A képregénykötet jól tölti ki a Maul sztorijában tátongó lyukat, miközben nem is annyira ő a főszereplője a történetnek.

A Dathomir fia képregény eredetileg még a Dark Horse zászlaja alatt jelent meg 2014-ben (majd a Marvel is kiadta 2017-ben) és az egyike volt az új kánonba tartozó első „friss” történeteknek. A sztorit A klónok háborúja animációs sorozathoz írták, utólag dolgozták át papír formátumra – hasonlóan, mint például a Sötét tanítványt. Mindezek nyomán tudjuk, hogy a karaktereknek (a főszereplő kivételével) milyen sors jut A Sithek bosszújában.

Mégis, míg olvastam a kötetet, nem tudtam nem izgulni a karakterekért – már csak azért sem, mert korábban is a söpredék sztorijai érdekeltek leginkább.

Mivel a történet gyakorlatilag A klónok háborúja közvetlen folytatása, annak ismerete nélkül nem célszerű bárkinek is kezébe vennie ezt a kötetet. A könyv sztorijára nem térnék ki bővebben, nehogy spoilerezzünk, azt azonban mindenképp érdemes leszögezni, hogy A Dathomir fiában izgalmas csatákat láthattunk.  Látszik, hogy az a hangulat, ami A klónok háborúja utolsó évadait jellemezte (nagy volumenű, egyre elkeseredettebb ütközetek) tovább él ebben a történetszálban is.  Bár Mault sokszor sarokba szorítják ellenfelei, ő mindig képes kimászni a slamasztikából és csak addig hátrál meg, amíg a szövetségesei újra összeszedik az erejüket az újabb támadáshoz.

A történet erős végkifejlete szerintem jól zárta le Maul sztorivonalának ezen fejezetét.

Kíváncsian várom, hogy milyen formában találkozunk még Maullal, Saxonnal és Kasttal – ha egyáltalán találkozunk még velük. Ahogy azt is, hogy vajon a mandaloriak hozzájárultak-e a Vörös Hajnal szindikátus megalakulásához és egyáltalán: Maulnak miként sikerült gyakorlatilag a semmiből egy újabb bűnszövetkezetet létrehoznia.

Jégh Attila

Ismét remek könyvet adott ki a Szukits: A klónok háborúja el nem készített epizódjait álmodták papírra a Darth Maul: A Dathomir fia készítői. És milyen jól tették – bár igazán sajnálhatjuk, hogy képernyőn nem láthattuk A Dathomir fiában lezajló hatalmas csatákat és fénykardpárbajokat.

 Hiába a cím, számomra nem is igazán Maulról (aki amúgy itt már nem is Darth, de ezt most hagyjuk) szólt a könyv,  hanem Sidiousról. Maul a kötetben inkább csak egy eszköz, mint önállóan cselekvő főszereplő, ami egyébként szerintem méltatlan az egyik kedvenc karakteremhez…

Ám az igazi machinátor, a Sith Nagyúr e kötetben ismét tanúbizonyságát adta, mennyire remekül ért a hatalomtechnikához:

úgy játszotta ki egymás ellen a régi és aktuális szövetségeseit, hogy végül minden a saját tervei szerint alakult. Igazából csak azt sajnálom, hogy e remek manőverekben nem tudtunk jobban elmélyülni – erre egy regény talán nagyobb teret engedett volna. Ahogy azt is sajnálhatjuk, hogy a történet túl gyorsan pörög le a szemünk előtt: nagyon könnyen faltam az oldalakat, aztán szomorkodtam, hogy már vége is…

Régebbi Maul-képregények borítói a Darth Maul: A Dathomir fia c. kötetben (Földi Bence / Ziro.hu)

Összességében minden rajongó elégedett lehet A Dathomir fiával: jól kitölti a lyukat, amely korábban Maul sztoriján tátongott, ráadásul a kötet legvégén régi Maul-képregények borítóival is nosztalgiázhatunk.

Földi Bence

Az [EBSZ] összes részét ide kattintva lehet megtalálni. Kommentben véleményt is mondhatsz a sorozatról vagy a taglalt alkotásról akár itt, akár a Facebook-oldalunkon.

Nyitókép: A Darth Maul: A Dathomir fia borítója (Földi Bence / Ziro.hu)