[EBSZ] A multiplatform kánonrendszer hibái és lehetőségei

Füle Miklós: Kis ráfordítással át lehetne terelni az embereket más platformokra is

A kánont azzal reklámozták a megszületésekor, hogy akkor mostantól a Star Wars multiplatform lesz, de egyetlen dolgot kihagytak a számításból: az emberek egy jelentős része nincs jelen minden platformon! Tökéletes példa erre, ahogy Maul a Solo: Egy Star Wars-történet filmben történt felbukkanásán sokan értetlenkedtek vagy csodálkoztak hada – pedig ez a fejlemény nem is egy képregény 28. oldalán jelent meg.

Szóval érdemes lenne az embereket átvezetni más platformokra is és megtámogatni egyik platformot a másikkal.

Ebben számomra egyértelműen vannak kihagyott ziccerek! Voltak efféle próbálkozások, például egy-egy alkalmi skin a Battlefront 2-ben, de olyat már nem léptek meg, mint például egy A mandalore-ihoz kapcsolódó pálya, vagy legalább egy skin. Régen például óriási sikerrel futott az úgynevezett comic pack, ami kettő darab, csak így megkapható akciófigura volt egy képregénnyel összerakva. Ma semmi ilyesmi nincs, pedig azok a pakkok némelyike Szent Grálnak számít a gyűjtők körében némelyikük értéke többszázezer forintra rúg. Simán lehetne a figurák dobozán/könyvekben/képregényekben egy lekaparható kód, amivel egy egyedi skint kaphatsz az egyik játékban. Vagy egy új karaktert/ládát/fegyvert… Szerintem ilyen kis ráfordításokkal sok-sok embert lehetne átterelni számára eddig ismeretlen, vagy kevésbé követett platformokra.

Kelemen Richárd „Rixon”: A folytatástrilóga után visszavett a Lucasfilm

Szerintem a Lucasfilm rosszul kezdett a kánonrendszer-építéshez, mostanra pedig megijedtek attól, hogy mi a következménye a multiplatformnak, ezért már szinte egyáltalán nem, vagy csak koncentrált projektekben alkalmazzák.

Az egész kánon egy multiplatform rendszerként indult, ahol minden történet kapcsolatban állhat egymással, utalhatnak egymásra, mert nincs hierarchia a történetek között kánon szempontjából.

Aztán a folytatástrilógiát olyan szinten erre alapozták, hogy jöttek azok, akik (amúgy jogosan) elégedetlenek voltak amiatt, hogy a filmek önmagukban nem teremtettek elég kontextust a saját történetüknek.

Az utóbbi években több olyan anyagot készítettem már, melyben valamilyen formában egyebek között a zárótrilógia teljes sztoriját igyekeztem összefoglalni könyvestül, képregényestül, könyves útmutatóstul. Ez alkalmakkor rendszeresen fordultak elő olyan kommentelők, akik állításuk szerint akkor értették meg egyáltalán a történetet, és így már nem is feltétlenül tűnik annyira rossznak, mint korábban hitték.

A múltban számos alkalommal remekül alkalmazta a Lucasfilm a kánon adta lehetőségeket a platformok közötti kapcsolatteremtéshez,  erre legjobb példaként Cobb Vanth felbukkanását tudnám felhozni,  ami habár magában hordoz enyhe ellentmondásokat, összességében pontosan az ilyen kapcsolatok lehetősége miatt teremtették meg a kánont.

Viszont úgy érzem, a Lucasfilm megrettent a kánon multiplatform jellegétől a zárótrilógia fogadtatása miatt, így sokkal koncentráltabb helyeken, például A Köztársaság Fénykorán belül találkozunk inkább ilyen összeköttetésekkel, például könyvek és képregények között. Viszont éppen ez az ottani szoros, kusza hálózatrendszer az, ami miatt mostanra nem tartom túl valószínűnek, hogy létrejöjjön egy, a Köztársaság Fénykorában játszódó film. Egy játékot valószínűbbnek tartok.

Boros Bálint: A mozgókép szerelmeseit kiegészítő művekkel, kereszthivatkozásokkal lehetne közelebb hozni

Szerintem a kezdetek kezdetén forradalmi ötlet volt az a megközelítés, hogy olyan egységes univerzumot alkossanak a Lucasfilmnél a Disney-féle felvásárlás után, ahol minden tartalom azonos szinten van. Ennek gyümölcsét már most is látni, egyebek között A Köztársaság Fénykora kiadási projekt oda-visszautalásaival, vagy épp A mandalore-i második évadában feltűnt karakterekkel, mint Cobb Vanth vagy Ahsoka Tano.

Ám ezen elképzelés tekintetében komoly „problémát” jelentett a zárótrilógia. Mert bár én szeretem az új filmeket, sok információ tényleg csak kiegészítő anyagokból derül ki, mint például a Vérvonal c. regény, az enciklopédiák, illetve a képregények.

Sokkal jobb lett volna, ha konkrétabb tervekkel vágnak neki a zárótrilógiának és ehhez igazítják a kiegészítő műveket.

Akkor sokkal többen értették volna a történetet és pozitívabb lett volna a fogadtatás is. Írói kvalitásokban azonban egyáltalán nincs probléma,  remek alkotókat tudott szerződtetni a Lucasfilm,  mint Claudia Gray, Cavan Scott vagy Charles Soule. Kihagyott ziccerek tekintetében talán csak azt tudnám kiemelni, hogy az Utóhatás trilógia csupán minimálisan foglalkozott az Új Köztársaság kezdeti kialakulásával és annak politikájával. De ezeket az akkori hiányosságokat most láthatóan fel fogják tölteni, hála a „Mandoverzum” sorozatainak es az újonnan bejelentett, Adam Christopher által jegyzett Shadows of the Sith könyvnek.

Az ellentmondások azonban, még ha minimálisak is, egy kicsit szomorúvá tesznek.  Szerintem erre logikus megoldást jelentene, ha a Story Groupot nemcsak a könyv és képregény, hanem a sorozat- és filmalkotók fölé is helyeznék, így a kánon egysége még biztosabb alapokon állna, nem mintha bármi veszély fenyegetné.  (De azért remélem, Dave Filoni nem mável olyat a jövőben, mint a The Bad Batch pilotjánál.)

És hogy hogyan lehetne közelebb hozni az írott műveket azokhoz, akik alapvetően a mozgókép szerelmesei?

Erre egyrészt megoldást jelentenek az ilyen tartalmakhoz készült kiegészítő művek és azok marketingje. Akinek például tetszett a Lázadók animációs sorozatot, lehet hogy elolvassa a Kanan képregényt, az Új hajnalt illetve az új Thrawn-trilógiát. Másik módja azonban ennek az lehet, ha a Disney+ felületén az adott sorozat azon részében, ahol cameo-szerepben tűnik fel olyan karakter, aki ezelőtt például csak könyvekben szerepelt, feltüntetnék a cameo karakter korábbi felbukkanási helyeit. Így még többeket bevonzhatnának a Star Wars csodálatos univerzumának írott mélységeibe. Illetve A Köztársaság Fénykora kiadási projekthez hasonló nagy multimédiás kezdeményezések is bővíthetik az írott Star Warst fogyasztó rajongók körét.

Én személy szerint – az ellentmondások, retconok ellenére – elégedett vagyok a Lucasfilm által megalkotott kánon Star Wars univerzummal, és remélem, hogy még sokáig tudom még élvezni a történeteit mind könyves, filmes, képregényes, mind sorozatos, filmes fronton.

Kajtár Virág: Össze lehetne kötni a formátumokat ügyes marketinggel

Annak idején nagyon jól hangzott, mikor bejelentették, hogy a Star Wars multiplatform lesz, amelynek tartalmai minden szinten egyenrangúak lesznek. Én azelőtt is imádtam olvasni is, és akkor azt hittem, ez majd végre közelebb viszi az embereket mindenhez, ami nem mozgókép. Sajnos a saját rajongó ismerőseimen is tapasztalnom kell, hogy ez nem így alakult.  Talán a könyvek állnak a legrosszabbul, a képregényekre már nagyobb a „fogyasztói hajlandóság”, a játékok és az animációs sorozatok pedig a legismertebbek. 

Szerintem akárhogy igyekeznének ezen változtatni, az jelenleg képtelenség, vagy egy nagyon lassú folyamat eredménye lehet, amit azonnal, minden fronton el kellene kezdeniük, és én nem is biztos hogy feltétlenül jónak gondolnám. A játékokhoz előbb-utóbb ki szoktak adni figurákat, ezt lehetne fejleszteni azzal, hogy egy figura megvételével egy kódot kap az ember, amit a játékban beválthat. Nagyon régen A klónok háborúja figurák voltak ilyenek, sőt, emlékeim szerint olyan is előfordult, hogy a sorozatból 2–4 részt kaptunk hozzájuk. A streaming-platformokkal is lehetne esetleg valami ilyesmit csinálni, esetleg egy kóddal pár napig ingyen kipróbálhatnánk. A képregények mellé is viszonylag könnyű lenne figurákat is csomagolni vagy szintén valamilyen formában ajánlani a mozgóképes sorozatokat. A legnehezebb a könyv formátum, ahhoz figurát kiadni szerintem nem sok értelme van, mivel a karakterek kinézetét minden ember kevésbé kötötten képzeli el magában, illetve eleve ez a két platform áll a legtávolabb egymástól.

A könyveket maximum úgy lehetne népszerűbbé tenni, ha tényleg kihagyhatatlan, szerves részét képezik a nagy történeteknek, de én azt sosem támogatnám.

Szerintem a könyveknek meg kéne maradnia melléksztoriknak, amikkel a rajongó nem veszít, ha nem olvasta, csak nyer, ha igen. A képregények is háttérszálakat mozgatnak általában, egy-két kivétellel, ez is jobb, ha így marad. A játékokban pedig a legtöbbször szintén nem a sztori a legfontosabb az embereknek. Minden platform leginkább a saját követőinél tud úgyis működni, ha mindenkinek mindegyikkel meg akarnának felelni akkor végül senkinek se sikerül. Ettől még mind egyenrangúnak számíthat persze, a legnagyobb rajongók úgyis mindenhonnan tájékozódnak, viszont a sztorik léptéke nem feltétlenül kell egyforma legyen. A jelenleg futó A Köztársaság Fénykora sorozat azért remélem képes lesz változtatni a könyvek megítélésén, amik szerintem méltatlanul alulértekeltek.

Kádas István: Az egységes kánonrendszer illúziójának rabsága

A kezdetek kezdetén én is remek ötletnek gondoltam az egységes, egyenrangú tartalmak halmazából álló kánonrendszert, de mára rádöbbentem, hogy ez egy illuzórikus tünemény volt csupán. Az egységes kánonrendszerhez egységes rajongói tábor kellene, már legalábbis olyan értelemben, hogy mindenki fogyaszt mindenféle tartalmat. Ez természetesen nincs így, helyette amolyan népszerűségi hierarchiával van dolgunk: a legtöbben a mozifilmeket követik, majd az élőszereplős sorozatokat, az animációkat már kevesebben, ahogy a játékokat is, ez alatt pedig ott vannak a képregények, s legalul a könyvek. Persze vannak mindenféle mixek, például olyanok, akik megnézik a filmeket, olvasnak regényeket, játszanak játékokkal, de például ki nem állhatják az animációs műfajokat.

Ettől eltekintve a népszerűségi hierarchia alapján számomra úgy tűnik, hogy a Lucas-féle többszintű kánonrendszer reálisabb ötlet volt, jobban reflektált a vegyes rajongói közösségre.

Láthatóan – kissé megkésve – a Lucasfilm is levonta ezt a következtetést, a kánon határai kevésbé merevek, a kisebb történeteket felülírhatják a népszerűbb platformok, s születnek sorra rendszeridegen tartalmak, mint például a Visions. Lehet persze erősíteni a kapcsokat a különféle történetek között, de nem lehet csak úgy előhúzni képregényes/könyves karaktert a tévéképernyőre, úgy hogy közben az ezen történeteket nem ismerőknek nem adnak némi magyarázatot, háttérismeretet.

E jelenség hovatovább elvezetett ahhoz, hogy míg a Bővített Univerzum idejében, a klasszikus és előzménytrilógia közötti időszakban a regények és képregények vállán nyugodott a franchise, grandiózus történeteket írtak le, addig a népszerűségi hiearchia legalsóbb fokán álló platformként mára leginkább csupán kiegészítő történeteket tartalmaznak (hasonlóan sok pl. videójátékos franchise-könyvekhez). Egyedül A Köztársaság Fénykora üdítőbb kivétel, mely egyelőre önállóan könyves-képregényes világ, nagyívű sztorikkal. Ez azonban hamarosan – feltehetően – változni fog.

Pesszimistán úgy látom, hogy  a leginkább kihagyott ziccer éppen a kánon egységességének sulykolásából fakadt.  Ha alapból a mostanihoz hasonló megengedőbb, csak a nagy sztorivonalakra fókuszálóbb álláspontot hirdettek volna meg, most könnyebben fogadná el a retconokat is a canonpurist rajongói réteg.

Az EBSZ (Egy bizonyos szemszögből) sorozatunk további cikkeit itt éred el.