Impozáns, de nem hibátlan a Fajok enciklopédiája

Megannyi apró hiba csúszott a Fajok enciklopédiája c. in-universe kötetbe, és bár több mint 200 fajt ismertet, pár fontos élőlény kimaradt belőle. Ennek ellenére csodaszép és rendkívül informatív könyvvel van dolgunk.

A Kolibri Gyerekkönyviadó jóvoltából hazánkban is megjelent a Star Wars: Fajok enciklopédiája – Útmutató a galaxis élőlényeihez című kézikönyv, ráadásul megelőzve az amerikai megjelenést. A kötet szerzője – akárhogy forgattam – nem derül ki a könyvből, ellenben az illusztrátor nevét ismerjük, az a Tim McDonagh, aki a Star Wars: Galaktikus atlasz gyönyörű rajzait is készítette. A szerző helyett az illusztrátor kiemelése talán a két készítő közötti „fontossági sorrendre” is referál, ugyanis ebben a kötetben is rengeteg gyönyörű ábrázolás színesíti a könyvet, melynek címe akár „Rajzok a Star Wars fajairól” is lehetne. Természetesen a pompás rajzok mellé szöveges leírások is társultak, így a kötet fordítójának, főszerkesztőnknek, Földi Bencének is jócskán akadt dolga.

A szerző nevének – akik ráadásul a Wookieepedia szerint ketten voltak, méghozzá Katrina Pallant és Nicole Clubb – elhagyása talán a kötet in-universe jellegével is magyarázható. A Fajok enciklopédiáját ugyanis a Galaktikus atlaszhoz hasonlóan egy, a Star Wars világán belül „játszódó” bevezetővel indul. Ám míg utóbbit az Orchis 2-n található Graf Levéltár igazgatója, Amel Fortoon, addig jelen kötetet az igazgatóhelyettes, Xoddam Lothipp vezeti be. Érdekes azonban, hogy a galaktikus levéltáros a könyv alapjául szolgáló kézirat gazdáját is a rajzok alapján próbálja meghatározni, abban a Gammit Chond nevű ithori művészben, akihez in-universe Galaktikus atlasz is kötődik.

Nézzük magát a kézikönyvet! A cím egy teljes körű enciklopédiát ígért, és leginkább a galaxis számtalan értelmes fajáról vártam szócikkeket. Bár kevesen olvasnak A-tól Z-ig végig egy enciklopédiát vagy lexikont, én mégis megtettem, s

kellemes élményként ért, hogy a kötet egyrészt többet is nyújt a vártnál, ugyanis az értelmes fajok mellett a galaxis több bolygójának állatvilágát is jobban megismerhetjük.

Jelen „enciklopédia” ugyanis nem ábécérendbe szedett szócikkekbe rendezett tudásanyag, hanem valójában egy galaktikus utazó csapongó feljegyzése, mely néhol bővebb, néhol szűkebb, néhol pedig kifejezetten személyes hangvételű megjegyzéseket tartalmaz. Ez a rejtélyes utazó, akár Gammit Chond volt, akár valaki egészen más – nem meglepő módon – a Galaktikus atlaszhoz hasonlóan kifejezetten járatos a Skywalker család törtében, de emellett a klónok háborújáról, a galaktikus polgárháború egyéb eseményeiről, valamint az Ellenállás és az Első Rend konfliktusáról is rendelkezik bennfentes információkkal. A titokzatos utazó például járt Chalmun kantinjában és Jabba palotájában, fogadott Wattoval fogatversenyen, megkergette egy gorax az Endor holdján, a Lothalon pedig személyesen találkozott Ahsoka Tanoval is! Szóval kifejezetten bennfentes szemlélőnek tűnik – igaz a jedi templom tanácstermét már nem látta személyesen, csak hallomásból ismerte.

Katrina Pallant – Nicole Clubb (illusztrálta Tim McDonagh): Star Wars: Fajok enciklopédiája – Útmutató a Galaxis élőlényeihez. Kolibri Gyerekkőnyvkiadó, 2018. 157 oldal, 4999 ft

 Az efféle utazói csapongás a könyv szerkezetén is tetten érhető, az enciklopédia tagolásának struktúrája igazán csak a kötet végigolvasása során érthető meg.  Két nagy tartalmi egységre bomlik: száraz élőhelyekre és vizes élőhelyekre, ezt egészíti ki végül a levegő és űr lakóival, a háziasított fajokkal, és ragyogó ötletként a dejarik játék figuráinak mintájául szolgáló „szörnyecskékkel”. Ez a struktúra azonban korántsem egyértelmű, ugyanis meg-megtörik az egyes bolygók, vagy speciális helyszínek (jedi templom, Jabba palotája stb.).  Ezen „alfejezetek” jellege nehezen érzékelhető, inkább kusza, mint átlátható. Ráadásul egyes fajok indokolatlanul kerülnek más helyre, mint várnánk.  Például Plo Koon mester faja, a kel dor a Galaktikus Szenátus alfejezetbe jutott s nem a Jedi Templomhoz, a jawák és a taszkenek pedig jóval azelőtt megjelennek a kötetben – mint a száraz élőhelyek lakói – mint maga a Tatuin bolygó. Ez a rendszertelenség persze magyarázható az in-universe bevetőben írtakkal, egy utazó kusza kéziratával van dolgunk.

A kötet in-universe jellege emellett arra is magyarázatul szolgál, hogy miért van egy-egy oldalnyi feljegyzés Yoda és Maz Kanata különben ismeretlen fajáról – itt inkább rövid leírás olvasható a két híres személyről, s nem kifejezetten a faj jellegzetességei. Más esetekben is az információ egy részét a galaktikus történelemben fontosabb szerepet játszó személyek felsorolása adja – igaz személy szerint fájó hiányosságnak érzékelem, hogy a weequay fajnál nem említik a ragyogó kalózt, Hondo Ohnakát, vagy a huttoknál is elfelejtődik portálunk névadójának, Zironak az alakja. Ebből a megoldásból kifolyólag azok a fajok, melynek tagjai közül a filmek vagy az animációs sorozatok egy-egy meghatározó szereplője származott – jawa, togruta, twi’lek, lasat, rodiai, vuki, hutt, geonosisi, ewok, mon calamari és gungan – egész oldalas leírást, valamint csodaszép, szintén egy oldalas képet kaptak, míg más fajoknál csupán rövidebb-hosszabb, általános feljegyzés olvasható.  Magam a „kiemelt” fajok közül különösen hiányolom a zabrakot,  melynek mindössze öt sor jutott a kötetben, holott a galaxis egyik legismertebb fajáról van szó, ráadásul számos fontos karakter származott soraikból – elég csupán Darth Maulra gondolnunk.  Véleményem szerint szintén egész oldalt érdemeltek volna a chissek is,  mégiscsak a Lázadók animációs sorozat fő antagonistája származott körükből – igaz Thrawn főadmirális kapcsán amúgy is elfogult vagyok.

Részlet a Fajok enciklopédiájából

A kötet látványvilága és tartalma leginkább a filmek és az animációs sorozatok fajaiból merít, méghozzá meglehetősen alaposan. Sok olyan értelmes lény kap például egész leírást, és részletes illusztrációt, amelyet például csak pillanatra figyelhetünk meg a háttérben – akár az Egy új remény kantinjelenetében, akár a Baljós árnyak és A klónok támadása nabooi jeleneteiben, akár Az ébredő Erő Niima bázisán, vagy Maz Kanata kastélyában. Így  a kötet igazi csemege azon figurakészítők, vagy easteregg-vadászok számára, akik a legjelentéktelenebb háttérszereplőt is név szerint, és faj szerint ismerik.  A kötet további előnye, hogy meglehetősen naprakész, nemcsak Az utolsó Jedik hanem a Solo: Egy Star Wars-történet új fajai közül is rengeteg helyet kap a kötet több mint kétszáz (!!!) faja között.

Egy ekkora merítésben természetesen óhatatlanul találunk hiányzókat is. Számomra az első feltűnő hiányzó a bothan faj volt, hiszen titkon reméltem, hogy a könyv végre hivatalos, kánonábrázolást is mutat róluk. Csalódnom kellett, igaz a Star Wars MythBusters első kézből tudta meg Matt Martintól ennek az okát, melyről korábban lapunk számolt be elsőként: a kánonban még azt sem tudjuk biztosan, hogy egyáltalán faj-e a bothan. A fent említett jellemzők miatt  váratlanabb hiányzók azok a háttérszereplők, akik Az utolsó Jedik canto bighti kaszinójában tűnnek fel.  Történt mindez annak ellenére, hogy ezen fajok közül több (mint például dor namethai, wermal vagy a suerton) a rövid jelenetei mellett a Canto Bight című kötet novelláiban is megfelelő háttértörténetet kapott. A kaszinóbolygóról talán csak a fathierek kerültek bele a kötet fajai közé. Úgy tűnik a rejtélyes utazó inkább a klónok háborúja és a Birodalom idején járta a galaxist, csak így hagyhatta ki azt a tarsunt fajt, amely a hidegháború utolsó éveiben Lavener Villecham személyében főkancellárt is adott az Új Köztársaságnak, vagy éppen a Poe Dameron képregénysorozat meghatározó karakterének, Suralinda Javosnak a faját, a squamatant.  A kánonregényekben és képregényekben felbukkanó, de jelen kötetből kimaradt fajok sora minden bizonnyal tovább folytatható, a könyv inkább a filmek és animációk szereplőire fókuszál. 

Részlet a Fajok enciklopédiájából

Az azonban korántsem vethető a szerzők szemére, hogy nem használják az egységes kánonrendszer fontos kötőanyagát képző regények és képregények adatait.

Bár a leghosszabb szócikkek a filmek és a sorozatok képkockáiról származnak, alkalmasint olyan karaktereket és faji jellemzőket is említ, amelyek a könyvekben és képregényekben bukkannak fel. Jó példa erre talán a givin faj esete, ahol nemcsak megemlíti a könyv a Kevin Hearne: A Jedik örököse című regényben kulcsszerepet játszó Drusil Bephorin nevét, hanem még az ott leírt faji jellegzetességeket is közli, mint például a matematikai egyenletekkel való givin üdvözlésformákat. De megjelenik a Star Wars: Uprising játékban felbukkanó chadra-fan Shortpawn is fajának fontos képviselői között.  Úgy tűnik, hogy a könyv szerzői csak részben ismerik az összes kánontartalmat, egyes könyvek és képregények kimaradnak.  Erre is egy példa: Omi, a Halálcsillag szemétzúzójában élő dianogájanak az esete. Az enciklopédia készítői valószínűleg nem olvasták Nnedi Okorafor Mesterséges mocsár című novelláját a Star Wars: Bizonyos szemszögből gyűjteményből, mely kifejezetten erről a háttérkarakterről szól,  így leírása némiképp szembe is állítható novellával.  De természetesen ez minden nagy összeállítás átka: hibákat és hiányokat találni sokkal könnyebb, mint egy efféle gyűjteményt elkészíteni, mely – még egyszer mondom – több mint kétszáz értelmes és nem értelmes fajt ölel fel!

A kötet ráadásul néhány apró érdekességgel is bővíti a Star Wars kánonjának világát, melyről a későbbiekben szemezgetünk. Összességében azt mondhatjuk, hogy egy csodaszépen illusztrált, impozáns kötettel van dolgunk. Bár lehet benne hiányosságot keresni, mégis garantáltan a legtöbb rajongó talál majd benne olyan értelmes fajokat vagy állatokat, amelyeket éppen csak a szeme sarkából látott valamelyik film vagy sorozatepizód hátterében, vagy amelyiknek eddig még a nevét sem tudta. Így az utazói kusza feljegyzés mégis csak egy enciklopédia, amely segítségünkre szolgálhat a képernyőn látott különböző fajok azonosításában, vagy éppen egy könyvben olvasott fajnév vizualizálásban.