[CSH40] Pap Zoltán: Ne már, Freddie! Nincs, aki ne szeretné a Star Warst

Pap Zoltán, a Kolibri Gyerekkönyvkiadó kiadóigazgatója és a Disney-divízió vezetője Adidas-melegítőkről, a Queenről és a Star Trekről is írt visszaemlékező cikkében.

A képre kattintva eléred a sorozat összes cikkét!

„Mit adott nekünk a Star Wars?” – ezzel a viszonylag elcsépelt kérdéssel máris átevezhetnénk a másik nagy kedvencem, a Monty Python abszurd világába, de most mégsem ennek megfelelően folytatom, próbálom kicsit komolyabbra venni.

Kádárnak és Aczélnak sem volt kifogása a 40 éve bemutatott Star Warsszal szemben
Igyekeztünk utánajárni levéltári kutatás és egy érintett megkérdezésével, hogyan jutott el a Csillagok háborúja a magyar mozivásznakig. RÉSZLETEK ITT.

Egy évvel vagyok fiatalabb a Csillagok háborújánál, vagy, ahogy a ’90-es évektől ismerjük, az Egy új remény című filmnél. Valamikor a nyolcvanas évek közepén az egyetlen TV-csatorna, a hétfőnként még adásmentes napot tartó MTV leadta az első részt, bár nem tudom, hogy fizettek-e érte, de az én szempontból ez lényegtelen is. Most biztos sokan rávágják, hogy ’85 vagy ’86 karácsonya volt a konkrét dátum (valójában 1984 karácsonya – a szerk.), én csak arra emlékszem, hogy 7-8 évesen, a frissen kapott Adidas melegítőnkben (két bátyám van, mindhárman abban feszítettünk) néztük, ahogy cikáznak az űrhajók, morog az akkori sajtó szerint „űrmajom” Csubakka, és a mese magába szippantott. Mese, minden tekintetben; mégis menő mese, komoly mese, amit a videomagnók, a kazettás walkman, a karácsonyi banán és narancs, valamint az Adidas melegítők korában felnövő generációk, azaz

mi is bátran imádhattunk, hiszen jóval több volt az, mint mese. Modern mese, olyan, ami igazán illett hozzánk,

az iskolában már az elképzelhetetlenül fejlett Commodore Plus/4-es számítógépen okuló diákokhoz. Akik utálták a szovjeteket, akik az Uralkodó Birodalmában a Szovjetuniót láttuk megjelenni, és akiknek reményt adott a Felkelők lelkesedése. Nem akarok álszent lenni, nem mondom, hogy ’89-ben a Star Wars miatt mentünk el segíteni a formálódó ellenzékieknek (mindegy volt, kinek [MDF, SZDSZ, Kisgazdák, Fidesz], csak ne a komcsik maradjanak), de a világképünket ez is erősen befolyásolta, hiszen

láthattuk, réges-régen egy messzi-messzi galaxisban már legyőztek egy ennél sokkal gonoszabb és jobban működő Birodalmat is, akkor nekünk miért ne sikerülne? Nem kell se KISZ, se Hitlerjugend, se Birodalmi Akadémia.

A Star Wars eddigi legjobb évéből a Kolibri is kiveszi a részét
A kiadó Disney divízióját vezető Pap Zoltánnal – aki egyben a Kolibri kiadóigazgatója is – ültünk le, hogy kivesézzük, mit terveznek az évre, de beszélgettünk úgy általában a Star Wars könyvkiadásról, annak menetéről, valamint a Kolibri e téren elért sikereiről is. RÉSZLETEK ITT.

Arra is emlékszem, hogy Star Wars Fan Club tag akartam lenni, na nem itthon, hanem Amerikában, ezért kb. 10 évesen összegyűjtöttem annyi pénzt, hogy be tudjak váltani 50 amerikai dollárt, és mivel még gyerekcipőben járt a banki utalás, beraktam egy borítékba a valamilyen újságból megszerzett jelentkezési lappal együtt, és vártam. Mindenki kinevetett, amikor elmeséltem a hőstettemet; mert hogy annak aztán annyi, a postás kiszedi a pénzt, vagy ha ő nem, majd elrakja a kinti adminisztrátor. Aztán  rá két hónapra jött a nevemre egy levél Amerikából, benne egy olyan plasztik kártyával, mint a mai bankkártyák, a Hoth-i csata volt rányomtatva, és az volt a másik oldalán, hogy én ezentúl Official Jedi Knight vagyok…  Nem kell mondanom, milyen boldogan hordtam körbe, és minden kétkedőnek az arcába nyomtam, mint valami véres kardot, mivel nem volt igazuk, az 50 dollár elért a címzetthez.

Ahogy teltek az évek, a rajongás nem csillapodott; közben a suli mellett zenélni kezdtem, rockénekes lettem, amihez nem illik egy tudományos–fantasztikus, de alapjaiban mégis mesés történet, ám  ki merné állítani, hogy létezhet menőbb rock’n’roll arc a világegyetemben, mint Han Solo? Nevezték űrcowboynak, űrkamionsofőrnek, de mi tudtuk, hogy igazából egy valódi, kőkemény, bőrkabátos rocker.  Így a „mesét” akkor sem kellett elveszítenem, amikor tizenévesen a Paradise Cityt énekeltem a színpadon („Captain America’s been torn apart, Now he’s a court jester with a broken heart”), sőt, gondolatban bátran vitatkozhattam az első (és azóta is) nagy kedvencemmel, Freddie Mercury-val, mert azt énekelte a Bicycle Race című számban, hogy „Jaws was never my scene, And I don’t like Star Wars”.

Ne már, Freddie, ne mondj butaságokat! Ezt biztos csak a rím kedvéért írtad, olyan ember nincs, aki nem szereti a Star Warst…

Mit tervez a Kolibri az év második felére SW-fronton?
A Skywalker korához két könyv is érkezik, emellett azt is megtudhatjuk, hogyan ne dézsmáljanak meg minket az ewokok. RÉSZLETEK ITT.

Bár ekkor már – a tinédzserkorra jellemzően – áttolódtak a hangsúlyok, és inkább az arany bikini kezdett el komolyabban érdekelni, nem pedig a fénykard pengéjének ereje, mégis megmaradt az imádat a középiskolában és az egyetemi évek alatt is. Azt hiszem, minden egyes Star Wars könyv, amit a Valhalla Páholy adott ki a ’90-es években, ott van még ma is a polcomon, a vonaton Szeged felé csak úgy faltam őket. Mindeközben megszerettem a Star Treket is, de más ez a rajongás, bár  a mesterségesen fenntartott ellenségeskedést mindig is végtelen nagy ostobaságnak tartottam, semmi köze a kettőnek egymáshoz, se térben, se időben, se mondanivalóban.  Soha nem tudtam ezekre a dolgokra így gondolni, nem érdekel, Pepsi vagy Coca, Adidas vagy Nike, Nirvana vagy Pearl Jam, szőke vagy barna; majd én eldöntöm, melyiket kedvelem; és a Star Wars – Star Trek kitalált ellentét is csak felbosszantani tudott. Ráadásul létezhetnek együtt, úgy, ahogy a Red Hot Chili Peppers is alátámasztotta a Californication című dalukban:

Space may be the final frontier but it’s made in a Hollywood basement
And Cobain can you hear the spheres singing songs off Station To Station?
And Alderaan’s not far away, it’s Californication”

Nem akarom ezt sokkal tovább húzni, mint kellene: évekig voltam a társaság megbízható szórakoztatója, mivel  tudom Jabba összes szövegét huttul, a jawákat is jól utánzom, Csubakkáról nem is beszélve.  Amikor Algériában dolgoztam, a sivatag olyan volt, mint a Tatuin, sokszor kémleltem a láthatárt, mikor tűnik fel egy banthacsorda (vagy egy arrakisi homokféreg…), de valahogy sosem jött egyik sem.

Szerencsémre a lányunk, aki 2008-ban született, szintén rajongó lett, persze őt jobban lenyűgözte A klónok háborúja és Ahsoka, mint az eredeti trilógia, de attól még közösen néztük az újabb filmeket.

2015-ben még rettegve bújt mögém, amikor Kylo Ren feltűnt a vásznon. Manapság inkább a szuperhősöket nézi. De sebaj, van egy két és fél éves fiunk is, hamarosan ő is eléri azt a kort, amikor a bő harminc éve rajongó apuka leültetheti, és együtt nézheti vele, ahogy felcsendül az örökké izgalmas mese főcímdala, és beúszik a szöveg…

És ha már zenés nosztalgiázás, akkor ne feledkezzünk meg a magyar Warpigs zenekar Luk című daláról, ami teljesen a Star Warsról szól. Nem a legjobb számuk, ez kétségtelen, de jókat nevettünk annak idején, amikor megjelent a Rapid című lemezükön, és együtt üvölthettük az énekessel, hogy az „Az űr oly szép, bárcsak jedi lovag lehetnék…”

Nyitókép: Freddie Mercury Darth Vader hátán egy 1980-as koncerten (YouTube)


Pap Zoltán – Született 1978. január 26-án Cegléden, ma is ott él, csak közben bejárta a galaxisnak ezt a piciny szegletét, amit Földnek hívunk. Élt és tanult Szegeden 5 évig, dolgozott Algériában, Hassi Birkenében 1,5 évig, majd Budapesten 5 évig, aztán Bristolban 5 évig, és jelenleg, bár szülővárosában lakik, a hét nagyobb részét Budapesten tölti, a Kolibri Gyerekkönyvkiadó irodájában. Történész, valamint vallás-, és egyháztörténész, volt rockzenész, jelenleg is aktív dalszövegíró. Szerkesztő, nemzetközi jogos és fordító a Magvetőnél, Sales Manager a Small World Creations Ltd-nél, jelenleg kiadóigazgató a Kolibrinél. Nős, egy 12 éves lány és egy 2,5 éves fiú édesapja. Az egész családot átjárja az Erő.

Legfontosabb posztjaink