Elolvashattuk A Köztársaság Fénykora két ifjúsági regényének első három fejezetét, amelyek sok új információt árultak el a korszakról.
Ahogy korábban jóval a megjelenés előtt olvashattuk a Free Fall című Poe Dameron történetet, ezúttal két, A Köztársaság Fénykora érájában játszódó regény első három fejezetébe tekinthettünk bele.
Justina Ireland: A Test of Courage című fjúsági regénye roppant rövid fejezetekkel operál, ráadásul az elsőt már olvashattuk augusztusban a StarWars.com-on.
Ennek ellenére tartogatott egy újdonságot a további két fejezet. Megtudtuk ugyanis, hogy A Köztársaság Fénykora kezdetén tapasztalt nagy katasztrófát megelőzően kisebb csapások is sújtották a hiperűrben utazókat. Éppen ezért az űrutazások meghosszabbodtak, mert sokszor kellett éppen a fénysebesség alatt suhanni a hajókkal bizonyos rendszerekben. Az A Test of Courage egyébként január 5-én jelenik meg az Egyesült Államokban.
A fenti részletnél sokkal izgalmasabb (és háromszor olyan hosszú) volt Claudia Gray: Into the Dark című regényének beleolvasója. A február másodikán megjelenő ifjúsági regénybe most olvashattunk bele először, eddig nem jelentettek meg egyetlen részletet sem. A könyv főhőse Reath Silas, akiről kisvártatva kiderül, hogy
nem volt különösebben ügyes erőhasználó, de kemény munkával és szorgalommal kompenzálta a hiányosságait.
17 éves korára már önálló feladatokkal látta el mestere, Jora Malli, aki a korszak egyik legismertebb és legelismertebb jedije volt, a Jedi Tanács tagja. Reath-szel kapcsolatban a másik érdekesség, hogy folyton a Jedi Archívumot bújta, sokkal jobban szerette elolvasni a kalandos történeteket, mint megélni azokat. Ennek ellenére egy kaland közepébe csöppen a kötet elején, hiszen mestere után kell mennie a Peremvidéken található Starlight Beacon űrállomásra. Jora Malli lesz ugyanis a lassan teljesen működőképessé váló űrállomás új vezetője a regény szerint.
A jedi növendékek egyébként búcsúbulit csaptak Reath Silas tiszteletére a Coruscanton, ahol még amatőr együttes is verbuválódott a padawanokból. Sőt, bódító italokat is fogyasztanak az ifjú jedik, amelyek ekkoriban nem voltak tiltva a padawanok számára. Persze nem nézték jó szemmel az alkoholizálókat.
A regény későbbi pontján a jedik cölibátusa is szóba kerül. Reath szerint alapjáraton nem szabad a jediknek szexelni, azonban Jora Malli nyomán úgy véli, különbség van a test cölibátusa és a szív teljes tisztasága, kötődésmentessége között. (A cölibátus a közelmúltban vissza-visszatérően előkerül a kánonban, például a Dooku: Az elveszett jedi, valamint a Mester és tanítványa című történetekben is olvashattunk erről. Előbbit A Köztársaság Fénykora másik szerzője, Cavan Scott jegyezte, utóbbit pedig maga Claudia Gray.)Ugyancsak a jedikkel kapcsolatos információ az Into the Dark első három fejezetéből, hogy kétszáz évvel a Baljós árnyak előtt nem volt kötelező a padawanok számára a később Obi-Wan Kenobin vagy Anakin Skywalkeren is látott tincs. Mint kiderült, még korábban kötelező volt viselni a hajfonatot (legalábbis azon fajokból származó tanítványoknak, amelyek rendelkeznek fejszőrzettel). A Köztársaság Fénykorában azonban a mesterek dönthettek arról, hogy a tanítványaik növesszenek-e hajfonatot vagy sem.
A kötetben megismerjük Jora Malli mester előző padawanját, Dez Rydant is, akiről annyit tudunk meg, hogy jó képességű szépfiú, de olykor meggondolatlanul cselekszik. Megismerjük továbbá a duplapengés fénykarddal rendelkező Orla Jarenit. A korszakban ő az első szereplő, aki ilyen fegyvert visel. Az umbarai nő a közelmúltban közölte a Tanáccsal, hogy Wayseeker (Útkereső) lesz a továbbiakban. Magyarázata szerint már nem ugyanúgy látják a dolgokat a Jedi Renddel, s igyekszik az Erőt még mélyebben, jelentőségteljesebben megismerni, mint azt a jedik teszik.
Az Útkeresők olyan jedik, akik a Jedi Tanács útmutatásaitól függetlenítik magukat, így végzik tevékenységüket.
Az útkereső jedik a legkülönfélébb dolgokkal foglalkoznak: van, aki meditál egy hegy tetején, más jótékonykodik, de volt olyan is, aki énekes lett az Alderaanon. Szintén új szereplő az emberközeli fajból származó Cohmac Vitus mester, aki Reath-hez hasonlóan a kutató jedik táborát erősíti. Megtudjuk azt is, a galaxis peremén akadnak olyanok, akik sosem hallottak még a jedikről, ugyanakkor az Erőt ismerik.
Az, hogy Silas eltérő képességekkel rendelkezik, mint kortársai vagy útitársai, megerősíti továbbá a januári információinkat. Emlékezhettek, év elején világszerte a Ziro.hu írt először a Project Luminous (később The High Republic, azaz A Köztársaság Fénykora) részleteiről, későbbi cikkünkben pedig kielemeztük, mi jött be az informátorunk által elmondottakból. Nos, most újabb részlet bizonyult igaznak, hiszen akkor így fogalmaztunk a forrásunk nyomán: „A főszereplő jedik pedig egyenként – a szuperhősökhöz hasonlatosan –, különféle képességekben lennének erősek”. Gray regényrészlete alátámasztja mindezt, hiszen Reath Silas teljesen más képességben erős, mint mondjuk Dez Rydan.
No de vissza az Into the Darkhoz, ugyanis van még néhány érdekesség, amik kiderültek az első három fejezetből. A fenti jedik egy Vessel nevű hajóval indulnak a Külső Peremvidékre, amelynek kapitánya Leox Gyasi. A fickóban leginkább az az érdekes, hogy egyáltalán nem leplezi: fűszerpálcákat (talán a halálpálcák elődje?) fogyaszt meló közben. Reath szerint Leox úgy beszél, mintha a fűszer hatása alatt álló Yoda mestert hallgatná. Később az is kiderült, hogy
a köztársasági űrben ekkoriban nem volt tilos a fűszerpálca élvezete. A regény magyarázata szerint azért, mert még nem jutott idő arra, hogy mindent tiltsanak, amit szeretnének.
Megtudjuk továbbá, hogy a Külső Peremvidéken működik a Byne Céh nevű szállítmányozási vállalat, amelyet egy Scover Byne nevű nő vezet. A vállalatnak jelentősen meggyarapodott a munkája, mióta kiderült, hogy a Köztársaság a Külső Peremvidékre fordítja a figyelmét. A regény szerint azért, mert még azelőtt akart mindenki szállítmányokat küldeni, hogy adókkal, vámokkal vagy tilalmakkal sújtották volna a szektort. Byne fogadott lányának számított a Vessel személyzetének másik tagja, a fiatal Affie, akit állítólag az utódjának nevelt ki éppen. Byne tulajdonában állt a Legacy Run nevű személyszállító hajó, amelyet a Light of the Jedi korábban közölt első fejezetéből ismerhettünk meg.
Az először itt bemutatott hiperűrkatasztrófa az Into the Darkban is bekövetkezik, s a két regény olyannyira jól össze van kötve, hogy főhőseink úgy vélik, látják a szintén a Külső Peremvidékre tartó Legacy Run szétszakadt roncsait. Az is alátámasztja, hogy Reath képességei mennyiben különböznek a hajón utazó többi jediétől, hogy ő nem érezte meg a galaxisban élők sikolyát majd annak elnémulását. A katasztrófát túlélik a korábban említett jedik, a hajójuk sem szenved javíthatatlan károkat, Leox Gyasi pedig úgy írja le a helyzetet, hogy „a hiperűr elromlott”. Mint mondja, a hiperűrben nem szoktak előfordulni roncsok, most viszont tele van velük. Sőt, az általában kékes fényű hiperűrnek még a színe is megváltozott vörösesre.
Az egyébként egyelőre zseniálisnak tűnő Into the Dark általunk is olvasott első három fejezetében találkozhattunk először azzal, hogyan reagált a kialakult helyzetre a Köztársaság, amely az alábbi adást közvetítette galaxis szerte:
„Minden hiperűrútvonalat lezártnak kell tekinteni további értesítésig. Azon utazók, akik a Köztársaság határán túl, a Külső Peremvidéken tartózkodnak, legyenek figyelemmel arra, hogy a hiperűr navigálhatatlan és extrém módon veszélyes. Azt tanácsoljuk, hogy a hiperűrben való utazást bármi áron kerüljék el.”
