Az egyetlen háború – ezt gondolja a Ziro.hu szerkesztősége a Skywalker koráról (spoileres!)

Szerkesztőségünk több tagja is megnézte már a Skywalker sagát lezáró IX. epizódot. A filmet követő első benyomásainkat előbb egy spoilermentes videón osztottuk meg, mely a Huttcast különkiadásaként is szolgál. A podkaszt alatt  SPOILERES  véleménycikkünk következik!

A spoileres vélemények előtt tehát ajánljuk Huttcast különkiadását,a melyben meglepetésvendégünk Fábián Péter, a The Force Alliance – Magyar Galaktikus Fan Klub vezetője volt:

KÜLÖNKIADÁS „Visszajött az a kisgyerek, aki negyven éve az apukájával nézte” – A Skywalker koráról, spoilermentesen by Huttcast

Fábián Péterrel, a The Force Alliance – Magyar Galaktikus Fan Klub vezetőjével élő videóbejelentkezésben veséztük ki röviden és spoilermentesen a Skywalker korát szerda este, a budapesti Corvin Moziban. Ennek hangfelvételét közöljük.

És akkor a továbbiakban jöjjenek a vélemények!

„Nálam 8/10 a film. Látvány, zene tökéletes ahogy eddig megszokhattuk. Az első egyharmad kicsit gyors volt, kapkodósnak éreztem, de a végére lelassultak a dolgok, ami kicsit meglepett, ilyen filmeknél ez ritka. A karakterfejlődés jól felépített, mindenkire jutott annyi idő amennyi szerintem kell. A sok előzetes, tévészpot ellenére is maradtak meglepetések számomra. Igen, 80%-ban fan service a film, sok ismerős jelenet, szereplő feltűnik a filmben, de itt is sikerült számomra emészthető formában tálalni a dolgokat. Palpatine szerepeltetése pozitív csalódás, én belső hangként, esetleg 1-2 felvillanásig számítottam rá.  Bebizonyosodott, hogy tényleg ő a nagybetűs Gonosz a Skywalker érában.  Ami még nagyon tetszett, hogy ott fejezték be a történetet, ahol elkezdőtött: a Tatuinon, Luke házában. Viszont Rey utolsó mondata nagyon nem jött be… Nem szép dolog letagadni a családot.” (Dolmány Gergely)


„Mindenekelőtt elképesztően tetszett a film, igazi fanservice-t kaptunk! Nekem nagyon bejött az Indiana Jones-áthallások sora az Exegor keresése során, ahogy Palpatine visszatérése is. Megdöbbentő fordulat volt számomra, hogy ezek szerint míg a jedik eggyé válnak az Erővel, addig  a sithek a rend sötét nagyurában léteznek tovább, egy természetellenes tudatközösségként, amely minden belépő elmével csak gonoszabb lesz, öngerjesztő folyamatként.  Babu Frik fergeteges volt, míg a zárójelenet a Lars-házaspár egykori párafarmjánál szívhezszóló. Én örültem volna, ha Rey felvállalja a Palpatine vezetéknevet, annak megfelelően, hogy már nem fél önmagától, de a Skywalker is jól jön ki, s nyitva hagyja a folytatás lehetőségét. A magam nevében köszönöm a film stábjának az élményt!” (Szegvári Zoltán)


„Másfél filmnyi felemás mozi” – írtam két éve Az utolsó Jedikről szóló kritikámban. A kilencedik rész esetében is felemás érzésekkel jöttem ki a teremből, majd kibeszéltem Istvánnal, Zolival és Fábián Péterrel (The Force Alliance – Magyar Galaktikus Fan Klub) a filmet.  Azóta is a Skywalker korán agyalok.  Elképesztő mennyiségű kérdés, gondolat kavarog a fejemben, és ezen hosszú távon nyilván csak az segíthet majd, ha többször is megnézem a filmet.

Spoileresen annyit mondanék, hogy megannyi logikai bukfenc akadt a filmben. Ben Solo sajnos a vártnak megfelelően elkótyavetyélt karakter lett, sokkal nagyobb potenciál volt az ő vívódó gonoszában.  Palpatine visszahozatala szerintem az előző két rész hibáiból eredő szükségszerűség volt, amely jelentősen befolyásolja a korábbi filmekben látottakat is, sajnos nem pozitív értelemben.  Számomra Rey vérvonala sem szimpatikus fejleménye a Skywalker korának, az azonban jó tanulsága ennek a trilógiának, hogy nem igazán számít, milyen vérből származol –

kivéve persze, ha a midikloriánok nemzettek, ugye.

De azt sem tudnám állítani, hogy nem tetszett a Skywalker kora. Leiától szépen el lehetett búcsúzni, a nyolcadik rész fejleményeit sem húzta át (teljes mértékben, értelmezés kérdése, mennyire igen). A látványra csak olykor lehetett panasz (a zenére viszont egyáltalán nem emlékszem a korábban ismert témáktól eltekintve), az új helyszínek és karakterek is fontos komponenseket tettek hozzá a történethez. Üdítő volt Poe és Finn szerepének növekedése, az, hogy a humorfaktor továbbra is megmaradt, és az is, hogy a Skywalker sagát lezártuk. Lapozzunk.” (Földi Bence)


„A Skywalker kora legnagyobb tanulsága számomra: a türelem erénye. Sajnos túlságosan kíváncsi voltam és elolvastam a különféle szivárogatatások nagy részét, amivel csúnyán rontottam a saját filmélményemen, a történet fő fordulatait már ismertem, méghozzá egy rossz, zanzás narratívából. Ilyet nem szabad többet.

A film hangulata olyan, mintha Indiana Jones egy űrbéli Középföldén barangolna – mely hatás nekem, mint Tolkien-rajongónak csak örvendetes lehet. A karakterek közötti dinamika pazar lett, a Rey–Finn–Poe trió tagjai szerethetőbbekké, közelebbiekké válltak.  A film határozottan a rajongóknak készült,  amit nemcsak az ügyesen elhelyezett fanservice-elemek, a Legendákból ismert grandiózus Erő-képességek, hanem talán Az utolsó Jedik nagy fordulatainak tompítása is jelentette. Én ezt sajnálatosnak tartom, Rey sehonnai származása, az Erő egyensúlyára való törekvés, vagy akár Kylo főgonoszi lehetőségei mind olyan fordulatok voltak, amelyek nekem tetszettek. Ehelyett azonban egy olyan történtet kaptunk, ami a család, barátok, bűnbocsánat és jóvátétel, illetve a jó végső győzelme kulcszavak köré írodtak, amivel nincs is gond, hiszen valljuk be,  ez az eredeti trilógia veleje. 

Az új szereplők közül Zorii Bliss és Jannah karaktere is nagyon tetszett, különösen megfogott a dezertőr rohamosztagos század története, ebben az elemben azonban több potenciál is rejlett, mint amit végül kihasználtak. Zoriinak pedig saját Disney Plus szériát, azonnal, mondjuk The Spicerunner címmel! A humort és az emlegetett fanservice-elemeket nem éreztem soknak , Wedge Antilles, Ca’i Threnalli, illetve a jedi hangok is örömteli pillanatokat okoztak (csak azt fusztrál, hogy nem tudom, Nien Nunb jól van? Nem esett baja?). Az is tetszett, hogy sokkal többet megtudtunk a sithekről, illetve hogy egy család, vagy egy korszak történetéből, hirtelen egy igazán galaktikus méretű döntő csata lett, amely egyben a jedik és a sithek több ezer éves történetét is lezárta. Ahogy Maz Kanata felhívta rá a figyelmünket Az ébredő Erőben: egyetlen háború van. Nos ez véget ért.” (Kádas István)


„Én egy kissé csalódtam. És  hivatalosan kimerem jelenteni, hogy az új trilógia legjobb darabja számomra Az Utolsó Jedik Sajnos nekem nem ugorta meg azt a szintet. Több oldalról sem leszek népszerű. Persze tetszett is, mert rengeteg dolog volt ami megfogott. Volt ami libabőrősé tett. Igazi finálé hangulat 200%-os akcióorgiával és látvánnyal. Brutális sötét hangulat, és sok-sok apróság. De a tempó, mintha egy sorozat teljes évadát egy epizódba zsúfoltak volna. Gyorsan rakjunk bele mindent, amit szeretnének meg szerettek volna és haladjunk tovább a következő projektre. Szóval nekem olyan fele-fele volt a film. Kielégítő volt a lezárás volt. De: még keresem a szavakat igazából… Megfogom még párszor nézni. Lehet, hogy változik a véleményem. De jelenleg egy keserédes élmény van bennem.” (Bede Attila)


„Nekem nagyon tetszett a film, tízből 8,5 pontot adok rá. Nyilván nem tökéletes, vannak hibái, de mivel nem olyan hatalmasak, így nem is szeretnék velük túl sokat foglalkozni. Ízig-vérig Star Wars hangulatot kaptam sok-sok izgalommal, váratlan, és kevésbé váratlan fordulatokkal. A tempója talán kicsit túl gyors volt, de érthető, hogy ki akarták javítani az előző epizód hibáit, amit szerintem elég ügyesen meg is tettek. Néhány dolog maradt titokban, engem például nagyon érdekelne, hogy Palpatine-nak milyen tervei voltak a fiával, hol volt ő eddig, hiszen nem hiszem, hogy egy olyan személynek, aki minden lépését százszor megtervezi, mindenre felkészül, véletlenül becsúszik egy gyerek. Arra is kíváncsi lennék, hogy hogyan lett Reynek sárga/arany fénykardja, szóval  van itt megválaszolatlan kérdés bőven, amik esetleg alapot adhatnak (kép)regényeknek.  Tetszett, hogy Rose karaktere nem lett túltolva, volt szerepe, de nem olyan sok. Az is pozitívum volt számomra, hogy behoztak új erőképességeket, és nem csak annyiból állt az Erő használata, hogy lökés, húzás, ugrás, elmetrükk, fojtogatás, villámok. Eddig nem voltam Reylo rajongó, de nagyon tetszett az egyedi kapcsolatuk, hogy tárgyat tudtak átadni egymásnak az Erőn keresztül. Örültem, hogy Ben végre visszatért a világos oldalra, az, hogy feláldozta magát Rey-ért, igazán megható volt. Szerintem méltó lezárást kapott a Skywalkerek története, Leiától is megfelelően el tudtunk búcsúzni, és bár ez egy lezárás, sok kérdést megválaszolatlanul hagyott.” (Tóth Zsófia)


„Nálam ez a rész 8,5 pontos lett, amivel igen erősen az élmezőnybe tartozik! Természetesen voltak hullámvölgyek is benne, például ha a felére redukálják a szokásos sivatagbolygós részt és azt az időt hozzáteszik a film első feszes részéhez és jobban kibontanak dolgokat, azt nem bántam volna! A hangulat zseniális volt – végre talán először a Star Wars mozifilmek során olyan nyomasztó hangulatot tudtak teremteni, hogy tényleg el tudta hinni az ember, hogy nagy katasztrófa lesz ha ők nyernek! A másik nagy katarzis Ben Solo volt – a pali zseniális, meg sem kellett szólalnia és már tudtam, honnantól Ben Solo – és az önfeláldozó halála szintén nagyon bejött! A vége nekem nem ült annyira, értem, hogy egy nagy szimbolikus ott végződik ahol kezdődött dolgot akartak, de nekem valahogy nem találták el. Összességében szerintem méltó lezárása volt a saganak, már várom a sok-sok kapcsolódó kontentet a multiplatformra 🙂 Itt az ideje az univerzum új szegmensei felé fordítani a kamerát…” (Füle Miklós)


Szerkesztőségünk két tagja igen buzgó módon oldalakat töltött meg a véleményével, most ők következnek:

„Zaklatott vagyok. 42 év zárult le ezzel a filmmel és a végén csak ültem ott a stáblistánál és a zúgolódás mellett ürességet éreztem. Őszintén szólva a film az első harmadában/felében kényelmetlenül éreztem magamat. Sok minden nem tetszett. A vágás például nagyon éles volt és kapkodó nekem (de nem vagyok filmes, lehet, ez jó volt így).

Már magában a beúszó szövegben is ott volt az, ami igazából – bár valószínűleg nem vallottam be magamnak, de – a kiderülése óta nyomasztott. Palpatine. A nevetése és Ian McDiarmid jelenléte a teaser-bemutatón még nem aggasztott igazán, de ahogy egyre több minden derült ki (főleg az utolsó időszakban), azt gondoltam valahol mélyen, hogy nem kéne a Szenátust visszahozni és nem feltétlenül örülnék, ha ez megtörténne. Szóval már a beúszó szövegben is feltűnt a Császár és a gyors váltások miatt Kylo nagyon gyorsan rá is talált a filmben. És ekkor beigazolódott a spoilerrel együtt a rossz érzésem, hogy megjelenik.

 Az általános érzéseim a filmmel kapcsolatban ezután kicsit lejjebb kerültek, főleg, hogy Palpatine szövegeinek egy része (ez a jelenség a filmben többször is előfordult), gyakorlatilag egy mémhalmaz volt.  Ez valószínűleg nem a film hibája, inkább a rengeteg mémé, amit az emberek az évek során összehoztak, rontottak el bennem valamit, de akkor is rosszul éreztem magam ezektől. Ezután utalt arra, hogy Reynek kik a szülei, majd később a Pasaanán láthattuk is kicsit nyíltabban, hogy mire is mehetett az utalás.  Galen Marek jellegzetes manőveréhez hasonló képességet láthattunk,  ami után következett Csubakka halála, és ez elképesztően kiakasztott. Annyira lelketlen és jelentéktelen volt, hogy utána már majdnem nem érdekelt a film. Közben azon gondolkodtam, hogy az erővillámok most arra utalnak, akire gondolom hogy utalnak? Szerencsére Csubakkának semmi baja nem történt és ez a felemelő érzés sokat emelt az alaphangulatomon. Aztán kiderült, hogy amit sokan már a 7. részben megjósoltak (kösz, teóriák): Rey tényleg Palpatine. Ezzel úgy voltam, hogy ennyire klisésnek kevés dolgot éreztem eddig a Star Warsban. Nagyon nem örültem. Az infó eljutott Reyhez és én már kicsit azon gondolkodtam, hogy ebből mi lesz. És őszintén mondom, hogy az első pillanatokban mikor Leia meghalt, nem éreztem semmit, csak azt, hogy Han vajon ennyivel közelebb állt a szívemhez, hogy őt megsirattam, míg Leiát nem? De ekkor jött a fordulópont, amelyet nekem Williams hozott el. Leia halála először nem érintett meg, de ahogy a témája megszólalt azonnal megpendített olyan húrokat, amiktől eleredtek a könnyeim, részben Leia, részben Fisher miatt.

Bár sokat »vernyogtam« az elejéről, de rengeteg király dolgot is mutattak. Rey jedi képzése nekem nagyon tetszett, látható volt, hogy még mindig nincs teljesen kiképezve, az pedig, hogy Leia lett a mestere, számomra egy nagyon üdvös dolog volt.  Leia a Legendákban alig fejlesztette a képességeit, főleg a politikai karrierjére koncentrált, de ez a kánonban, úgy látszik, nem így van, és ez király. Nagyon.  Így az erőhasználata Az utolsó Jedikben sokaknak magyarázattal szolgálhat, és csomó új történetet is el tudok képzelni e köré. Nagyon tetszett már az elején Kylo Ahsokát idéző kardfogása és az, hogy harcban aktívan használta az Erőt is.

Tetszett, hogy kiderült Poe-ról, hogy egy közönséges bűnöző volt, így a tenyérbemászó modora már-már érthető, kár hogy a Széthasadt Birodalom képregényben megismert menő szüleire ezzel a pénzszerzési móddal elég nagy szégyent hozott… A szerelmi szálára kíváncsi lennék mondjuk, szerintem kapunk majd néhány képregényt a bűnöző korszakából is.

Nagyon tetszett az erőgyógyítás képesség.

Ezt már kicsit más módon, de láthattuk a Legendákban, például Kyle Katarn-nál, de itt végre a kánonban is megmutatkozott, hogy lehet az Erővel gyógyítani. (Ehhez A mandalore-i hetedik részét is érdemes megnézni – a szerk.)  Tetszett, hogy a vicceskedéseket végre nem az egyik főszereplő tolja, hanem az alapvetően komikus C–3PO.  Ez szerintem egy nagy előnye volt ennek a résznek az eddigiekkel szemben. Itt még ha túlzás is lett volna, maga 3PO karaktere elvette az élét. És jól állt neki. Poénkodások itt-ott voltak másoktól, de nem érződött soknak és erőltetettnek.

Hux köpönyegforgatása és ennek a megfelelő jutalma számomra elégtétel volt. Babu Frik karaktere meglepően kellemes volt. A korai képekről nehezen lehetett megállapítani kiféle-miféle ez a kis jószág, simán azt hihette az ember, hogy tönkreteszi 3PO-t, de a filmből kiderült, hogy ha nem is cuki, de szórakoztató kis technikus. Emellett ott volt Zorii Bliss karaktere, akiről remélem, lesz képregény, mert elég vagány csajnak tűnik. A duplapengés Rey-szellem menő volt, sajnáltam, hogy nem ért meglepetésként, mert a trailerek már lelőtték…

Kapcsolódó kép

Zorii Bliss (Wookieepedia)

Kylo vívódása és az, hogy ugyanolyan könnyen vitte át a fénykard, mint az apját, egyszerre volt felemelő és nyomasztó jelenet, amit csak tetézett az, hogy az apja konkrétan megjelent.  Annyira nem vártam Solo megjelenését, hogy elképesztő boldogság töltött el, főleg, hogy a karakterétől szinte teljesen ugyanebben a helyzetben búcsúztunk el: végigsimít a fia arcán, ő megforgatja a kardot.  És aztán átdöfi. Igazából féltem, hogy mégha látomás is, ismét megteszi, de nem ez történt és Ben karaktere ismét fejlődött. Ezt zseniálisnak éreztem. Főleg hogy ezután a mozgása is más lett, és néha a mosolya engem Fordéra emlékeztetett. Itt már patakokban folytak a könnyeim, aztán mikor Luke is megjelent már egyszerre nevettem és sírtam és izgultam. Mikor megláttam a fénykardot, már tudtam, hogy Leiáé volt és valami mámorító érzés fogott el,

főleg mikor megláthattuk a fiatalokat, ahogy együtt gyakorolnak.

Luke beteljesülése az X-szárnyújával nagyon megmosolyogtatott, egy kis easter egg volt, de nagyon jól állt. Innentől a film nekem elképesztően meredek ívet vett fölfelé. Egyre jobban izgultam a sztori miatt, ahogy az a jelentéktelen kis sereg egyre inkább felkenődött a rombolókon, ahogy Palpatine megpróbálta rávenni Reyt a terveire, ahogy Ben megküzdött a »démonaival«. Sajnos a hatalmas flotta, amit Landóék hoztak, ismét csak elspoilereződött az előzetesekben, ami ezt a keserves pillanatot kicsit kevésbé tette keservessé nekem – de kárpótolt az, hogy Rey és Ben képesek voltak végre kiaknázni a köztük lévő kapcsot.

Már-már azt hittem, hogy Rey tényleg lenyesi a nagypapit, de ez szerencsére nem következett be, bármennyire is ráfért volna az öregre már a pihenés.  A teljes feltámadás erőelszívás jellegű képességgel szerintem nagyon jól meg lett csinálva (ezt ismét kicsit máshogy, de mintha a Jedi Academyben láthattuk volna működés közben).  Palpatine revansa a Skywalkereken ismét csak megdöbbentett, de nem lepődtem meg, mikor Ben visszakapaszkodott. Az, hogy Reyben ott volt az összes jedi hatalma, két gondolatot ébresztett bennem. Az egyik az, hogy nekem hasonlított ez a dolog az Avatar: Korra Legendájához (remek sorozat, tudom ajánlani mindenkinek, de határozottan csak a Dave Filoni által készített Aang Legendája után), másrészt, hogy vajon azok, akik szóltak hozzá az Erőn keresztül, vajon kik lehettek. Úgy gondolom, hogy Anakint, Ahsokát és Kanant is hallhattuk beszélni (legalábbis az elmondott szövegek nekem őket juttatták az eszembe).

A képen a következők lehetnek: éjszaka és szöveg

A jelenetben hallott jedik (Naboonews)

Mindenesetre úgy tűnik, hogy az Erőben mégiscsak fennmaradnak valamilyen szinten a jedik, kíváncsi leszek, hogy milyen történetekkel állnak elő ezzel kapcsolatban a jövőben. Palpatine »windus arcpakolása« végre megtette a kellő hatást és a kedvenc (?) Császárunktól végképp megszabadultunk.  Az erőskezű admirális végre egy kis tekintélyt is adott a Rendnek, ezt sokan hiányolták korábbról.  Lando főleg a végén nekem kicsit sótlan volt, kicsit szürke és szomorú. Ezt mikor átgondoltam, rá kellett jöjjek, hogy ez így volt helyes. Egyedül maradt az előző generáció emberei közül, a társai és barátai Csubin (Nunbon és Wedge-en – a szerk.) kívül mind meghaltak és ezért volt szép jelenet, ahogy Jannahval eltervezték, hogy kiderítik, ki is ő valójában.

A lezáró jelenetek szórakoztattak és megkönnyeztem őket, nevettem azon, hogy bár vannak hekker ewokok, de mégis megmaradtak a törzsi szinten, míg a Jakku roncsvadadászainak szerencséjére gondoltam, amikor láttam lezuhanni egy újabb csillagrombolót. Nagyon megindító volt a fénykardok rituális eltemetése, mintegy lezárása az ikreknek: szépen egymás mellett. Azzal pedig, hogy Rey Skywalkernek mutatkozott be, a híre is így fog elterjedni a galaxisban, mert maximum Poe es Finn tudják, hogy igazából Palpatine, és így jön el a Skywalker kora. Én így láttam ezt a filmet.” (Jégh Attila)


„Felzaklatott, de szerettem.

Elérkeztünk egy 42 éves történet végére. Úgy ültem be a Skywalker korára, hogy nem voltak elvárásaim, lesz, amilyen lesz. Nem is volt olyan könnyű dolga J. J. Abramsnek és Chris Terrionak, mert két nagyon különböző VII. és VIII. részt kellett összekötniük egy olyan finálé epizódra, amely az egész sagát is lezárja. A Skywalker kora szerintem inkább Az ébredő Erő, mintsem Az utolsó Jedik folytatása, Kylo és Rey karakterén kívül szinte mindenki háttérbe szorult, a film kettejük belső vívódására, Rey útkeresésére fókuszált. Ez egy jó megoldás volt, mert korábban én úgy éreztem, hogy túl sok a mellékkarakter és pont kettejükre nem jut elég idő, nem voltak eléggé megmagyarázva, emiatt is indult el annyi fanteória Reyről.  Hogy ne legyen olyan megosztó a film, mint a VIII. rész, most még nagyobb biztonsági játékot csinált a Lucasfilm és hogy a rajongóknak is kedvezzenek fogták a legkedveltebb fanteóriákat és ahhoz írták a forgatókönyvet. 

A film tempója viszont kapkodós lett, és itt a forgatókönyv és a vágás a ludas. Nagyon sok az akció, kicsit elvész. Míg Rey és Kylo párosa szépen adja a történet ívét, a többiek csak nagyon rövid pillanatokat kapnak.  Leiat jól megoldották, az archív felvételekkel sikerült úgy feltámasztani Carrie Fishert, hogy méltó legyen a színésznő emlékéhez és a hercegnő karakteréhez is.  A trió (Rey, Finn, Poe) között viszont remek a dinamika, igazi csapatszellem, beszólogatások, velük még elnéznék egy részt. A komikumot viszont a droidok szolgáltatták ismét, főleg C–3PO remekelt, aki külön szálat és lezárást is kapott.

A film első fele inkább kalandfilmes, amolyan kincskeresős, Indiana Jones stílusban. Tetszett, hogy Lando visszatért, noha kevés időt kapott, Billy Dee Williams személye viszont mosolyt csalt az arcunkra. Az Első Rend vezetői kompetensebbek voltak, mint Az utolsó Jedikben, az Ellenállás is szervezettebb volt. A Skywalker kora amilyen döcögősen indul, úgy vált egy sötétebb és felkavaróbb filmmé, ahol Rey és Kylo tekintetében minden megkérdőjeleződik és Palpatine ármánykodásának hatására elkezdik felfedezni valódi önmagukat. A Rey és Ben közti kötelék Az utolsó Jedikből tovább lett gondolva, kettejük összecsapásai nagyon jók lettek, a kardfogatások és az Erő-használat új távlatokat nyitott meg akár az esetleges későbbi filmeknek is. A csata a végén kissé elnagyolt volt, nemcsak Palpatine flottája volt túlzás nekem, hanem a Lázadók is, maga a csata nem volt olyan nagy szám szerintem. A zárásban a Skywalker ikrek szálát is szépen varrták el.

Összeségében jó befejezés lett a Skywalker kora, vannak hiányosságai, de voltak nagyon szép pillanatai is. Lezárta és elbúcsúztatta azokat a karaktereket, akik több mint 40 éve velünk vannak.” (Faragó Dániel)

Nyitókép: Csubakka (Joonas Suotamo), Poe (Oscar Isaac), Finn (John Boyega), Rey (Daisy Ridley) és C-3PO (Anthony Daniels) a Skywalker korában (Lucasfilm)

Legfontosabb posztjaink