Detektív noir a Star Wars-ban! – Elolvastuk a Trail of Shadows képregényt

Grizal nem múlik el nyomtalanul

A Viharfellegekben a Köztársaság Fénykora egyik legfontosabb eseményét ismerhettük meg. A Valo elleni Nihil támadás és a grizali csata alapjaiban rengette meg a Köztársaság és a Jedi Rend önmagába vetett hitét, és a galaxis polgárai is nagy valószínűséggel elbizonytalanodhattak mindkét szervezetben.

Szerencsére az olvasóknak nem kellett sokat várniuk a történet folytatására, 2021 októberében ugyanis elindult a Trail of Shadows, egy öt füzetes képregény minisorozat, melynek első füzete szinte ott folytatja a történetet, ahol a Viharfellegek véget ért. A sorozatot Daniel José Older írta, a rajzokért pedig David Wachter volt a felelős. A képregény egy detektívtörténet, nagyon erős benne a noir hangulat.

Nyomozásra fel!

A történet elején megismerhetjük a korszak két legújabb szereplőjét, Emerick Caphtor jedimestert, aki a Jedi Rend egyik legjobb nyomozója, és Sian Holt magánnyomozót, aki a Coruscant 1347-es szintjén éli életét. Itt gyorsan meg is jegyezném, hogy milyen  hatalmas különbségek figyelhetők meg a Coruscant alsó szintjeiben ha összevetjük ezt a korszakot az előzménytrilógiával.  Ugyanis az alsó szintekkel először A klónok háborújában találkoztunk, ahol úgy voltak ezek a szintek bemutatva, mint afféle gettó, ahol mindent elural a szegénység és a bűnözés.

Ezzel szemben itt a 1347-es szint révén megismerjük azt, hogy kétszáz évvel a Baljós árnyak előtt mi is jellemezte a városbolygó ezen szintjeit. Akkor még pezsgő éjszakai élet és jó közbiztonság honolt ezekben a körzetekben, ahol egy Sianhoz hasonló magánnyomozó nyugodtan zenélhetett egy klubban a szabadidejében. Nagyon jó világépítés! Emerick Caphtor Stellan Giostól kapja meg a feladatot, hogy nyomozza ki, a Nihil mégis miféle lény segítségével tudta kővé változtatni Loden Greatstormot a Grizalon.

Kettejük beszélgetése jól bemutatja, hogy még egy tanácstagot is lehet olyan szinten traumatizálni, hogy annak rémálmai legyenek, ilyet pedig korábban még nem láttunk!

Itt kapunk egy kis flashbacket is, amiben megismerjük a két karakter közös múltjának egy szeletét.

Világépítés

Az ismeretlen teremtmény(ek) utáni nyomozás hamarosan kezdetét is veszi, amihez Emerick hű droidját, Cuetoo-t, illetve a Köztársasági Védelmi Koalíció (KVK) hadseregét is segítségül hívja. Megint kitérnék a világépítésre, ugyanis  jó volt megismerni azt, hogy ebben a korszakban miféle haderővel is rendelkezett a Galaktikus Köztársaság.  Az előzménytrilógiában megismert Köztársasági Nagy Hadsereggel, és a birodalmi hadsereggel ellentétben a KVK egy sokszínűbb közeg volt, ahol az emberek mellett sok más faj képviselői is megjelentek. Nagyon tetszett a katonák és a járműveik dizájnja is.

Emerickék nyomozása A Köztársaság Fénykora kiadási projekt első hullámában megismert Vrant Tarnumon indul. Ez a bolygó ugyan már párszor felbukkant, de nem volt túl fontos, így a képregényben nem is kellett jobban bemutatni. Viszont ahhoz, hogy valaki teljes egészében élvezni tudja a történetet, jó, ha olvasta már az eddig megjelent felnőtteknek és fiatal felnőtteknek szóló regényeket, valamint a Marvel-képregényeket. Az se hátrány, ha valaki az ifjúsági vonal történeteivel is tisztában van.

Se veled, se nélküled – Star Wars módra

Hamar összekerül a képregényben Emerick és Sian párosa, köszönhetően annak, hogy a nő korábbi partnere egy olyan ügyön dolgozott, aminek köze van a férfi nyomozásához. A kettejük közötti kapcsolat az elején elég hűvös, ugyanis Emerick – még egy jedihez képest is talán kicsit túlzó módon – minden érzelemtől mentesen viszonyul a nőhöz. Küldetésük elején a kettejük kapcsolatát én úgy tudnám leírni, hogy „szigorúan munkakapcsolat és semmi egyéb”.

Első küldetésük pedig a Vorzyd–V-re vezet, amit a képregény úgy ír le, mint a szerencsejátékosok korabeli paradicsoma. Viszont az ilyen jellegű szórakoztató létesítményekből – néhány klubtól eltekintve – nem sokat mutatott a képregény. Itt egy tarnab bűnöző, egy bizonyos Arathab Fal után nyomoznak. Amikor olvastam, még úgy gondoltam, hogy ez a karakter lesz majd a történet mini antagonistája. Be is töltött egy fontos ellenlábasi szerepet, azonban igazi funkciója az volt, hogy hőseink rajta keresztül szerezzenek tudomást egy összeesküvésről. Ez a Nihil legbelső köreiből indult és a szervezet érdekeivel ellentétes célokat tűzött ki magának.

Ellentét a Nihilen belül

Bár vannak nagyon akciódús jelenetek a képregényben, nem csak ezeken van a hangsúly, nagyon fontosak a lassú, nyomozós részek, ahol a párbeszédek a dominánsak. Ezek mellett fontos szerepe van a karakterek belső gondolatainak is, amik narrációként funkcionálnak. Ezek engednek mélyebb betekintést a két karakter lelkivilágába, nagyon jó volt olvasni ilyesmit.

A képregény nagy fordulata rögtön a második számban elénk tárul, ugyanis megtudjuk, ki az a Nihil, aki a társai ellen konspirál a szervezeten belül.

Ilyen fordulatra nem számítottam egy olyan képregényben.

Az igazat megvallva a mini épp a konspirátor karakterét építi a legjobban a már létező The High Republic figurák közül. Megismerjük családját, motivációit és viszonyát a Nihilhez, a jedikhez és a Köztársasághoz.

A nagy egész szempontjából

Ahogy haladunk előre a történetben, és közeledünk a Nihil ismeretlen fegyverének megismeréséhez, összeér Emerick történetszála a konspirátoréval. Ezzel párhuzamosan közeledünk a Fallen Star (kb. Hullócsillag) eseményeihez, sőt, a mini 4. és 5. száma már Claudia Gray regényével párhuzamosan játszódik. Ebben a két füzetben tudunk meg új információkat a Névtelenekről, ez azonban nem sok, én személy szerint több információra számítottam.

Mindezek mellett  a sorozat nem egyszer él az időugrás eszközével,  amit előszeretettel alkalmaznak a The High Republic