[EBSZ] Az animációs karakterek élőszereplős megjelenítése

Boros Bálint: Az eddig átemelések reménykeltők

Számomra nagy pozitívuma a filmeknek és az élőszereplős sorozatoknak, hogy bizonyos esetekben átemelnek olyan karaktereket, akiket a nézők animációs sorozatokban ismerhettek meg először. Az első olyan karakter, akit így hoztak át, a Forest Whitaker által megtestesített Saw Gerrera volt. Őt pedig olyan karakterek követték mint Ahsoka Tano, Cad Bane, vagy Bo-Katan Kryze. De hamarosan látni fogjuk a Főinkvizítort és feltehetően Thrawn főadmirálist is a TV-képernyőkön. Az ilyen lépések még inkább egységesítik a kánont, és ékes bizonyítékai annak, hogy a Lucasfilm egységesen kezeli az írott és nem írott műveket. A karakterek átemelése véleményem szerint jól sikerült. Kezdetben ugyan szokni kellett Ahsoka vagy Cad Bane élőszereplős megvalósítását, de jelentős különbségek nem voltak.  Egy az egyben nem lehet átemelni a karakterek kinézetét, mert számos praktikus szempont akadályozza ezt, de a Lucasfilm eddigi munkái reménykeltők számomra.  Így a Főinkvizítor karakterével kapcsolatban is bizakodó vagyok, mert bár Jason Isaacs egyértelműen jobban hasonlít a karakter Lázadókban látott formájára, az új színésszel kapcsolatban sem táplálok előítéleteket. A hangja például elnyerte a tetszésemet, a külsején pedig utómunkákkal még lehet javítani.

Kajtár Virág: Át kell adni a már megismert karaktert

Mivel nekem az animációs Star Wars tartalmak sokkal többet jelentenek a legtöbb filmnél is, eleinte nem igazán tudtam elképzelni, hogy szeressem egy elsőként animált formában megalkotott karakter élőszereplős változatát. Nálam olyannyira alap az animáció, hogy például könyvek olvasásánál is úgy képzelem el a szereplőket. A rengeteg kész és készülő sorozat azonban rámutatott, hogy nincs igazán különbség abban, hogy egy eleve élőszereplős figurát raknak animációba vagy fordítva. Nálam csupán akkor tud elbukni a dolog bármelyik irányba, ha (például Cad Bane vagy Saw Gerrera esetében), nem tudják vagy nem akarnak elég időt szánni arra, hogy átadják a már megismert karaktert.  A kisebb fizikai változások sosem zavarnak, főleg ha indokolt is, de az igen, ha nem érzem úgy, hogy: „Ez bizony az a karakter!”  Egy szereplő sok mindenből tevődik össze (pl.: jellem, tartás, harcmodor, stílus, kinézet), ha ezek közül egyet is nagyon elhibáznak, már nem lesz hihető számomra. Ahsoka esetében például Rosario Dawson minden szemrebbenésén érezni, ez bizony ugyanaz a karakter. Az elején nem voltam kibékülve az új lekkukkal, aminek persze voltak praktikus okai.  Ugyanakkor Rosario a karaktere irányában mutatott megértése és tisztelete teljesen elfeledtette velem a lekku-problémát.  Bane esetében ez nem sikerült, leginkább az álló jeleneteknél éreztem azt, hogy még a kisugárzása sem stimmel, és ez nem azon múlott, hogy nem pontosan úgy nézett ki, mint az animációban. Eddig a Főinkvizítor szerepére felkért Rupert Friend se nyerte el a tetszésemet, a hangja és a kinézete se tükrözi nagyon a karakterét. Ráadásul számomra teljesen érthetetlen, miért nem Jason Isaacs kapta a szerepet, mikor évekig kardoskodott érte és kifejezetten róla alkották anno a modellt. Természetesen előre sosem írnám le a színészt, de mivel szerintem az ördög mégiscsak a részletekben rejlik, remélem, a jövőben nagyobb figyelmet fordítanak ezekre a készítők és nem kapok több közepes adaptációt.

Faragó Dániel: A rajzfilm alapvetően más műfaj, mint az élőszereplős tartalmak

Nagy port kavart a rajongók között, hogy az Obi-Wan Kenobi minisorozat mennyire eltérő módon jeleníti meg élőszereplősen azokat a karakterek, akiket korábban csak az animációs sorozatokból ismerhettünk. Jómagam viszonylag engedékeny vagyok az ilyen változtatásokkal. Érdemes tisztában lenni azzal, hogy a rajzfilm, vagy CGI animációs művek alapvetően más műfaj, mint egy élőszereplős mozifilm vagy sorozat. Míg egy rajzoló, animátor könnyedén szabadjára engedheti a fantáziáját, viszonylag megkötések nélkül, és úgy jeleníti meg karaktereit, ahogyan akarja, addig egy filmen a színészeket jobbára a maszkmester tudja átvarázsolni.  Egy animált karaktert viszonylag könnyebb összerakni, azonban egy jól megcsinált maszk sokkal nehezebb munka: függ a színésztől, a jelenetektől és sok más filmes szemponttól.  Gyakran praktikus okai vannak változtatásoknak, erre a legjobb példa, hogy Ahsoka lekkuja rövidebb lett A mandalore-iban, mint a Lázadókban, hogy könnyebben tudjon harcolni a színésznő. Ugyanakkor sok minden, ami jól néz ki animálva, az nem biztos, hogy jól fest egy élő színészen. Engem a külső helyett sokkal jobban érdekel, hogy a karakter személyisége, motivációja ne térjen el attól, ahogy az animációs sorozatban megismerhettük. E téren egyelőre nem látok problémát az inkvizítorokkal, de persze majd meglátjuk a sorozatban.

Kelemen Richárd „Rixon”: Kettősek az érzéseim

Egyrészt nagyon örülök annak, hogy az animációs karakterek ilyen hangsúlyt kapnak, mert közülük kerül ki több kedvencem. Másfelől viszont vannak hiányosságok. Ez a konvertálás szerintem egyértelműen Ahsoka esetében sikerült a legjobban, de Cad Bane kapcsán sem kifejezetten értettem a felháborodást. Valóban néhány módosítással közelebb kerülhetett ahhoz, ahogyan megszokhattuk őt, viszont a maszkmesterek olyan remek munkát végeztek vele, hogy szerintem kár lett volna belenyúlni CGI-jal. Egyszerűen csak jól nézett ki. A Főinkvizítornál kicsit más a helyzet, de ott sem annyira erősek az ellenérzéseim.  Nyilvánvalónak tartom, hogy olyan vastag maszkban, mint amit A Sith-ek bosszújában láthattunk Tion Medon arcán, nem lehet még nagyon színészkedni sem, nemhogy egy akciójelenetet leforgatni.  Ugyanakkor a faj jellegzetes, hegyes fogait, illetve a Főinkvizítor ikonikus, szinte világítóan sárga szemeit hiányolom az ábrázolásból. Ezeket azonban utómunkával könnyedén lehet pótolni, és a heves rajongói visszajelzések után bízom abban, hogy ezt meg is teszik majd. Az Ötödik Fivért viszont még nem láttuk eleget és elég jól, hogy kellően átgondolt véleményt tudjak róla mondani, de azon snitt alapján, ahol szemből láthattuk, rajta is van még mit csiszolni. Összességében a korábbi karaktereknél szerintem nem volt gond, az Obi-Wan Kenobi szereplőin viszont lehet még alakítani. Ha így marad, abban az esetben is el tudom nézni, ha egy kiemelkedő történetet kapunk. Amennyiben azonban ezen a fronton is hiányosságokkal küzd majd a széria, akkor a karakterek megjelenítésének problémái még inkább előtérbe kerülhetnek majd.

Füle Miklós: Hihető, életteli karaktereket kaptunk

Amikor elkezdődtek az animációs sorozatok, sokáig teljesen esélytelen volt, hogy bármilyen más platformon láthassuk őket. A Disney a Lucasfilm megvásárlása után kiterjesztette az animációs világot, és felcsillant a lehetőség, hogy pár ikonikus szereplőt talán láthatunk élőszereplős formában is. A Zsivány Egyesben kaptunk egy parádés Saw alakítást, szépen továbbgondolva a karakter életútját.  Számomra ez mutatta meg, hogy a multiplatformban milyen lehetőségek is vannak.  Aztán jött Ahsoka, Bo-Katan, Cad Bane. Kicsit féltem, hogy meg fogják próbálni a karakterek élőszereplős verzióit túlságosan közelíteni az animációs tartalmakhoz és pipaszár lábú, szögletes fejű, groteszk végeredményt láthatunk majd, de szerencsére nem így történt!  Hihető, életteli figurákat kaptunk – mert vannak dolgok, amik az animációban működnek, de élőben karikatúra-szerűek lennének.  Ráadásul olyan színészeket találtak a szerepekre, akik nagyon élték a karaktert. Jó volt látni a gyermeki örömöt Katee Sackhoff vagy Rosario Dawson arcán a forgatási videókon. Én lelkesen várom a további animációs karaktereket az élőszereplős tartalmakban, egyszerűen azért, mert öröm látni őket ebben a formában is!

Gaál Alexander: Maradjon meg a szereplők esszenciája

Az internet szinte egy emberként hördült fel (halkan jegyzem meg, hogy szerintem nagyon is jogosan), amiért a Főinkvizítor élőszereplős dizájnja, nos, nem igazán áll összhangban az animációs változatával. Egy karakter egyik médiumról a másikra való adaptációjakor elkerülhetetlen, hogy az alkotók eltérjenek az elsőként látottaktól. A legjobb példa erre Saw Gerrera Zsivány Egyesben látott megjelenése, amely bár gyökeresen eltért attól, ahogy Saw-t korábban ábrázolták, mégis első látásra érezni lehetett rajta, hogy ugyanarról a karakterről van szó. Ugyanez volt a helyzet Ahsoka és Cad Bane esetében is. Itt is voltak változtatások, azonban a szereplők jól megszokott esszenciája mindvégig megmaradt, dacára annak, hogy eleinte ezek az élőszereplős változatok is furcsának hatottak a rengeteg prekoncepciónak és fanartnak köszönhetően.  A Főinkvizítor körül kialakult vita nem is feltétlenül önmagában a nem túl acélos dizájnnak, hanem egy jól ismert karakter potenciális kiüresítéséről szól.  Ugyanis az eddig látottak alapján ebből a verzióból nagyjából pont az a minimalista, titokzatos, egyben félelmetes jelenlét hiányzik, amelyek nélkül óriási hiba ismét elővenni egy ennyire komplex és sokak által kedvelt szereplőt a puszta fanservice kedvéért.

Jégh Attila: A kezdeményezés remek, de rosszul is elsülhet

Az egyes karakterek más köntösben való megjelenítése már elég régóta része a Star Warsnak, ám a korai példák kevésbé generáltak felháborodást, szemben az animációs szereplők élőszereplős felbukkanásával. Saw Gerrera kinézetét könnyen meg lehetett magyarázni, miért nem ugyanolyan, mint A klónok háborújában megismert onderoni lázadó, de ez nem minden karakternél ilyen egyszerű. Már Ahsoka sem sikerült tökéletesre, bár zseniálisan jelent meg, csak a lekkuk lehettek volna hosszabbak, hogy illeszkedjen a megjelenés az animációs kinézethez. A The Book of Boba Fettben Fekete Krrsantan (bár ő képregényszereplő) megjelenése tökéletesre sikerült, aztán jött kedvenc kalapos fejvadászunk, Cad Bane.  Alapvetően nem is az arcszerkezete (bár azóta láthattunk pár jobb megoldást is), mint inkább a színe volt, ami meglepett.  Végül is feldolgozható volt az, hogy öregszik, ezért kifakul. A legutóbbi ilyen felhördülést az Obi-Wan Kenobi teaserben megjelenő Főinkvizítor okozta (az Ötödik Fivér is kapta az ívet, bár korántsem annyit). A karakter feje szélesebb és laposabb lett, a szeme pedig fekete.  Bennem is volt némi ellenérzés, elsősorban az, hogy nem Jason Isaacs játssza, mikor a Főinkvizítor animációs kinézetét róla alkották.  Gondolom praktikus okai vannak, hogy ilyen alakú a feje, de a szeme színe egyszerűen érthetetlen, miért nem sárga, mikor korrumpálta a sötét oldal.  A szerkesztőségi csoportban készítettünk sárgaszemes verziót és sokkal kellemesebb lett úgy a látvány, a fejforma alakja sem lett olyan hangsúlyos, így kevésbé tűnt egy „Wishről rendelt Pennywise”-nak.  Persze ez csak egy teaser volt és talán hasonlóan reagálnak majd a visszajelzésekre, mint a Sonic alkotói, s módosítanak a végső megjelenésen.

Kádas István: Szélesebb rétegek ismerhetik meg kedvenceinket

Nehéz újat mondani, igazából előttem mindent elmondtak. Örülök, hogy egyre több animációs karaktert látunk élőszereplősként, nemcsak azért mert kedvenceink visszatérnek, hanem azért is, mert így olyan rajongók is jobban megismerhetik őket, akik nem nézik az animációs sorozatokat. Persze, nem pont úgy fognak kinézni, mint az animációs verziójuk, de nekem Ahsoka megvalósítása kifejezetten tetszett, Cad Bane először fura volt, de csak meg kellett szokni, a Főinkvizítor pedig elsőre valóban elég rosszul néz ki, de ezen még az utómunkálatok segíthetnek.  Nem lehet pont ugyanolyan, hiszen a színésznek mozogni és játszani kell. Ne rejtsük a mimikát csiricsáré CGI mögé, ha nem muszáj, de törekedjünk azért a hiteles karakterábrázolásra.  Ahogy arra is, hogy az új, animációt nem követő rajongók is kötődhessenek a karakterekhez (például legyenek emberiek). Valószínleg Thrawn főadmirális lesz a következő, ahol az animáció mellett a karakter több mint negyven éves történelméhez, kultuszához is alkalmazkodni kell. A látvány kevéssé aggaszt, de remélem, Lars Mikkelsen nem fog úgy járni mint Jason Isaacs, és az animációs szinkronhang lesz az élőszereplős színész is, ahogyan Katee Sackhoff Bo-Katanja esetében.

Az EBSZ (Egy bizonyos szemszögből) sorozatunk további cikkeit itt éred el.