Krix visszatér! – Elolvastuk a THR Adventures második kötetét

Az erő mint a magány ellenszere és Geode, akitől még egy kalóz is retteg

Az utóbbi időben egyre gyakrabban fordul elő a hosszabb Star Wars képregény-sorozatok esetében, hogy egyes történetszálaik nem öt vagy hat füzet hosszúságúak. Az ilyen sztorik nem merítenek nagyot és nem is a legemlékezetesebbek, de élvezetes olvasni ezeket. A Daniel José Older által jegyzett The High Republic Adventures sorozat második kötete is tartalmaz egy ilyet, melynek Mission to Bilbousa a címe.

Eredetileg úgy hittem, hogy a második kötet is egy egész történetet tartalmaz majd, de nagyobbat nem is tévedhettem volna.

A rövidsége ellenére a Mission to Bilbousa nagyon kellemes olvasmány tud lenni kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Ezen felül egy mini crossovernek is felfogható, ugyanis szerepel a képregényben a Vessel hajó és annak egyedi legénysége is, akik elsőként Claudia Gray könyvében, a Fenyegető sötétségben játszottak főszerepet.

Nagy események helyett a Mission to Bilbousa egy karaktertörténet Farzala Tarabalról. A jedik küldetése az, hogy tárgyalásokat folytassanak le a huttokkal a Nal Huttán. Ám nem lenne Star Wars-történet, ha valami nem menne félre és húzná keresztül főhőseink tervét. Ebben az esetben két probléma is adódott. Farzalának át kellett vennie mestere helyét a Köztársaság és a Hutt Kartell közötti tárgyalásokon. Ezalatt a Vesselt zsoldosok törték fel, akik Jabbát szolgálták. Ezek együttesen addig soha nem látott kihívások elé állítják Farzalát.

Visszatekintés a múltba

Ám amellett, hogy a jelenkori szál tovább meséli a drengirek történetét, a kötet tele van tűzdelve flashback-jelentekkel is, amelyek bemutatják Farzala, Lula és Qort ifjú éveit. Amikor A Köztársaság Fénykora kiadási projekt alkotásairól szoktam írni, gyakran felemlegetem, hogy az adott mű milyen jól nyúl a jedik emberi oldalához.

Lehet, hogy ez egyes olvasóinknak már kicsit unalmas lehet, de itt sem hagyhatom ki: itt is fontos szerepe van a történetben a főhős lelki világának.

Farzalának szembe kell néznie a magány és a félelem pusztító érzéseivel a küldetése során. Ezek leküzdésében segít neki a mestere tanítása, melyet egy flashback-jelenetsorban ismerhetünk meg. Nagyon érdekes volt a kapcsolat Farzala és Ishnar között, egy igazi se-veled-se-nélküled viszony alakult ki a két szereplő között.

A Vessel legénységével kapcsolatban kicsit szkeptikus voltam, ugyanis nem tudtam, hogy Geode milyen lesz majd a képregényben. A vintiai nagyon jól működött a Fenyegető sötétség regényben, ahol nem jelent meg vizuálisan, ám a leírások remekül bemutatták az egyedi mozgását, illetve a kommunikációját a legénységgel. Hál’istennek a képregénynek remekül sikerült visszaadnia Geode jellegzetességeit, leginkább a külső szemlélők narrációján keresztül. Geode-dal kapcsolatban a kedvenc jeleneteim azok voltak, amikor segített leszámolni a Vesselt megszálló zsoldosokkal – igazán komikus képsorok lettek. Szintén mosolyt csaltak az arcomra a Qorttal közös jeleneteik, bár ott inkább az előismeret, és a rajzbéli megjelenítés okozta ezt. Qort szövegeit a sorozatban eddig nem fordították le, Geode kommunikációját pedig még nem is ismerjük. Daniel José Older viszont remekül oldotta meg ezt a kérdést.

Számomra, bár nem egy nagyon emlékezetes, de kellemes kis olvasmány volt a Mission to Bilbousa két füzete, és a rajzok is tetszettek. Néha – bár szerencsére nem sokszor – az ábrázolás nem volt a legszebb, de e tekintetben is döntően pozitív az összkép.

Régi ismerősök újra találkoznak

A kötet a Mission to Bilbousa történetszál mellett egy másik, hosszabb történetet is tartalmaz, amely a Back Together and Away Again címet viseli.

Ez a sztori az Adventures sorozat teljes szereplőgárdáját felvonultatja.

Fontos szerepet kap benne Lula Talisola, Zeen Mrala és Krix Kamarat is, de szintén nagy a hangsúly Qort karakterén.

Ezen felül a sztori szorosan kapcsolódik az előző történetszálhoz, sőt mi több, a Viharfellegek, de leginkább a Race to Crashpoint Tower folytatásának tekinthető. A korábban megismert karaktereinkhez csatlakoznak újak is, mint például Ram Jomaram jedi padavan, vagy Ishnar Ti-Kharatal, akivel az olvasók a sorozat előző történetszálában találkozhattak először.

Egyértelmű, hogy Older a jedik karaktereit akarta mélyebben kibontani. Közülük is leginkább Qorttal, Zeennel és Lulával foglalkozik a képregény. A történet elején a legnagyobb hangsúlyt egyértelműen Qort kapta, akinek megismertük a származását és a múltját, ami közös volt Maz Kanatával. Nagyon tetszettek azok a jelenetek, amik a még csecsemő Qort vandalizmusát mutatták be, de népének kultúrája is érdekes volt a számomra.

Váltás a rajzstílusban

Harvey Tolibao rajzoló helyét egy időre átvette Toni Bruno, akinek a rajzstílusa eltér elődjéétől, de szerintem jól bemutatta a karaktereken az idő múlását. Elsőre kicsit szoknom kellett ugyan a rajzait, de többszöri újraolvasás után már megtetszett ez a fajta rajzstílus is.

Viszont a 11-13. számok rajzait már újra Tolibao készítette – szerintem nem volt a legjobb döntés, hogy visszaváltottak a régi rajzolóra. Jobb lett volna meghagyni Toni Brunót, így a karakterek kinézete is konzisztensebb maradt volna, ezzel is szimbolizálva azt, hogy a főhőseink felnőttek. A vizuális változásokon túl a karaktereknek belső változásaikkal is szembe kell néznie, Lulát eluralják az érzelmei, de Zeen is ugyanabban a cipőben jár, mint a barátnője, Qortnak pedig meg kell tanulnia a galaktikus közöst, ugyanis a maszkja elvesztésén túl ez számára a második legnagyobb kihívás ebben a kötetben.

Emellett a képregény ezen történetszála is bekapcsolódik A Köztársaság Fénykora fő sztoriszálába, a Midnight Horizon történetével áll szorosabb kapcsolatban. Látjuk például azt, hogy milyen volt a Korélia ebben az időszakban, de ízelítőt kapunk abból is, hogy milyen hatalmi harcok folytak a Nihil szervezetén belül. Emellett betekintést nyerünk a jedi padavanok hétköznapjaiba is, megismerjük a képzésen kívüli életüket. Viszont ezen a vicces közjátékon túl a képregény egy nagyon komoly finálé felé haladt, amit a 12-es és a 13-as füzetekben kaptunk meg.

Újra szembekerült egymással a képregény nyitányában megismert Krix és Zeen, és ezen találkozásukkor már egyikük sem ugyanaz a gyermek, akiket megismertünk a Trymant IV-en. Kettejük Star Hopperen való találkozása nagyon drámaira sikeredett. Emellett Lula karaktere is érdekes változásokon ment át, viszont ezek hatására egyelőre még várnia kell az olvasóknak a harmadik fázisig.

Összegezve, a The High Republic Adventures második kötete egy nagyon szép, bár néha kissé gyors felnövéstörténet volt, amely nagy hangsúlyt fektetett a sorozat eredeti szereplőire. Mindenki megkapta a maga kis szeletét a kötetben.

Nekem nagyon tetszett a sorozat, és remélem, hogy a folytatása is hozza majd ennek a színvonalát.