Szamuráj jedik és az elmék harca

A Nevelj jedit! remekül mutatja be több fantáziavilág oktatási rendszerét, pedagógiai elképzeléseit. A Star Warsról szóló tanulmány nem hibátlan, de fontos olvasmány.

Idén folytatódott A sci-fi politológiája c. kötettel kezdődött, majd a Fantasztikus világokkal folytatódott könyvsorozat, amelynek egyes darabjai ugyan különálló művek, mégis összekapcsolja őket a közös téma: a sci-fi és fantasy világok társadalomtudományi elemzése. A Nevelj jedit! A képzelet pedagógiája c. könyvet Nagy Ádám szerkesztette, aki az Utószóban tökéletesen elmagyarázta, miért is érdemes segítségül hívni a fantáziavilágokat:

„az egyes folyamatok, szerepek, pedagógiai-társadalmi konstrukciók sokkal tisztábban látszanak a fikció letisztult laboratóriumában, mint a hétköznapok sosem modelltisztaságú valóságában. (…) több érdeklődő – vagy fogalmazhatunk így is – »érintett« érezheti megszólítva magát az ilyen műfajú elemzések által”.

Hozzátette továbbá, hogy az efféle világok elemzésekor nem kell figyelembe venni a legkülönfélébb érzékenységeket. Nagy Ádám a kötet céljának meghatározásához fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a tanulás folyamata ma már kilépett az iskola épületéből, sokszor játszva tanulunk, ráadásul „szinte minden társadalmi folyamatnak van tanulási vonzata”. Éppen ezért a könyvben is igyekeztek „gamifikált” tanulási utat találni.

Ez sikerült is, hiszen ahogy a korábbi kötetek, úgy a Nevelj jedit! is jelentősen hozzájárul a honi társadalomtudományos ismeretterjesztéshez. Én nem sokat tudtam a pedagógiáról korábban – csak oktatáspolitikát tanultam az egyetemen –, de a Csillagok háborúja, a Trónok harca és a Harry Potter univerzumai révén bővültek ezen ismereteim.

Utóbbi tekintetében persze kissé azért gondban voltam, mert a regényeket nem olvastam, csak a filmeket néztem meg a közelmúltban, azok pedig nem teljesen koherens képet adnak a varázsvilág működéséről. Ugyanakkor magam is elgondolkodtam olyan kérdéseken, amelyeket a kötet egyes tanulmányai is felvetnek a Harry Potter-történetek kapcsán.

 No de a Ziro.hu fókusza természetesen a Csillagok háborúja világa, így fókuszáljunk inkább a kötet azon írására, amely (részben) ezzel foglalkozik . Galuska László Márk és Feleky Mirkó Elmék (h)arcai – Tanulás és műveltség a Star Wars és a Trónok harca világában címmel írott tanulmánya alapvetően összeveti a két univerzum oktatási intézményeit és pedagógiai módszereit. Azért e kettőt, mert társadalom- és történelemszemléletük hasonló, mindkét világot átszövik titokzatos rendek, társaságok, valamint mindkét univerzumban hangsúlyozzák a morális tartás fontosságát – vélik a szerzők.

A Star Wars esetében sajnos a szerzők főként két olyan kötetből dolgoztak, amelyeknek még a szerepét is rosszul értelmezték. A Daniel Wallace által jegyzett A Jedik útja és A Sithek könyve c., itthon 2016-ban megjelent kézikönyvekről a szerzők ezt állítják: „szintetizálják a filmek és a »kanonikus«, ún. Expanded Universe (Bővített Univerzum) Disney által összefogott és újrarendezett halmazát”. Ez ebben a formában nem igaz, hiszen a két említett kötet nem számít kánonnak, a Legendák világába tartoznak. Így

a könyvekben szereplő információk nem helytállóak, az ezekből levezetett elemzés pedig nem felel meg a Csillagok háborúja világának jelenlegi kánonával.

Nagy Ádám (szerk.): Nevelj jedit! A képzelet pedagógiája. Athenaeum Kiadó, 2018. 350. o., 3699 ft.

Ám  ha a tanulmányra a jedikről begyűjtött régi, már nem helytálló információkból levezetett elemzésként tekintünk, akkor tökéletesen megállja a helyét.  Annál is inkább, mert egy összehasonlításon belüli összehasonlítást is kapunk: a jedik világát a szamurájokéval veti egybe (még külsőségekben is vannak párhuzamok), emellett az európai lovagi ideálokat is be-beveszi az elemzésbe (utóbbi kettő is sok hasonlóságot mutat). A tanulmány szerint a jedik alapelvei első blikkre a lovagi erényeket idézik, de valójában a zen buddhizmus tanaira jobban hasonlítanak – s ezt jól le is vezeti.

Érdekes kérdést boncolgat abban a tekintetben a tanulmány, hogy miként összeegyeztethető a jedi tanításokkal a sithek meggyilkolása. „A rend ellenségeit az Erő sötét oldala mozgatja, így létük a szenvedés. Életük kioltása megszabadítás a szenvedéstől, tehát a jedik számára elkerülhetetlen” – írja a tanulmány, amely szerint a filmekben és sorozatokban ez nincsen kimondva, de „a kanonizált Star Wars-szövegvilágban többször is találunk rá utalást”. E ponton az elemzés lábjegyzetben idézi Drew Karpyshyn: A kettő szabálya c. regényét – amely szintén Legendák-tartalom, nem kánon.

A tanulmány részletesen bemutatja a jediképzés egyes stációit, de hogy ebből jelenleg mennyi a kánon, arról nem sok fogalmunk van.  Sajnos apró figyelmetlenségek is becsúsztak az írás/szerkesztés során,  így például a jegyzetekben elírták Drew Karpyshyn nevét (Dew), illetve a Star Wars VIII. részének címét is (A jedi visszatér lett…). Elrontották A klónok háborúja animációs sorozat címét, valamint az sem tiszta a mezei olvasó számára, hogy pneumának vagy penumának hívják-e az Erő egyik aspektusát Darth Plagueisnél – a kötetben ugyanis mindkét változat szerepel.

Mindezektől eltekintve a tanulmány értékes és érdekes olvasmány (ahogy az egész kötet, nem csoda, hogy a sorozat folytatódik – erről mi írtunk egyébként elsőként). A szerzők összegzésükben azt írják, ugyan a sithek legyőzik a jediket, de diadaluk nem végleges. A jedik sikerének titka az, hogy „fel tudják használni szellemi energiáikat, képesek fizikai testeket mozgatni, a jövőbe látnak, a dolgok mélyére hatolnak”. Persze vannak árnyoldalai is a jediségnek, az elithez tartozásnak, hiszen sok lemondással is jár. Képzésükhöz szervezett és működőképes oktatási rendszert alakítottak ki, amely az elméleti és gyakorlati ismeretek átadásán felül értékek közvetítésével is foglalkozik. A tanulmány ekképpen zárul:

„ezek a megfoghatatlan, belső értékek segítik őket (a jediket – a szerk.) a győzelemhez. Ez az elmék igazi harca.”