A galaxis legjobb pilótái – leteszteltük a Star Wars: Squadronst

Mint tudjátok, az EA idén júniusban a leplezte a Squadronst, amelyet korábban csak Project Maverick néven emlegettek. A fejlesztő  Motive Studios csapatának ez az első önálló játéka, korábban a törölt Ragtag projektben és a Battlefront II sztori kampányában segédkeztek,  amelynek támogatása idén tavasszal lejárt. Eredetileg sokkal hosszabb távra tervezhettek vele az EA vezetői, de mint tudjuk a játék megjelenése rosszul indult a lootbox botrány miatt. A Project Maverick feltehetően a Battlefront egyik nagyobb dlc-jének készülhetett, ám helyette önálló játéknak fejlesztették tovább és ez lett végül a Star Wars: Squadrons.

A Battlefront II után az EA igyekezett a rajongók kedvében járni. A tavaly őszi Jedi: Fallen Order akció-kalandjátékuk már ezt bizonyítja, ugyanis egy remek kánonsztorit kaptunk és a játék várakozáson felüli hatalmas sikerrel debütált. Az EA üzletpolitikájáról többször is írtunk itt a Ziro.hu-n, úgy tűnik, hogy a

LucasArts klasszikus játékait kezdték egymás után feleleveníteni.

Míg a Fallen Order a Jedi Knight széria egyik újragondolása volt, a Motive csapata nem mást célzott meg, mint a LucasArts talán legklasszikusabb darabjait, az X-Wing és TIE Fighter játékokat. Lassan húsz év eltelt mióta önálló repülős szimulátor Star Wars játék készült. Az EA-nek fel kellett nőnie a feladathoz, hogy egyszerre kedvezzenek a veterán szimulátoros játékosoknak és azoknak is, akiknek idegen ez a rétegműfaj, de azért szeretnék kipróbálni.

Június 15-i első bejelentés óta rengeteg infót megtudtunk a Squadronsról, melyekről folyamatosan tájékoztattunk is titeket. Nekem személyesen is lehetőségem adódott, hogy az EA Community Playtest során kipróbáljam a játék egy korai verzióját még júliusban, ám a titoktartás miatt erről nem árulhattunk el részleteket, egészen mostanáig. A teszthez tehát úgy fogtam hozzá, hogy már ismertem a játékot belülről is. Most azonban már a végleges verziót vizsgáljuk meg.

Szimulátor vagy repülős akció multiplayer?

A Star Wars: Squadrons műfajilag elég hibrid megoldás lett, nem nevezhető teljes értékű szimulátornak, de e-sport repülős játéknak sem.  Rengeteg játékelemet átemeltek az X-Wing játékokból, főleg a belső nézetes pilótafülkét, az energiamenedzsmentet és a kidolgozott, testreszabható irányítást.  Ha csak ezeket nézzük, akkor máris azt mondhatnánk, hogy hamvaiból támadt fel a LucasArts aranykora, ám nem erről van szó.

Ahogy belefogunk a játékba, hamar látni fogjuk, hogy a küldetések jóval könnyebbek, leegyszerűsítettebbek, mint az X-Wing és TIE Fighter játékokban. Nem hosszú és bonyolult szimulált kampányról van szó, hanem egy interaktívabb akcióról, kicsit a Rogue Squadronhoz vagy a Battlefront II-höz hasonlóan. Lehet, hogy a keményvonalas szimulátorrajongók nem erre vártak. Az EA még így is igyekezett a lehető leginkább az X-Wingre hasonlító játékot készíteni, de mellette  azoknak a játékosoknak is kedvezni, akik nem annyira gyakorlottak a repülős szimulátorok világában,  mégis szeretnének játszani vele.

Az irányítás viszont jó lett.

A két korábbi Battlefrontban botrányosan rossz volt a repülős módok irányítása, csak egér-billentyűzet kombót vagy kontrollert támogatott, és a járművek repülési fizikája sem volt jól kidolgozva, a starcard megoldás meg egyenesen vicc volt. Itt mindezt elfelejtették, a járművek valódi fizikát kaptak, a repülési modellben mind a három tengely működik és a játék natívan támogatja a joystickot is. A teszt PC-n egy Thrustmaster Flight Stick joystickkal zajlott. Míg a júliusi teszten kicsit nehézkesnek bizonyult a gombok beállítása és a végleges verzióban is állítgatni kellett, mire megfelelő lett, de ez már csak egy ilyen műfaj.

 A belső nézetes pilótafülke élethű lett, tényleg úgy érezhetjük, mintha ott ülnénk az X-szárnyúnkban vagy TIE vadászunkban.  Nincsenek a képernyő sarkaiban lebegőablakos státusz jelzők, mint az X-Wing Allianceben, hanem minden érzékelő a műszerfalon van elhelyezve, amelyekre folyamatosan érdemes figyelni. Egyedül a célkereszt van a Heads-up displayen elhelyezve, ahogy egy szimulátorban szokás. Az energiamenedzsmentet jól lemásolták a LucasArts játékaiból, energiát adhatunk a pajzsokra, ágyúkra vagy a hajtóműre. TIE vadászoknál ugye nincs pajzs, viszont amelyik vadászgépnek van, ott érezhetően működik, ha csak súrolunk egy objektumot akkor nem robban fel azonnal a gépünk, mint a Battlefrontban – ennyit még kibír a pajzs. Persze ha frontálisan ütközünk, akkor game over. (Amúgy vannak nehézségi fokozatok a Squadronsban, ha valaki nagyobb kihívásra vágyik.) Az EA oldalán egy részletes útmutató jelent meg a játékról, kezdőknek mindenképp ajánlott végig böngészni.

A grafika letisztult és látványos. A Squadrons is az EA Frostbite motorjával készült, mint a Battlefrontok. A grafikai részletesség, a robbanások, rombolások és a karakteranimációk jól működnek és jól is optimalizálták a játékot. Ami külön pirospont, hogy a Battlefronttal ellentétben jóval nagyobb pályákat kaptunk,

végre érezhetjük a végtelen űr nagyságát, nem apró és törmelékekkel telepakolt pályák között kell manővereznünk.

Az X-Wingben kicsit nehéz volt tájékozódni, mert sokszor semmit látni az űrben (ami mondjuk reális), ezért a Squadronsban igyekeztek bolygók és csillagok visszaverődő fényével, effektekkel érzékeltetni, hogy lássunk is valamit a pályákon – ez könnyítés a Motive részéről.

Összesen nyolc vadászgépet irányíthatunk. Az Új Köztársaság oldalán T–65B X-szárnyú, RZ–1 A-szárnyú, BTL–A4 Y-szárnyú és U-szárnyú vadász van. A Birodalom oldalán TIE/LN vadász, TIE/IN elfogó, TIE/SA bombázó és TIE Reaper van.  A hajókat négy osztályba sorolják: vadászok, elfogók, bombázók és támogatók.  Mindegyik típusnak különböző erősségei és gyengeségei vannak, amelyek a kioldható módosítókkal fejleszthetők.

A fejlődési rendszer nemigen tér el a Battlefront II-ből ismert szintlépésektől. Lehetőségünk van napi kihívásokat teljesíteni és ha nagyon sokat játszunk, akkor a 60 napos Operationt is kioldhatjuk. A fejlődésünk hat tier szintre van osztva, ahol a statisztikánkat is megcsodálhatjuk.  A karakterünk mellett a vadászgépeinket is testreszabhatjuk.  A játékban kapott pénzzel vásárolhatunk skineket és jópofa figurákat a pilótafülkébe.

Mivel a játékban nincs mikrotranzakció,

csak limitált számú külcsín közül válogathatunk. Az előrendelők pár extra skint is kaphattak.

Az Új Köztársaság csodafegyvere és a Birodalom maradványai

A játék története időben A Jedi visszatér után, valamikor az Alphabet osztag és az Utóhatás regények eseményeit követve (de még a Shadow Fall előtt), illetve a Battlefront II kampányával párhuzamosan zajlik. Az eseményeket birodalmi és lázadó oldalról is átélhetjük. A nemrég bemutatott CGI rövidfilm, a Hunted már felvezette a birodalmi Titán osztag vezérének karakterét, Varko Grey századost, akinek közvetlen felettese Terisa Kerrill.

Az Új Köztársaság oldalán az Alphabet osztag regényből ismert Előőrs osztag (Vanguard Squadron) pilótái a főszereplők. Az osztag vezére Lindon Javes, korábbi birodalmi pilóta. A kampány prológusa közvetlenül a yavini csata után játszódik, amelyben láthatjuk hogyan állt át Javes a Lázadók oldalára, majd négy évet ugrunk előre az endori csata utáni időszakba.  Palpatine császár és Vader nagyúr halott, a második Halálcsillag elpusztult, de a háború még közel sem ért véget.  A Birodalomnak bőven maradtak erőforrásai és hű szolgái, akik a végsőkig harcolnak. Ugye ezt az időszakot már érintették több könyvben, képregényben és játékban is, a Squadrons jól kiegészíti az endori és a jakkui csata közti egy évet.

Mindkét oldal osztaga megkapja a maga jeleneteit. Két karakterünk lehet, hogy az Előőrs és a Titán osztag tagjaként is átélhessük a történetet. Több ismert karakter is feltűnik, a birodalmi oldalon az Utóhatás regényekből ismert Rae Sloane admirális, míg az Új Köztársaság oldalán a legendás Wedge Antilles és Hera Syndulla tábornok is felbukkan, utóbbi hangját a Lázadók sorozat után ismét Vanessa Marshall adja.

Wedge ráadásul itt a Zsivány osztag parancsnokaként mutatkozik be,

amely egyúttal utalás a legendákhoz tartozó X-szárnyúak regényekre és a Rogue Squadron játékra is. Minden küldetés egy rövid eligazítással indul, utána lehetőségünk van interakcióba lépni a többi szereplővel, akik érdekes infókat osztanak meg, amelyeket a rajongók mindenképpen szeretni fognak. Átvezető videók csak módjával vannak, közel sem olyan filmszerű a kampány, mint a Battlefront II-ben vagy a Fallen Orderben.

A történetben fontos szerepet tölt be a Bormea szektorban található, a Nadiri Dokkokban készülő Starhawk projekt is. Erről már korábban mi is írtunk, az  Új Köztársaság csodafegyvert épít, hogy egyenlő esélyekkel vehessék fel a harcot a Birodalommal szemben.  A lázadók azon vannak, hogy minél több csillagrombolót foglaljanak el, hogy azokat felhasználhassák az ezekből épített Starhawkhoz. Hera és Wedge is ezen dolgozik végig. Ami külön érdekes, hogy a Motive grafikusai a Starhawk megalkotásánál szinte egy az egyben lemásolták a The Old Republic játékból ismert Gravestone hajót.

Nemcsak a közkedvelt karaktereket, hanem a kánonból ismert űrhajókat is szép számmal felvonultatja a játék. Ugye mindkét oldalon 4-4 vadászgépet tudunk irányítani, de mellettük ott vannak a filmekből ismert Mon Calamari csillagcirkálók, a CR90-es koréliai korvett, a Nebulon–B kísérőfregatt, vagy a birodalmi csillagrombolók. Ugyancsak látható a Zsivány Egyesből ismert MC75-ös csillagcirkáló, a Lázadókban látott birodalmi Quasar hordozó, az Arquitens osztályú parancsnoki cirkáló és a Battlefront II-ben szerepelt Raider osztályú korvett is, csak hogy néhányat említsünk.  Nagyon is látszik, hogy a játék mennyire egységként kezeli a kánont, nem csak a karakterek, hanem az űrhajók terén is.  A játék kampánya így remekül illeszkedik a kánonba, megannyi utalás van a könyvekre, képregényekre, játékokra, filmekre és sorozatokra.

A Squadrons sztorimódja egyébként olyan bő hét óra játékidőt tesz ki. Ez kicsivel több mint a Battlefront II esetében, a Rogue Squadron játékideje volt ennyi. Nem valami hosszú, de tartalmas és élvezetes, a rajongók mindenképpen élvezni fogják. Négyfajta nehézségi fokozaton játszhatunk, a legnehezebb fokozat már az X-Wing játékokat idézi. A single player kampány a történeten túl itt is arra szolgál, hogy begyakoroljuk a játék irányítását, mechanikáját.

Pilóták kerestetnek!

A jó kis sztorimód mellett a Squadrons azért alapvetően egy multiplayer repülős játék. Két multi mód áll rendelkezésünkre, egy 5v5-ös team deathmatch, a Dogfight és egy űrcsatát szimuláló mód, a Fleet Battles.

A Dogfightot nem kell túlmagyarázni, két 5 fős csapat feláll egymással szemben egy viszonylag egyszerű pályán és az nyer, aki hamarabb végez a másik csapattal. Természetesen, egy jól összeszokott csapattal jobbak az esélyeink.

A Fleet Battles már ennél sokkal érdekesebb. A Battlefront II Starfighter Assault módjának továbbgondolásával van dolgunk, egy szimulált ütközetben vehetünk részt valamelyik oldalon. Szintén ötfős osztagunkkal indulunk a harcba, de mellette számos, a gép által vezérelt vadászgép és csillaghajó is támogat minket. A cél az ellenség vezérhajójának elpusztítása (ez birodalmi csillagromboló vagy MC75-ös csillagcirkálót jelent). Először a frontvonalat kell minél előrébb tolnunk, majd utána kilőni az ellenség két zászlóshajóját. Fontos a csapatmunka, amelyet a játék egy morál státuszvonallal jelöl, ha esik a morál, mert sok gépünket leszedik, akkor visszavonuló: védekeznünk kell. Ilyenkor az ellenség sokszor egy korvettel próbál előretörni a vezérhajónk felé. Ha sokat sérülünk, akkor a kísérőfregattok vagy birodalmi parancsnoki cirkálók némi életerőt adhatnak. Ha a zászlóshajókat leszedtük, akkor védtelenné válik a vezérhajó. Érdemes vigyázni vele, mert erős pajzs védi, ha közel megyünk hozzá, akkor a vonónyaláb csapdájába kerülünk és hamar végeznek velünk. A pajzs mellett a hajó létfontosságú rendszereit is kilőhetjük, hasonlóan a Battlefronthoz.

A Fleet Battles talán a Squadrons leghangulatosabb módja, a rajongók nagy valószínűséggel ezzel fognak a legtöbbet játszani.

Egy gond van vele, hogy nagyon kiegyenlítettek az erőviszonyok, amely kissé kánonidegen. Míg az Új Köztársaság esetében elfogadható, hogy ötfős vadászgép osztaggal indul a harcba, addig a Birodalom esetében ez már furcsa, hiszen ott a TIE vadászok nagy száma határozza meg a taktikát. Egyszerűen itt nem érvényesül a két oldal közti különbség. Nyilván azért kellett balanszolni, mert különben a multiplayer játszhatatlan lenne.

 A cross-platform mód működik PC, PS4 és Xbox One között, de akit ez zavar, az kikapcsolhatja.  Lehet, hogy nem mindenki fog neki örülni, ugyanis a joytickkel csatába induló játékosok előnnyel szállhatnak harcba az egér-billentyűs vagy kontrolleres társaikkal szemben. Klántámogatás nincs, csak simán csatlakozunk barátainkhoz (cross-play estében barátunk EA fiók azonosítója kell) és indulhat is a játék.

Mégis, a játék kicsit rákényszerít minket a gyakorlásra és a tanulásra. Kezdetben csak a Dogfight mód és a gyakorló pályák vannak. Ha elérünk egy bizonyos szintet, akkor vághatunk bele a Fleet Battlesbe. Létezik egy PVE mód, egyfajta instant game, amelyben a gép ellen próbálgathatjuk a Fleet Battles pályáit. Ezt egyedül és csapatban is csinálhatjuk.

Sajnos a multiplayer nem a legjobb a játékban. Elég kevés a tartalom, nincs elég pálya, módok, vagy további járművek, amely hosszan fenntartaná a játékosok érdeklődését.

A gond az, hogy egy szimulátorjáték nem követeli meg a multiplayert, az csak extra benne. A szimulátor az egy tipikusan single player műfaj, hosszú és bonyolult kampány jellemzi, realista irányítással, játékmóddal. A fejlesztők azért tényleg igyekeztek jól visszaadni azt az élményt, amely az X-Wing játékokat jellemezte.

Azt is világosan megmondták, hogy nem terveznek további dlc-ket és mikrotranzakció hiányában kétséges, hogy hosszabb tartalmi támogatása lesz a Squadronsnak. Azt azonban elmondta a játék kreatív rendezője, Ian Frazier, hogy ha a rajongók nagyon követelik, akkor valamit még csinálhatnak hozzá a jövőben. Ez elég sovány vigasz, tekintve, hogy a Battlefront II-t is csak a rajongók kitartása miatt tartották életben két évig és az eleve live service játéknak készült. Innen nézve reális a Squadrons 40 eurós ára, mert ennyire kevés tartalmat nem lett volna korrekt 60 euróra beárazni.

 Akit esetleg csak a sztori kampány érdekel, annak érdemesebb az EA Play Pro előfizetés keretében kipróbálnia a játékot.  Még így is olcsóbb, mint a játék teljes ára és 1 hónap alatt bőven végigjátszható a sztori.

A teszt során nem állt rendelkezésemre VR szemüveg, így a játék VR módját nem sikerült kipróbálni. Egy VR szemüveggel, Track IR-rel és Hotas joystickal a Squadrons igazi immerzív repülős élménnyé válhat, biztosan lesznek olyan rajongók, akik beruháznak erre is.

Összegzés

A Star Wars: Squadrons egy egyedi játék lett a Motive Studiostól. Messze felülmúlja a Battlefront repülős módjait és ha nem is érte el a klasszikus X-Wing játékok komplexitását, de sikerült jól lemásolnia annak stílusát, irányítását és hangulatát. Egy kettőség végig érezhető a játékban, egyik oldalról nagyon keményvonalas és realista akar lenni, másik oldalról egy könnyed repülős akció, multiplayer Star Wars játék lett.

Akik szerették a LucasArts repülős játékait, azok tegyenek vele egy próbát és azoknak is ajánljuk, akiknek a műfaj ismeretlenebb.

Star Wars rajongóknak mindenképpen kötelező, a története remekül illeszkedik a kánonba. A játék megvásárolható PS4-re, Xbox One-ra, illetve PC-n Steamen, Originen és Epic Store-on keresztül is.