Tíz éve jelent meg a The Force Unleashed II

Fejlesztés

A játékot 2009. december 12-én jelentették be a SPIKE TV Video Game Awards eseményen, ahol egy kétperces előzetessel harangozták azt be. Az excecutive producer és író az első részből visszatérő W. Haden Blackman volt, emellett pedig a játék egyik producere, Matt Filibrand állítása szerint az első részen dolgozó csapat 90%-a szintén visszatért a folytatásra.

Fontos kérdés volt a játék szempontjából, hogy merre vigyék tovább a történetet, és hogyan.  Julio Torres, a játék egyik producere azt szerette volna, ha az első rész sötét oldali befejezését folytatják,  amikor Starkiller az Uralkodó alatt szolgált. Ezt az ötletet később elvetették, és

Vader tanítványát klónozással hozták vissza.

Újítás volt az első részhez képest az úgynevezett „on the run” szekvenciák bevezetése, amikor a karakter gyakorlatilag egy sínen mozgott, általában zuhant, a játékosnak pedig különböző, útjába kerülő akadályokat kellett az Erő segítségével hárítani, vagy éppen harcban felhasználni.

Egy 2010 júliusában adott interjúban Blackman azt mondta, csökkenteni akarták a harcok mennyiségét, hogy ehelyett azok kidolgozottabbak legyenek, és a különböző típusú ellenfelek nagyobb taktikai kihívást jelentsenek. Emellett együtt dolgoztak az ESRB-vel is, hogy a harcok erőszakosabbak lehessenek, mindeközben viszont beleférjenek a kitűzött korhatárbesorolásba.

Túlságosan „unleashed”?

Ahogyan korábban említettem,  a történet az első rész világos oldali befejezése után játszódik, amikor is Darth Vader a Kaminon kísérletezik azzal, hogy Starkillerből egy használható, életképes klónt hozzon létre.  Az egyik tesztalany azonban, akit folyamatos látomások kísértenek az eredeti „egyed” életéből, megszökik, és elkezdi felkutatni az egykori „életéből” származó személyeket, hogy választ leljen arra a kérdésre, kicsoda is ő valójában. Ennek megfelelően az első részből számos karakter tiszteletét teszi a folytatásban, mint például Rahm Kota, Juno Eclipse, és az alakváltó droid, PROXY. Emellett számos, filmekből ismert szereplő is felbukkan, közülük

fontosabb szerepet kap Boba Fett, de egy „küldetés” erejéig Yodával is találkozhatunk a Dagobah rendszerben.

Mivel egy instabil klónról van szó,  főhősünk képességei is jelentősen megnövekedtek a már alapjáraton is túlzó első részhez képest.  Kicsit talán csúnyán megfogalmazva, itt már a Szűzmária is erővillámlik. Az egész játékra jellemző egyfajta eltúlzott epikusságra való törekvés, ami bizonyos mértékben az első részben is jelen volt, itt azonban talán rátettek még egy lapáttal. Gondoljunk csak a Goroggal való küzdelemre, vagy a játék végén lévő, végtelen mennyiségű Starkiller klón elleni harcra.

Ha már befejezés, az első részhez hasonlóan itt is két változatból választhatunk. A világos oldali befejezés szerint Starkillernek és a csapatnak sikerül elmenekülnie a Kaminoról, mire Boba Fett veszi őket üldözőbe, míg a sötét oldali verzióban főhősünket megöli egy másik, immáron tökéletesre csiszolt klón.

Ez utóbbi történetet az első részhez érkezett Ultimate Sith Edition-höz hasonlóan most is tovább követhetjük egy DLC-ben, mely kizárólag Xbox 360-ra volt elérhető. Ebben ezt a bizonyos „tökéletes klónt” követhettük az endori csatában, ahol

sorra ölte meg az eredeti trilógia főhöseit, köztük Csubakkát, Han Solot, és az addigra már ebben az alternatív történetben jedivé érett Leia hercegnőt is.

Fogadtatás

A játék megjelenésének idején tizenkétéves voltam, ébredező Star Wars rajongásom csúcspontjánál jártam, hiszen akkor futott a TV-ben A klónok háborúja is, és a haveri körben teljes Star Wars lázban égtünk. Emlékszem, az első részt valamelyik szünnapon egy nap alatt végigjátszottuk egy barátommal PlayStation 3-on, és teljesen odáig voltunk érte, nagyon vártuk a második részt. Mikor végre megérkezett, ezt is összeültünk végigjátszani, meglepetésünkre azonban ez sokkal gyorsabban ment. Ami pedig végképp megmaradt bennem az az volt, amikor a stáblista alatt haverom azt mondta,

„hát, ez elment volna egy combosabb DLC-nek is”.

A legtöbb vélemény nagyjából egyezett ezzel a kijelentéssel, hiszen az első rész 9-10 órás játékmenete után ezúttal egy jelentősen rövidebb, mindössze  nagyjából 4-5 órás történetet kaptunk.  Maga a történet is sok negatív kritikát kapott, szerintem teljesen érthető módon. Az első rész egy teljesen kerek, lezárt sztorit adott nekünk, ezt a klónos folytatást pedig egy kicsit erőltetettnek éreztem. Emellett számos panasz érkezett arra, hogy  az első részből ismert bugok egy része a második játékban is jelen volt,  mint például a nehézkes célzás a tereptárgyak dobálásakor, vagy a mesterséges intelligencia problémái. Sokak szerint a helyszínek, és az ellenfelek sem voltak túlságosan változatosak, az első 30 perc után nagyjából találkozott is a játékos a legtöbb típussal.

Pozitív volt a fogadtatása ezzel szemben a játék grafikájának, mely valóban impozáns volt a megjelenés idejében. Dicséretet kapott az is, hogy habár a harcrendszert sikerült leegyszerűsíteni, ezzel együtt mégis valamelyest változatosabbak voltak a kombók és az animációk, mint az első részben.

Folytatás?

A játék világos oldali, kvázi „kánon” befejezése elég erőteljesen magában hordozta egy folytatás lehetőségét. 2013-ban Sam Witwer, Starkiller megformálója, valamint Haden Blackman azt nyilatkozták egy interjúban, hogy a Lucasfilm gondolkozik a The Force Unleashed III elkészítésén, ami az akkori új generációs konzolokra, Playstation 4-re, Xbox One-ra, valamint Wii U-ra érkezett volna. Miután azonban a Walt Disney Company felvásárolta a Lucasfilmet és bezárta a LucasArtsot, a folytatás más készülőben lévő játékokkal együtt kaszát kapott.

2015 novemberében Blackman felfedte, hogy a The Force Unleashed III egy nyíltabb világú játék lett volna, és azt követhettük volna, ahogyan Starkiller és Vader összefog az Uralkodó valamilyen terve ellen. Azóta is rendre felmerül pletyka szintjén az esetleges folytatás, bár a megvalósításra nem sok esély mutatkozik.

Végszó

A The Force Unleashed II habár játékmenetében egy szórakoztató és hangulatos játék, a történet erőltetett folytatása, az első rész gyermekbetegségeinek megöröklése, valamint rövidsége miatt egy meglehetősen megosztó alkotás lett. Mindezek mellett gyerekkorom egyik meghatározó élménye volt az első rész mellett, így habár semmiképp sem tartozik kedvenc Star Wars játékaim közé, valamelyest sajnálatos, hogy a harmadik rész végül nem készülhetett el.