Rey és Kylo Ren színeváltozásai

---

Idén folytatódott A sci-fi politológiája c. kötettel kezdődött, majd a Fantasztikus világokkal és a Nevelj jedit!-tel folytatódott könyvsorozat, amelynek egyes darabjai ugyan különálló művek, mégis összekapcsolja őket a közös téma: a sci-fi és fantasy világok tudományos igényű elemzéseit olvashatjuk ez egyes tanulmányokban.

A könyvsorozat két szempontból is különösen kedves nekem: az egyik, hogy Magyarországon egyedülálló a társadalomtudományos ismeretterjesztésben. Hiszen  azzal, hogy különféle kitalált univerzumok világát elemzik az egyes szerzők, sokkal könnyebben meg tudják értetni az olvasóval a vizsgált elméleteket,  mint ha jelenkorunk valóságából hoznának (olykor roppant megosztó) témákat. Van persze hátulütője is mindennek: az adott fantasztikus világokat nem feltétlenül ismeri mindenki… A másik szempont, hogy magam is szerzője voltam a Fantasztikus világoknak, sőt, kulisszatitokként elárulhatom, hogy az Egy galaxissal odébb esetében is írtam volna egy Star Wars tárgyú tanulmányt, ám magánéleti okokból végül passzoltam a lehetőséget.

Így Scheirich Zsófia – akit legtöbben a Roboraptor rovatvezető bloggereként ismerhetnek – írt a Skywalker-saga zárótrilógiája kapcsán. Az Én leszek az új Luke Skywalker… vagy inkább Darth Vader? – Identitásformálás az új Star Wars-trilógiában c. tanulmánya – amellyel az egész kötet kezdődik –

nemcsak egy érdekes pszichológiai elméletet mutat be az olvasónak, hanem egyben segíti a zárótrilógia könnyebb megértését is.

Scheirich Zsófia Erik Erikson pszichoszociálisfejlődés-elméletét felhasználva igyekszik végigkövetni Rey és Ben Solo/Kylo Ren életútját. A szerző dicséretére válik, hogy  igyekszik a filmeken túli kánontartalmakat is segítségül hívni elemzése során,  de egyrészt nem ásta bele magát teljeskörűen a kapcsolódó könyvekbe és képregényekbe, másrészt ha így tett volna, sem kapott volna teljes képet a zárótrilógia két főszereplőjének fiatalkoráról. Így sokszor bocsátkozik feltételezésekbe, amelyeket egyébként az elemzésből kihagyott kánontartalmak sokszor alá is támasztanak, ezek alapján kijelenthető, hogy  Scheirich megalapozott tippjei alapvetően jók. 

Anélkül, hogy teljesen elspoilerezném a tanulmányt, két fontos megállapítást emelnék ki. Az egyik, hogy Scheirich szerint Darth Vader azért válhatott tökéletes követendő apafigurává, mert Kylo Ren korábbi apafigurái (Han Solo, Luke Skywalker, Snoke) mind csalódást okoztak számára, míg Vadernél ez nem történhetett meg, hiszen már elhunyt. A korábban megismert történetek alapján  a képzeletében Vaderről kialakított kép pedig mindig rugalmasan illeszthetővé vált Kylo Ren éppen aktuális lelki állapotaihoz,  így sosem csalódott benne. Sőt, végül Vader/Anakin Skywalker önfeláldozása alapozhatta meg azt is, hogy Ben Solóként önmaga feláldozása mellett döntött. A tanulmányban e folyamat vissza-visszatérően, érvekkel megalapozott, újszerű elméletté áll össze Kylo Ren/Ben Solo életútjával kapcsolatban. A másik fontos megállapítást tökéletesen összefoglalta a szerző a tanulmány összegzésében: „Rey bizonytalansága pedig segíthet megérteni, hogy a kezdeti szocializációs nehézségek hogyan hathatnak az egyénre.”

A tanulmány tehát  újszerű megközelítésben taglalja a a zárótrilógia két főszereplőjének életútját, amely segíthet megérteni a kettejük döntései mögötti motivációkat, s koherens képet kapunk Rey és Kylo Ren/Ben Solo személyiségfejlődéséről is.

Csupán egyetlen felvetés hiányzott nekem a tanulmány elolvasása során: az az érdekes tény, hogy  Han Solo és Luke Skywalker olyan személyek, akik mindkét főszereplő számára – persze különböző életszakaszokban – apafigurának számítottak.  Szintén nagyon hiányzott számomra Leia mindkettejük életében betöltött szerepének elemzése, Kádas István ugyanis tökéletesen megírta nálunk januárban, miért is Leia valójában a Skywalker saga igazi főhőse.

 A szövegre emellett ráfért volna még egy „szaklektorálás”.  A Lucasfilm helyett többhelyütt Disney szerepel, Scheirich az Endor erdős holdján látott hadmozdulatokat az Endor bolygóra helyezi, Snoke-ot fővezérnek nevezi legfőbb vezér helyett. Rey szerinte „roncsokból épített űrhajóházban” élt a Jakkun (valójában egy kilőtt és oldalára dőlt birodalmi lépegetőben), a Hosnian rendszert nála elfoglalta az Első Rend, miközben a Hosnian Prime-ot felrobbantotta a Starkiller bázis; a Takodanát pedig Takodanónak nevezi. Ezeknél is komolyabb hiba talán, hogy a szerző sithnek tartja Snoke-ot és Kylo Rent, az Uralkodót pedig szerinte Luke Skywalker győzte le A Jedi visszatérben, nem Vader. Persze csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, s a fentiek csak a hardcore rajongók szemében vonhatnak le valamennyit a tanulmány élvezeti értékéből.