Október végén érkezik A mandalore-i várva várt második évada, melyben négy új rendezőt köszönhetünk. Körüljártuk, mit is tudhatunk róluk.
Már csak alig néhány hét és végre folytatódnak A mandalore-i és A gyermek, vagy ahogy a közösség nevezi, „Baby Yoda” kalandjai a messzi-messzi galaxisban. Az első élőszereplős Star Wars-sorozat második etapját a megannyi pletyka hatására hatalmas várakozás övezi, mindazonáltal a kulisszák mögé bepillantva is van okunk az izgalomra. A szériának ugyanis nem egy olyan rendezőt igazolt le, akik korábbi munkáik során már bebizonyították, hogy minden megvan bennük ahhoz, hogy a Star Wars egyik vagy másik aspektusát tökéletesre csiszolva kápráztassanak el minket.
Na de kikről is van szó pontosan? Jelen esetben három veterán (Dave Filoni, Rick Famuyiwa és Bryce Dallas Howard), valamint négy újoncnak nevezhető rendezőről (Robert Rodríguez, Peyton Reed, Carl Weathers és Jon Favreau [az utóbbiak persze csak rendezőként újak a projektben – a szerk.]). Az „újoncok” eddigi munkásságát megvizsgálva igyekszem a lehető legpontosabb képet adni arról, hogy mire is számíthatunk majd tőlük az általuk rendezett epizódokban.
Elsőként kezdjük a sort mindjárt azzal a bizonyos Robert Rodríguezzel, akinek a nevét remélem, senkinek sem kell bemutatnom. Az 1968-ban született Rodríguez egy igazán sajátos karriert tudhat magáénak, elvégre a texasi származású direktor rendezéseiben mindössze két dolog az, ami közös: az utánozhatatlan érzékkel megkoreografált akciójelenetei, valamint a szimplán csak „egyszemélyes stábnak” nevezett hozzáállása. Esetében ugyanis többször előfordult, hogy a rendezői teendői mellett operatőrként, vágóként, zeneszerzőként, de még a speciális effektekért felelős emberként is szerepet vállalt. Ehhez mérten a nevéhez mára több olyan megkerülhetetlen klasszikus is kötődik, mint a Kémkölykök kvadrológia, vagy a Frank Miller legendás képregényéből készült két fekete-fehér Sin City. De nem mehetünk el szó nélkül eddigi munkásságának talán legnagyobb szabású alkotása, az Alita: A harc angyala mellett sem, melyet James Cameron kreatív támogatásával hozott össze.
Rodríguez vibráló stílusát ismerve semmi kétségem afelől, hogy a producerek az új etap legfontosabb és legtöbb közelharci koreográfiát igénylő jelenetei miatt keresték meg a rendezőt. Az évad, ha hihetünk a híreszteléseknek, nem egy fénykardpárbajt is tartogat számunkra. Ez utóbbi tényt egyébként az idei esztendő egyik legnagyobb netflixes sikerét, a Tyler Rake: A kimenekítést rendező, korábban pedig több nagy sikerű blockbuster (Atomszőke, Amerika Kapitány: Polgárháború, Thor: Ragnarök, Deadpool 2 stb.) kaszkadőr-koordinátoraként dolgozó Sam Hargrave second unit directorként való szerződtetése is erősíteni látszik.
A szemkápráztató akció mellett azonban van még egy szintén megkerülhetetlen eleme a Star Warsnak: a humor. Ebből a szempontból már az első évad során sem volt különösebb okunk a panaszra, elég csak Taika Waititi roppant feszült, mégis remekre szabott poénokkal megszórt évadzárójára gondolni. Nem meglepő tehát, hogy Favreu-éknak a folytatásra is sikerült beszervezniük egy újabb, a Marvel Filmes Univerzumban jártas rendezőt Peyton Reed személyében. Ő az eddigi két A Hangya mozival már tökéletesen bizonyította, hogy a humor mellett azért a drámát sem veszi félvállról. Reed vígjátékrendezői múltját tekintve nehéz lenne konkrét jóslásokba bocsátkozni, hogy mégis mire számíthatunk tőle, azonban amennyiben a marveles munkáiból indulok ki, arra tippelnék, hogy Reed egy kisebb léptékű, ám a későbbi történet szempontjából mégis nagy jelentőséggel bíró fejezetet kapott feladatul.
Egy ehhez nagyon hasonló megbízást kaphatott az első évadban a fejvadászok céhének vezetőjeként, Greef Kargaként bemutatkozó, majd a folytatásra immár rendezőként is visszatérő Carl Weathers. Az úriember színészi karrierjében olyan klasszikusokat találhatunk többek közt, mint a Ragadozó vagy a Rocky széria, ahol nem kevesebb, mint négy epizódon keresztül alakította Sylvester Stallone ringbéli riválisát, a legendás Apollo Creedet. Weathers azonban rendezői múltját tekintve nem igazán tapasztalt, ez viszont ne ijesszen meg senkit. Elvégre a sorozatok világában rendre bevett szokás, hogy a színészek közül néhányan olykor maguk is kipróbálják, milyen érzés egy-egy epizód erejéig a kamera túlsó oldalán lenni. 
Nem kisebb felelősség hárul az évadnyitót dirigáló Jon Favreau-ra, aki amellett, hogy A mandalore-i produkciós feladatai mellett még íróként is jelen van, olykor még a kamera túlsó oldalán is felbukkan, hogy komikusi vénáját kamatoztatva szórakoztassa a nagyérdemű közönséget. Favreau tapasztalatát tekintve egy valódi iparági veterán, aki pontosan tudja, hogy miképp kell alázattal, mégis kellő újdonsággal hozzányúlni az aktuálisan rábízott portékákra. Eme kimértsége okán és stílusát tekintve inkább nevezhető tisztes iparosnak, mintsem egy valóban egyedi stílussal megáldott alkotónak, azonban előfordul, hogy néha ennél többre nincs is szükség. Pláne nem egy évadnyitó epizód megrendezése során.
