[EBSZ] „Like a Bantha” – Így láttuk a The Book of Boba Fett sorozatot

Kádas István: Alaposabb építkezés koherensebb sztori

A sorozat így egészében kicsit összevissza érzetet kelt. Az első négy rész ívét megtöri a két mandós epizód, melyek ráadásul a széria legjobbjai közé tartoznak. Az évad legjobb bobás része szerintem egyértelműen a Steph Green által rendezett második epizód volt, annak is a múltbéli, taszkenes–vonatrablásos szála. Itt vezették fel a sorozat kulcsmomentumait: a  magányos Boba először talál magának „törzset”, illetve itt jelennek meg először a pyke-ok is.  Ezen a két fronton volt építkezés: Boba és a törzs kapcsolata a fináléban, Cad Bane legyőzésében is fontos szerepet játszott, valamint abban is megmutatkozott, ahogy Mos Espa lakosságához, az új „népéhez” ragaszkodott. A pyke-ok pedig végül valóban a széria fő antagonistáivá váltak.

Ez így egész kerek és szuper egy kétórás Disney+-filmnek, de egy sorozatnak rövid,

úgyhogy jöttek a Dinre és Grogura fókuszáló részek. Szerintem a heti bontás és az a marketingcél se tett jót a szériának, hogy megmaradjon a sorozattal kapcsolatos beszéd, reklám. A sorozat talán kevésbé lett volna eklektikus, hogyha a Boba és Din szálán a kezdetektől egyszerre, egymás mellett futott volna a történet. Az alapos építkezés is részben ennek eshetett áldozatul, a folytonos érdeklődésfenntartás miatt kevés idő jutott egyes karakterek, helyzetek elmélyítésére. Akár egy Fennec-központú epizód is simán belefért volna a sorozatba, illetve jobban bemutathatták volna Boba és Mos Espa egyszerű lakosságának kapcsolatát.

Szóval abból a fajta építkezésből volt kevés, amire a „fillernek”, „sidequestnek” bélyegzett részek szoktak szolgálni.

Mindenesetre voltak remek pillanatok a sorozatban, továbbra is hangsúlyosak maradtak a Star Wars kezdetei óta fontos western, spagettiwestern elemek, gondoljunk akár a klasszikus indiántörténetekre, vagy éppen a Cad Bane szinte minden felbukkanását körüllengő Sergio Leone-érzetre.

Boros Bálint: Aki a Bobát kihagyta, sok mindent nem fog érteni A mandalore-i harmadik évadában

A mandalore-i elindulása és osztatlan sikere alaposan beindította az élőszereplős Star Wars-sorozatok sorát. Ennek következő állomása a The Book of Boba Fett sorozat, amely, néhány gyenge rész miatt elég megosztó alkotás lett a Star Wars-rajongók körében. A hétrészes sorozatnak csak az első négy része helyezi Boba Fett karakterét a fókuszpontba. Ezekben az epizódokban is főleg a múltbéli, taszkenes szál az, ami Boba karaktere szempontjából a leglényegesebb. Fett itt válik igazán karakteressé és lép túl a menő páncélos Jango-klón énjén. Fettből a limitált szerepései miatt ugyanis az írók nem tudtak eddig emlékezetes karaktert alkotni.  Boba eddig nem volt több, csak egy menő páncél. 

Szerencsére ebben a hét részben Boba hatalmas karakterfejlődésen esett át és ez egyértelműen a karakter javára vált.

A múltbéli szál a sorozat első négy részének mindenképpen a legemlékezetesebb része. Gyönyörűen bemutatta ez a szál azt, hogy Fett milyen megpróbáltatásokon ment át A Jedi visszatér és A mandalore-i The Marshal című epizódja közötti időben. Fett a taszkenek képében családra, a Tatuinban pedig otthonra lel, többé vált, mint egy átlagos fejvadász.

A múltbéli szállal kapcsolatban megemlíteném, hogy ez a sorozat nagyon humánusan kezelte a taszkeneket: megismerhettük a nép és a Tatuin történetét, szokásaikat. Kapcsolatuk a fejvadásszal pedig a kezdeti rabszolga–rabszolgatartó felállásból hamar jó viszonnyá alakult ki. A taszkenek hétköznapi életét, és rituáléit, mindennapi problémáit remekül bemutatta a sorozat.

Csak azt sajnálom, hogy hamar kiírták a törzset a sorozatból, nagyon tetszett volna, ha a sorozat fináléjába is bevonják valahogy a Tatuin őslakosait.

Nem lőttek el azonban minden puskaport a sorozat első részében, sőt, az évad ötödik, hatodik és hetedik részei olyan Star Wars-élményt nyújtanak, amire eddig nem volt példa. Fan service és világépítés a javából. Volt itt minden, ami egy Star Wars-rajongónak kedvez: Din Djarin, a Fegyverkovács, Grogu, Luke és Ahsoka, de tiszteletét tette mellettük Cad Bane és Cobb Vanth is. Boba mellett a sorozat a legtöbbet Din karakteréhez tesz hozzá. Olyan fontos mérföldkövek vannak ebben a sorozatban, amiket én eredetileg  A mandalore-i harmadik évadában képzeltem el.

Bátran kijelenthető, hogy aki nem látta a sorozatot, az nem fog majd mindent érteni A mandalore-i következő évadában.

Ami még nagyon tetszett, az Grogu kiképzésének bemutatása volt. A kis zöld manó minden jelenete arany! Az évadzárót pedig mindenkinek érdemes megnézni, mert azt látni kell. Összegezve: a The Book of Boba Fett egy olyan Star Wars-sorozat, aminek megvannak ugyan a maga hiányosságai, de bőven van benne annyi pozitívum, ami ezt ellensúlyozza. Emellett fontos kapcsolódási pont a „Mandoverzum”, főleg a A mandalore-i harmadik évadához.

Kelemen Richárd: Remek ötletek egy mixerben, minimális történettel

Vegyes érzéseim vannak a sorozattal kapcsolatban. Nagyjából talán három részre tudnám azt felosztani. Mikor elindult, ebből eleinte kettőt láthattunk, a múltbeli, visszaemlékezős szálat, és a „jelenkori” gotra szálat. Személy szerint a sorozattal kapcsolatban engem az érdekelt a legjobban, hogy mit csinált Boba Fett A Jedi visszatér és A mandalore-i között eltelt időben. Ezekre a kérdésekre többnyire kielégítő választ kaptam, így ezzel a résszel teljes mértékben elégedett vagyok, még ha néha egy kicsit megúszósnak is érződött (5 év a sivatagban), és a párbeszédek sem voltak helyenként túl acélosak.

A jelenkori történetszál ezzel szemben eléggé csapongott és a Pyke Szindikátus érkezéséig látszólag nem igazán volt iránya. Ezt mi sem mutatja jobban, hogy amint a visszaemlékezős történetszál véget ért, bele is vágtunk kettő, egyébként fantasztikus A mandalore-i epizódba, viszont

ezek szerintem azért itt lettek elmesélve, mert kifogytak az ötletekből, illetve az időből, hogy jobban kidolgozzák a gotra történetszálat.

Mindazonáltal én is rajongóból vagyok, így az élőszereplős Cad Bane, a rancorlovagló Boba és a többi fanservice az én szívemet is megdobogtatta. Még így is egy teljesen oké sorozatról beszélhetünk, de szerintem több potenciál lett volna egy ilyen alvilágos történetben.

Faragó Dániel: Az ember a sisak alatt

A mandalore-i második évada visszahozta a halálból Boba Fettet, mindez leginkább Robert Rodrigueznek köszönhető. A texasi fenegyerek meg is kapta a Boba spin-off sorozatot, amelyben voltak rendkívüli pillanatok, megannyi fan service, de összeségében egy vegyesfelvágott lett. Már az előzetesek és A mandalore-i végén látott jelenet is egy gengszter stílusú sorozatot ígért, amelyben Boba és Fennec szépen átveszi a hatalmat a Tatuin felett. Ezzel szemben a sorozat kissé más úton indult el,

Boba személyisége került előtérbe.

Sosem értettem  a rajongást Boba felé, egy személyiség nélküli karakter volt, akinek alig volt négy mondata az eredeti trilógiában és leginkább a sisakja, páncélja volt menő. Egy tipikus cosplay karakter. Lucas és Filoni azonban már az előzménytrilógiában és A klónok háborújában elkezdte megtölteni a karaktert a fiatal Bobán keresztül, elmesélve, hogyan válik a sérült árvából a kegyetlen fejvadásszá.

A The Book of Boba Fett most ezt a karakterívet vitte tovább, azt követően felvéve a fonalat, hogy Boba kiszabadult a sarlacc gyomrából. Kezdetét vette egy olyan történetszál flashback jelenetekben, amely talán az egész sorozat legerősebb része.

A taszkenek törzsi misztikuma és Temuera Morrison maori kulturális örökségének izgalmas egyvelege szépen megtöltötte Boba „üreslap karakterét” személyiséggel.

Ha másért nem, ezért érdemes volt elkészíteni a sorozatot. Temuera eleve lubickolt a szerepében, látszott hogy ez neki ajándék volt. Viszont Fennecről én többet megtudtam volna, végül teljesen háttérbe szorult és mellékszereplő lett, sajnos.

Mind a múltbéli események, mind a „jelenkori” szál bőven tartogatott utalásokat a fanoknak és tulajdonképpen az univerzum is szépen bővült a kánonban. Hiszen behoztak itt olyan korábban képregényben vagy animációban megismert karaktereket is, mint Fekete Krrsantan vagy Cad Bane. A negyedik rész után azonban mindez megtorpant, vagy azért, mert Rodriguez ennyi lehetőséget kapott, vagy a Lucasfilm úgy érezte, hogy Grogu vagy Din Djarin nélkül nem lehet sikeres egy élőszereplős sorozat.

Kaptunk két vérbeli A mandalore-i részt, amelyek fantasztikusak lettek, de Boba alig vagy egyáltalán nem szerepelt bennük.

A fináléra persze visszatért és egy méltó, akciódús lezárást kaptunk, de a korábbi két rész tekintetében ez kicsit kevés lett és az egész sorozat ilyen felemás érzést hagyott az emberben.  Din, Grogu, Luke vagy Ahsoka felbukkanása egyszerűen ellopta a showt Boba elől. Úgy tűnik, a Marvel után a Star Wars is kezd abba a hibába esni, hogy a fanservice fölülír mindent. 

Összevetve jó sorozat lett a The Book of Boba Fett, a Lucasfilm ezzel régóta adós volt, hiszen eredetileg ez egy antológiafilmnek készült volna. Azonban A mandalore-i és az Ahsoka sorozatok felvezetése agyonnyomta Boba sztoriját.

Füle Miklós: Kihagyott ziccerek, de fölényes győzelem

Megvolt a lassan már szokásosnak vehető téli Star Wars-sorozatunk – az idein is ugyanolyan remekül szórakoztam, mint az eddigieken!

Természetesen nem volt tökéletes – sokkal többet is ki lehetett volna hozni, ha több évadra bontják a hét rész alatt elmesélt sztorit.

A taszken történetszál simán elbírt volna egy öt-hat részes flashback sorozatot, amelyben megérthettük volna jobban, miért akart Boba meggyökeresedni a bolygón, miért szerette meg. Sajnos nem lehetett igazán érzékelni, hogy lehúzott kb. öt évet a taszkenek között, és erős kapocs alakult ki a bolygóval, talán soha nem töltött ennyi időt egy helyen.

Aztán lehetett volna utána egy kőkemény alvilági sorozat öt, hét, vagy akár tíz részben, ahogy megszilárdítja a hatalmát kis véres–mocskos harcokkal, ami miatt elkezdik félni/tisztelni. Így jobban érzékelhető lett volna, hogy hónapok is eltelhettek a trón átvételétől a végső küzdelemig. Kicsit nagyobb sereget építhetett volna, itt – sajnos – megint előjött a szokásos Star Wars-betegség, hogy gigantikus dolgokat oldanak meg kevés szereplővel. Mint amikor egy bolygófőváros legnagyobb tüntetésén vannak 254-en…

Gondolom, a „Mandoverzum” további részei miatt kellett a sztorit zanzásítani – pl. Grogut vissza kellett hozni A mandalore-i harmadik évada előtt –, pedig lehet, jobb lett volna kicsit még inkább a dolgok mögé nézni. Ezek olyan ziccerek voltak, amelyeket szerintem ki kellett volna használni.

Nekem kifejezetten hiányoztak azok a – sokak által csak „fillernek” nevezett – világ- és karakterépítő részek, amikben sok-sok apróságra csodálkozhatunk rá és sok-sok háttérinformációt tudhatunk meg.

Ugyanakkor egy remek szórakoztató sorozatot tettek le az asztalra, aminek két része is kiemelkedő Star Wars-kontent volt a multiplatform bármelyik ágát nézve is! Én most inkább ezt az oldalát érzem fontosabbnak. Kaptunk két szinte tökéletes részt, melyek A mandalore-i következő évadának felvezetői voltak.

Körülbelül a Lázadók óta reménykedtem Ahsoka és Luke közös jelenetében, ami igazi katarzis volt!

Láthattuk Bobát kimászni a sarlaccból. Kicsit körbenézhettünk Jabba palotájában. Amikor a Slave I ledobta a a szeizmikus töltetet – e robbanás hangja számomra mindig libabőrt okoz! A Cobb–Cad párbaj… Fekete Krrsantan… A Rancor… A Naboo csillagvadász… Ezek mind-mind zseniálisak voltak. Szóval nekem ez – mindent összevetve – egy kifejezetten erős sorozat lett, „like a Bantha”.

Az EBSZ (Egy bizonyos szemszögből) sorozatunk további cikkeit itt éred el.