben és valljuk be, nem volt valami nagy sztorija. Mégis valamiért a film jobban bejött, mint a Zsivány Egyes és nem a címszereplő karakter miatt, hanem mert szeretem az ilyen svindlis kalandokat és örültem, hogy helyet kapott egy ilyen a kedvenc galaxisomban. Ráadásul folytatták A klónok háborúja animációs sorozatból megismert alvilági szálakat is. Nem lepődnék meg, ha a kósza pletykaként felröppent Boba Fett-film egyben a Solo folytatása is lenne.

Szerintem a Disney-nél igyekeznek jól felépíteni a Star Wars-univerzumot és igenis van jövője.

Ha George Lucasnál maradt volna minden, akkor nem csinált volna semmit, max. a filmek felújított változatainak felújított változatait dobta volna piacra újra és újra, hiszen Lucas kijelentette, hogy az előzménytrilógia negatív visszhangja után nem kívánja elkészíteni a 7-8-9. részt. Ellenben a Disney mert belevágni és igaz, hogy egyelőre csak a Skywalker-sagát bővíti, de hamarosan új korszakkal ajándékoznak meg minket, sőt többel is! Én nagyon várom már a teljesen új történeteket, de nagyon jól tudom, nem fog mindenkinek tetszeni.

De most őszintén. Még ha elő is állnak egy „tökéletes” Star Wars-filmmel, ami 10 Oscar-díjat bezsebel, akkor sem lesz az igazi. Mi a 70-es, 80-as évek filmjeit bálványozzuk, ezért az én generációm SOHA nem fog olyan Star Wars-élményt kapni, amin felnőtt…

Végezetül egy rövid idézettel szeretnék üzenni a csalódott rajongóknak és a Disney/Lucasfilm csapatának, a Star Wars jövőjével kapcsolatban: „A legjobb tanár éppen a kudarc” (Yoda).


Könczöl Gábor – A Lázadó Légió Magyarországi Helyőrségének vezetője. A nyolcvanas évek óta Star Wars rajongó, óvodásként látta még az Egy új reményt. Nagy hobbija, hogy a világ minden részén igyekszik felkeresni kedvenc filmjei forgatási helyszíneit.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Legfontosabb posztjaink