Fábián Péter azért hívta életre a The Force Alliance – Magyar Galaktikus Fan Klubot, hogy ekképpen vívjon szélmalomharcot a magukat „rajongóknak” nevező trollokkal. Mint írja, szerinte közösen kéne rajongani azért, amit George Lucas megalkotott számunkra.

A képre kattintva eléred a sorozat összes cikkét!

1979-ben édesapám elvitt moziba, hogy nézzünk meg egy western filmet. Apukám bánatára valami két részes tudományos-fantasztikus filmet játszottak csak, de ha már elhozta a gyereket, akkor beültünk rá. A szemem-szám tátva maradt a látványtól és elkezdődött a máig is tartó szerelem.

A Birodalom visszavág bemutatóját már vártam és természetesen, amint tehettem, elmentem a moziba – egyből háromszor megnézni. A folytatásról a vasárnap délelőtti Zenebutik műsorból értesültem, a trailer egy részét vetítették le, de már az is lázba hozott. Miután megérkezett a mozikba, napokon keresztül ott ültem és néztem a filmet.

A srácokkal az iskolában továbbra is játszottunk zorrósat meg indiánosat, de már fénykardcsatákat is eljátszottunk. Elkezdtük keresni a kártyanaptárakat és megkaptam szüleimtől az első SW Fekete Péter kártyámat, természetesen Darth Vader volt a Fekete Péter. Fazekas Attila képregénye nagyon nagy kincs volt, rongyosra olvastuk őket. A Jedi visszatérhez már fényképes filmalbum is megjelent, természetesen ez volt a korona ékköve. A trafikokban műanyag bábuk is felbukkantak, amelyek azóta felbecsülhetetlen értéket képviselnek, de mi akkor erről még semmit nem tudtunk. Játszottunk velük, cserélgettük és persze elszórtuk őket.

Nyugatról nem nagyon jött be hozzánk a filmmel kapcsolatban, aki esetleg eljutott Bécsbe akkoriban, nem azzal foglalkozott, hogy Star Wars relikviákat hozzon a gyereknek, sokkal értékesebb volt egy csoki vagy szappan. (Ez utólag azért viccesnek hangzik.) Aztán megjelent a videómagnó! Szájtátva néztük a Krieg der Sterne szemcsés képkockáit. Még nyilvános helyen is a német szinkronos változatok mentek magyar hangalámondással, többször megnéztem az ORION bemutató termében a IV. részt és az uszodában a VI. részt.

Mondjuk azt, hogy szerencsére nem volt internet, ahol fikázhattuk volna a „kismackókat” akik legyőzték a Birodalmat és nem tudtuk egymást felvilágosítani arról sem, hogy ne keressük az első három részt mert még nem létezik.

Aztán valaki hozott egy kétrészes „kismackós” filmet, amire sokan a haverokkal azt hittük, hogy na ez az előzmény, pedig csak a Harc az Endor bolygón című alkotás volt. Úgy gondolom ez volt az az időszak amikor ténylegesen rajongtunk, gyerekek voltunk és fejben tovább szőttük a galaxis történetét.  Nem kritizáltunk és nem hordtuk le Lucast a VI. részért, hogy miként és hogyan győzhet le egy komoly felfegyverzett hadsereget egy csapat „plüssállat” íjakkal. Egyszerűen elfogadtuk.  Sokkal érdekesebb volt Darth Vader, az űrhajók, az „űrmotorok” és persze a mindent IS átvágó fénykard, ami akkor elég sűrűn lézerkard volt.

Eltelt jó pár év, felnőttem és megjelent a Special Edition, a felújított változat – persze először moziban, aztán otthon is, díszdobozban. Aztán jöttek az előzményfilmek és az éjféli vetítések, amelyekről olykor úgy jöttünk ki hogy „ez most aztán mi volt?!” Kaptunk jediket, egy új sithet és egy idegesítő humorgépet, nagy fülekkel. De  eszünkbe se jutott petíciót írni és aláírást gyűjteni, hogy forgassák újra a filmet, mert nekünk nem tetszik. Megszoktuk, tetszett. 

Az internettel már jöttek a hírek, könnyebb volt tartani a kapcsolatot a rajongókkal és egyre bővült a hazai Star Wars Univerzum is. Csak hát – jó magyar szokás szerint – ezzel megkezdődött a széthúzás is. Egyesek üzleti lehetőséget láttak benne, majd elkezdett széthullani a rajongói társadalom és mindenki fújt mindenkire, különféle klubok és klikkek alakultak. Rajongók, akik ugyanazon szereplőért, filmért, galaxisért rajongtak, jelentgették fel egymást vélt és valós sérelmekért. A tágabb rajongói társadalom természetesen ebből mit sem érzett.

Tény, azzal hogy elindult a Star Wars reneszánsza és ezzel együtt megérkeztek az újabbnál újabb filmek, a franchise egyben üzletté is vált.  Ezt mi a nyolcvanas években és talán még a kilencvenes években se fogtuk fel.  Nagyon jó volt mikor először láttuk az első külföldi figurákat és egyéb eredeti SW termékeket. A Star Wars cuccok első dömpingje a Special Edition bemutatásával jött a Pepsi jóvoltából. Az előzménytrilógiánál már vártuk, hogy mi mindenünk lesz majd SW-s és hol találkozhatunk valami logós aprósággal.

A Star Wars mindig is üzlet volt, de nem a rajongóknak, hanem a jogtulajdonosoknak. Ezt sajnos sokan nem tudják vagy nem akarják felfogni.

Az elmúlt években iszonyatos ellenkampány kezdődött a sorozat ellen. Egyes „rajongók” tök jó poénnak tartják, hogy megírják negatív véleményüket úgy, hogy még az adott filmet, sorozatot nem is látták és már ítéletet is hoznak a trailer vagy egy szubjektív cikk alapján. Véleményem szerint a Solo: Egy Star Wars-történet ebbe bukott bele. Pedig kaptunk már az elmúlt pár évben olyan alkotásokat, amelyek méltóan képviselik a Star Wars univerzumot (jelen esetben a Lázadók animácis sorozatra, vagy a Zsivány Egyesre gondolok). Sajnos nem tudunk szó nélkül elmenni e viselkedés mellett, ezért is próbáljuk felvenni a küzdelmet a trollkodók ellen.

Egy sajnálatos esemény kapcsán merült fel bennem a gondolat (amire már voltak próbálkozások csak sajnos nem jött össze), hogy hívjuk egy zászló alá a rajongói szervezetek vezetőit. Úgy véltem, Carrie Fisher halála olyan esemény, amelynél mindenki képes félre tenni a sérelmeit és egy közös megemlékezésen tudunk méltóképpen megemlékezni. Sikerült a Corvin Moziba összehozni a klubokat és ott akkor elindult valami. Pár hónap múlva megalapítottam a The Force Alliance – Magyar Galaktikus Fan Klubot, e folyamat elején – a megfelelő kapcsolatok felvételében – az addig egymással nem túl jó viszonyt ápoló klubok vezetői is segítettek. Az alapító tagok célul tűzték ki hogy legyen ez a klub egy olyan összetartó Erő, ami a magyarországi rajongókat egy csapatba tömöríti.

Klubunk és tagjaink szélmalomharcot vívnak az interneten és különféle rendezvényeken azon rajongókkal, akik csak poénból is direkt negatív színben tüntetik fel, észérvek nélkül a különböző Star Wars produktumokat, legyen az film, könyv, képregény, bármi. Rendezvényeinken próbálunk mindig arra törekedni, hogy legyen olyan előadó aki még egy kis pluszt hozzá tud tenni a meglévő tudásanyaghoz.  Tudjuk, mindig lesznek olyanok, akiknek semmi se jó de hátha normális érveléssel el tudjuk fogadtatni azt az univerzumot, ami egyre csak tágul körülöttünk.  Persze, én is úgy gondolom, hogy vannak a Star Warsnak kevésbé szerethető részei is, de tisztában vagyok azzal, hogy ami nekem nem tetszik, az lehet, hogy másnak a kedvence. Például nekem nagyon nem szívem csücske a Legendák körébe tartozó Han Solo könyvsorozat, de ismerőseim körében nagyon népszerű. Soha ne feledjük, hogy George Lucas nekünk találta ki ezt a messzi-messzi galaxist. Rajongjunk érte közösen.

Nyitókép: Kylo Rennek öltözött rajongó a 2019-es Star Wars Celebrationön (StarWarsCelebration.com)

Fábián Péter – A The Force Alliance – Magyar Galaktikus Fan Klub vezetője, 1979 óta Star Wars rajongó. Egy véletlen folytán nézte meg moziban először a Csillagok Háborúját azóta tart a szerelem. Komolyabban 2014 óta foglalkozik a sagával, akkor kezdte el készíteni első jelmezét is. Szeretné a magyarországi Star Wars rajongókat összegyűjteni és megpróbálja elérni a lehetetlent: hogy ne a rajongók legyenek az eposz legnagyobb ellenségei.