[CSH40] Horváth Vivien: Ha nincs a Disney, sokan maradnak ki a Star Wars élményből

A Kolibri Gyerekkönyvkiadó projektmenedzsere Az ébredő Erővel lépett be a rajongótáborba. Úgy véli, mi, rajongók döntjük el, meddig lesznek Star Wars filmek.

A képre kattintva eléred a sorozat összes cikkét!

Az első akármi, ami eljutott hozzám a Star Wars világából a még születésem előtt, apám keze által kifaragott, majd a nappalinkban kiállított AT–AT, X-szárnyú és Millennium Falcon voltak. Nem tudok hozzá konkrét időpillanatot, mindig is ott voltak annak a lakásnak a különböző pontjain, ahova kétéves koromban költöztünk. Évszámhoz köthető viszont az, amikor az új házimozi-rendszerünket teszteltük A klónok támadása DVD-vel. 2002-ben bizonyára a panel összes harmadik emeleti lakója velünk együtt örült, amikor kiderült:

ja, a hangfalakon keresztül egész jól lehet hallani a szeizmikus töltet robbanását.

A tévé nemigen volt elkapcsolva, ha az eredeti trilógia ment, hiszen akadt egy Star Wars-kedvelő a háztartásban, de az nem én voltam. Az elkapott foszlányokból ismertem a szereplőket, a történet alapvetéseit, C-3PO-t és R2–D2-t talán kedveltem is, de hogy bármelyik részt végignéztem-e, nem rémlik. Végül tizenegy éves koromban volt az első ilyen: A sithek bosszúja lett az. Anakin/Vader tragédiája hiányos háttértudásom ellenére is megfogott, de az akkori ízlésemben ezzel együtt is olyan zárványként szerepelt a Star Wars, hogy rövidesen lecsatolódott. A többi részt, régieket és újakat idővel pótoltam, de úgy, ahogy az emberek többsége látja a nagy, „kötelező” filmeket:  persze, hogy láttuk őket, mindenki látta őket, de valódi emlékünk arról, hogy hol és mikor, nincs. 

2015-öt a régi rajongók reneszánszként élték meg, nekem viszont, ahogy a fentiekből látható, még meg kellett érkeznem a messzi-messzi galaxisba. Pontosan abban az évben az történt, hogy munkába álltam, és Az ébredő Erőre már úgy ültem be, hogy addigra a Kolibri Gyerekkönyvkiadónál fél éve foglalkoztam napi szinten Star Wars-könyvekkel.  Ez közelebb hozta hozzám a franchise-t, később a valódi szintugrás pedig természetesen a moziteremben történt. 

Kevesen említik a filmek közül a hetediket legmeghatározóbb epizódjukként, de én szeretek védett faj lenni.

Az elmúlt évtizedben 230 filmet láttam a széles vásznon, és Az ébredő Erő, ha lenne ilyen listám, valószínűleg szerepelne a top tíz legjobb moziélményem között. Csak a rend kedvéért: ez számomra nem ugyanaz, mint a top tíz legjobb film, de  mikor legutoljára ellenőriztem, még mindig úgy volt, hogy egy nem hibátlan alkotást is lehet szeretni, ahogy a tökéletesen kivitelezett bravúrt is lehet rühellni. 

A hetedik részt és az azóta kijött filmeket sokan a saga rituális meggyilkolásaként élték meg (amihez egyébként bárkinek joga van, csak esetleg a vélemény prezentálásának módja a nem mindegy). Nekem eddig 3:1 az arány. Azt mondtam, vannak nem tökéletes alkotások, amiket lehet értékelni. Nos, a Solót csak simán rossznak tartom és nem szeretem. De még így is messze vagyok attól, hogy elsirassam a Star Wars brandet (mert akár tetszik, akár nem, brand), és ebben biztosan közrejátszik, hogy bennem nem lobog évtizedek óta a rajongói hevület. És ehhez van itt még valami.

Kádárnak és Aczélnak sem volt kifogása a 40 éve bemutatott Star Warsszal szemben
Igyekeztünk utánajárni levéltári kutatás és egy érintett megkérdezésével, hogyan jutott el a Csillagok háborúja a magyar mozivásznakig. RÉSZLETEK ITT.

’94-es születéssel ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik csak az egész sztori végére ér oda, arra is épphogy. A legtöbb velem egykorúnak csak mesélték, milyen volt Star Wars-filmet moziban látni. Tehát ha a Disney nem készíti el az új részeket, nem születik A sithek bosszúja után több epizód, irdatlan mennyiségű „új belépő” marad ki világszerte abból az élményből, ami azóta olyan kedves neki, mint nekem Az ébredő Erő megnézése, és amilyet biztosan bármelyik Ziro.hu-olvasó fel tud idézni a saját életéből.

Ezért akkora a tábor. Ezért jut még mindig minden kiábrándult vagy ún. „toxikus” fanra tíz olyan (régi vagy új, tök mindegy) rajongó, akikkel megéri egy teremben mozizni, akikkel megéri a találkozókon beszédbe elegyedni, akiknek megéri könyvet kiadni, akiknek megéri cikket írni, és ami a legfontosabb: akiknek megéri újabb filmet készíteni.

 Azt pedig, hogy ez meddig lesz így, ne felejtsük el, a megváltott mozijegyek száma dönti el – vagyis mi. 

Nyitókép: Fanart Az ébredő Erőhöz, részlet (Slashfilm.com)


Horváth Vivien – 1994-ben született, 2015-ben végzett az ELTE bölcsészkarán. Jelenleg projektmenedzser a Kolibri Gyerekkönyvkiadónál, itt Star Wars-könyvekkel (is) foglalkozik valamivel több mint négy éve. Szabadidejében olvas vagy a moziban ül, ha kijön a fényre, az élményeit néha megírja az SFmagra vagy az ekultura.hu-ra.

Legfontosabb posztjaink