Flúgos Holdo és a méltóságos Organa királynő

Elolvastuk Claudia Gray: Leia, az Alderaan hercegnője c. könyvét.  SPOILERES  ismertetőnkből kiderül, a szerző ismerői ezúttal sem fognak csalódni.

A Szukits Kiadó jóvoltából már magyarul is olvasható Claudia Gray új könyve, a Leia, az Alderaan hercegnője. Akik szerették az írónő korábbi Star Wars-regényeit (az Elveszett csillagokat és a Vérvonalat), azok ebben a kötetben sem fognak csalódni. De azoknak is ajánlott, akik először olvasnának az írónőtől!

A kamaszoknak szánt regény főhőse a 16 éves Leia Organa, akinek bizonyítania kell, hogy képes már felnőttként cselekedni, és méltó arra, hogy Alderaan trónjának örököse legyen.

A régi alderaani hagyomány szerint a trónörökösnek előbb három próbát kell kiállnia: a test, az ész és a szív próbatételeit. Leia számára ez az Aldera városához közeli hegy, az Appenza nevű csúcs megmászását; a leendő szenátorok „képzőhelyének” is szolgáló törvényhozói gyakornokok intézményében végzett munkát; illetve különféle karitatív akciókat jelentenek. Leia a próbák ‒ különösen a jótékonysági utak ‒ során azonban nemcsak a trónörökösi címhez kerül egyre közelebb, hanem annak a felderítéséhez is, hogy mit csinálnak szülei titokban. A regényt ugyanis áthatja a felnőtté válás egy másik fontos motívuma, a szülők elhidegülése. Leia egyre kevesebb figyelmet kap szerető örökbefogadó szüleitől, Breha Organa királynőtől, és Bail Organa szenátortól.  A két vezető folyton csak estélyeket és fogadásokat szervez, s nem törődnek a lányukkal.  Leia azonban magánnyomozása révén hamar felderíti, hogy szülei valójában egy, a Birodalom elleni lázadáson dolgoznak. Innentől a családi szál új színtere lesz, hogy a szülői féltés helyett Leia elérje, hogy őt is bevegyék a tervezésbe, ő is tagja legyen a formálódó Lázadók Szövetségének. Ennek szerepében egyébként nemcsak a különféle csatlakozott személyek, hanem még Breha és Bail se ért teljesen egyet.  Bail, aki átélte a klónháborúk borzalmait, óvatosabb, de Breha királynő, valamint fő szövetségesük, Mon Mothma jó tudják, hogy a közelgő háború elkerülhetetlen. 

Claudia Gray: Leia, az Alderaan hercegnője. Szukits Kiadó, 2018. 348 o., 3790 ft.

A regény valódi „hídszerepet” tölt be a Star Wars-kánonban. Nemcsak a legújabb filmeket köti össze, hanem az előzményfilmektől kezdve, a Zsivány Egyesen és az eredeti trilógián át egészen Az utolsó Jedikig átível, kiegészíti történetüket. Szerepet kap ugyanis a könyvben a Baljós árnyakban megismert Panaka kapitány, aki a későbbiekben is lojális marad a nabooi Palpatine császárhoz, s moffként irányítja a Naboo szektorát. Emellett Leia útkereső csoportja ‒ melyben a hegymászására készül fel ‒ többek között a Feluciára is eljut, ami a klónháborúk egyik fontos csatatere volt.  Különösen izgalmas jelenet, ahogy Panaka moff, akit szinte lesokkol Leia látványa, szépen összerakja magában a lány igazi származását, aki erről mit sem tud.  Szintén feltűnnek a Zsivány Egyesből megismert lázadó szenátorok, akik az alderai estélyeken igyekeznek megvitatni és irányt keresni a még mindig formálódó lázadás számára, illetve a könyvből kiderül az egyik első törés az Organák és Mon Mothma irányította Lázadók, valamint Saw Gerrera között. A történet remekül kiegészíti azokat az információinkat is a lázadás születéséről, amit a Lázadók sorozatból megtudtunk, csak míg ott egy lázadó sejt, Sato parancsnok sejtének a történetén követjük nyomon a Lázadók Szövetségének kialakulását, itt a vezetők, Bail és Breha Organa, Mon Mothma, a többi szenátor tanácskozásain keresztül, akik a szervezés mellett saját lázadósejteket vezettek, bázisokat építettek ki és flottát fejlesztettek.

A regény elején szintén fény derül arra is, mit tett a Birodalom a Wobanival – ez a bolygó, amelynek munkatáborában Jyn Erso is raboskodott a Zsivány Egyesben, illetve egy pillanatra feltűnik egy fehér kabátos igazgató, valószínűleg Krennic is. A kötet antagonistájának leginkább Tarkin nagymoffot tekinthetjük, aki egyre jobban gyanakszik az Organa családra.  Nagyszerű jelenetet olvashatunk arról, ahogy Tarkin egyszer csak váratlanul betoppan egy Breha királynő által rendezett partyra,  és a jelenlévő királyi családnak és szenátoroknak hazudniuk kell, meggyőzően kell színészkedniük az életükért és a lázadásért. Végül Tarkin gyanúját a mímelt családi veszekedésen könnyekben kitörő Leia oszlatja el. Leiának meg kell tanulnia, hogy hazudjon Tarkinnak.

De nemcsak a régebbi filmekből ismert szereplők (mint például Panaka, a Zsivány Egyes szenátorai, Tarkin, a Tantive IV és kapitánya, Raymus Antilles) és helyszínek (mint a Naboo egyik holdja, a Felucia, a Wobani, az Alderaan, a Coruscant) köszönnek vissza a regény lapjain. Mivel a könyv eredetileg Az utolsó Jedik felvezetéseként is szolgált, a VIII. rész epikus zárójeleneteinek színhelye is megjelenik a könyvben. A kietlen, sóval borított Crait bolygón eredetileg Bail Organa Lázadó-sejtje állomásozott, s erre – a lázadásról még mit sem tudó – Leia a nyomozása során bukkan rá.

A másik visszaköszönő elem pedig egy szereplő, a filmben Laura Dern által életre keltett Holdo admirális.

A könyvből ugyanis megismerhetjük a két különc lázadó lány barátságának kezdetét. Amylin Holdo is fiatal még a könyvben, Leiával egykorú, s hozzá hasonlóan részt vesz a törvényhozói gyakornoki munkában, s tagja az útkereső csapatnak is. Amylin fura, kissé flúgos. Nekem leginkább a Harry Potter univerzum Luna Lovegoodjára emlékeztetett. Amylin vonzódik az asztrológia után, fura metaforákat és nyelvezetet használ (pl. egy kétszínű szenátort egy minden oldalán vajas, levitáló muffinhoz hasonlítja), ráadásul olyan gyakran változtatja rikító színű haját, amit Sabine Wren is megirigyelhetne. Sőt ehhez a hajviselethez gyakran csiricsáré ruha társul, hogy a helyét kereső, jószándékú, kalandvágyó lány minél nagyobb kontraszt mutasson szülőbolygója, a Gatalenta kimért stílusával szemben. Amylin és Leia a könyv során igazi barátokká vállnak, ami Az utolsó Jedikben látható kapcsolatrendszerüknek is szépen megágyaz, valamint  a kötetben megismert kislány mély hátteret ad az idős korára is extravagáns admirális személyiségének.  Holdo admirális önfeláldozása előtti kacér félmosolyából talán az ifjú Amylin köszön ránk vissza a filmvásznon.

Apropó Gatalenta. Claudia Gray könyve nemcsak a filmekre vonatkozó utalásokkal van tele, hanem korábbi regényei szereplői és helyszínei is gyakran kameóznak. Holdo szülőföldje, a Gatalenta bolygó például az írónő korábbi regényében, a Vérvonalban jelent meg először, innen származik az Új Köztársaság pártharcaiban Leia barátjának és harcostársának számító Tai-Lin Garr szenátor, illetve Joph Seastriker pilóta is. Sőt, útkereső útjai során Leia és csapata felkeresik a Pamarthe bolygót is, mely a Vérvonal másik fontos karakterének számító Greer Sonnel szülőhelye. A könyvben természetesen szerepet kap az a bál is, ahol Thane Kyrell megpillantja a fiatal hercegnőt, valamint Leia és Amylin második pamarthi útjára a Mighty Oak Apocalypse viszi el őket, mely szintén fontos szerepet töltött be az Elveszett csillagok férfi hősének életében.

Zárásként essen szó az új karakterekről. A legjobban kidolgozott szereplő talán Breha Organa királynő.  Igazi vezető, nem csak az uralkodói méltóság, hanem a tiszta, megfontolt gondolkodás, a jóság és az alattvalókért cselekedés terén is.  Az a szellem hatja át az egész alderaani monarchiát, hogy az uralkodó az alattvalókért él. És ezt az önfeláldozást és másokért élést „örökli” Leia is a mostohaszüleitől. Szintén fontos szerepet kap Kier Domadi, egy másik alderaani törvényhozói gyakornok, Leia első (és valószínűleg Han előtti egyetlen) szerelme. Kier utálja a Birodalmat, de rajong szülőbolygójáért, és a lázadást is másképp ítéli meg, mint az Organák.

Ő félti az Alderaant; fél, hogy a bolygó megszenvedi, azt, hogy mekkora szerepet töltenek be uralkodói a felkelésbe. És lássuk be, Kiernek igaza volt.

Egyéb karakterek is említhetők, mint a szókimondó pilóta, Ress Batton, valamint a coruscanti „gazdag fiú”, Chassellon Stevis, vagy a történetben fontos szerepet betöltő chalhuddai faj.

 Összességen Claudia Gray ismételten egy könnyed, szórakoztató, mégis mély rétegeket érintő regényt alkotott,  melynek olvasása során az easter eggek szerelmesei is kiélhetik magukat. Senkit ne tévesszen meg tehát a kötet „fiatal felnőtt” besorolása, a könyv az idősebb rajongóknak is egy érett, izgalmas és sok sok nosztalgikus elemet felvonultató olvasmányélményt kínál.