Így készült a Baljós árnyak 2.: Hang és animációk

Baljós árnyak  idén ünnepli megjelenésének huszadik évfordulóját. Ebből az alkalomból StarWars.com megannyi interjút készített a film leghíresebb alkotóival, akik mai szemmel emlékeznek vissza a produkció létrejöttére. Hogyan dolgozott Ben Burtt a fogatversenyen? Egyebek között erről is szól a Baljós árnyak munkálatairól szóló cikksorozatunk második epizódja.

Ben Burtt, a Baljós árnyak hangmérnöke és társszerkesztője:

„George behívatott az irodájába, és azt mondta, hogy van egy sorozat, amit videófilmnek szánna – a film forgatását megelőzően egy évvel. Ez volt a Podrace.

Az egyik dolog amire specializálódtam, mialatt az Ifjú Indiana Jones kalandjait készítettük az az olyan filmfelvételekből vagy animációkból összeállított történetlánc, amihez a saját készítésű modelljeinket használtuk. Napjainkban ez már bevett gyakorlat és vannak olyan emberek, akik erre specializálódtak. De abban az időben csak próbáltam kitalálni valamit annak alapján, amit George mondott.

Felvételeket készítettem a különböző videókból és forrásokból, majd összeállítotam a magam Podrace verzióját. Ha jól emlékszem egy  egy vagy kétoldalas dokumentumot kaptam, amely lényegében azt írta le, hogy ki indult a versenyen és milyen eredményt kellett volna elérnie.  Így kezdtem. Ezek után részleteket készítettem, amikhez szükségem volt jelenetekre a versenyzőkről, ahogy a fogatokban ülnek. Ezért megkértem a fiamat, Bennyt, hogy üljön bele egy nagy mosogató lavórba majd egy lombfújóval elkezdtem fújni a haját. Úgy helyeztem el mintha egy vetítővásznon lenne, így sikerült felnagyítanom őt. Elhívtam egy két barátját, akik halloweeni maszkokat húztak, ezzel imitáltam a többi fogatversenyzőt. Beültettem őket a fogatokba, úgy mozgattam a vállaikat mintha vezetnének.

An early concept sketch of the podracer.

Doug Chiang korai látványterve a fogatversenyhez (StarWars.com)

Nem emlékszem a pontos munkarendre, de talán egy 25 perces futammal készültem el, ami szinte minden érdekes eseményt tartalmazott, amit csak el tudtam képzelni. Különböző részeket szerettem volna megmutatni Georgenak. Volt valami kezdetleges hangzás, így a versenyzőket lehetett hallani. Aztán vártam a hozzászólásait, ötleteit.

Lényegében mindenféle lehetőséget kipróbáltuk annak érdekében, hogy a járgányok hogyan tudták előzgetni egymást, hány különböző érdekes helyzetet tud megvalósítani Anakin, hogy azokból aztán ügyesen kijusson. Ezt hosszú hónapokig próbálgattuk. Felkészülve arra, hogy a verseny egy olyan verzióját készítsük el, amely mindenki számára bemutatja, elképzelhetővé teszi a sebességet és a különböző manővereket.”

Rob Coleman, a Baljós árnyak animációs rendezője:

„Az ILM-nél kezdtem 1993-ban, ahol én voltam a kilencedik animátor. Hatan dolgoztak a Jurassic Parkon, aztán kölcsönben volt nálunk Kyle Balda, aki napjainkban a Minion filmeket készíti az Illuminationnek. A nyolcadik volt David Andrews és a kilencedik voltam én. A teljes CGI részlegen 45–50 fő dolgozott.

Igyekeztem mindig a kisebb filmeken dolgozni, attól tartottam, hogy elvesznék a nagyobb projektekben. Azt akartam, hogy ott váljak elismertté. Ezt hihetetlen lehetőségnek tartottam. Az első film, amit dolgoztam az a Flinstones volt, ott csak egy jelenetet készítettem. Később olyan filmeken dolgoztam, mint a Star Trek: Generations, Disclosure, Maverick és kipróbáltam magam a Chipkatonákban is. A Sárkányszív filmen kezdetben beosztott animátorként dolgoztam, azonban mikor az animációs rendező James Strauss, aki egy hihetetlenül tehetséges srác, lebetegedett felkértek az animátori csapat vezetésére. Ez tökéletes ugródeszka volt ahhoz, hogy később a Sötét Zsaruk első részének animációs vezetője legyek.

George ebben az időszakban nem volt elérhető, a gyermekeinek szentelte életét. Nem tudom, hogy látta-e, milyen munkát végeztem a Sárkányszív és a Sötét Zsaruk esetében. Egyszer csak kaptam egy hívást Jim Morris-tól [aki később az ILM vezérigazgatója lett]: »George Lucas találkozni akar veled. Arra gondoltunk, te lehetnél a Baljós árnyak animációs igazgatója. El kell repülnöd George-hoz Londonba tíz napra.«

Rob Coleman and Ahmed Best on the mo-cap stage for The Phantom Menace.

Rob Coleman (középen, fekete pulcsiban) és Ahmed Best (kék felsőben) motion-capture technológiával dolgozik a gungan csatajeleneten (StarWars.com)

Tíz nap. Két hét. Jim Morris egy csodálatos ember volt számomra. Óriási mentor. Ma a Pixar elnöke, de akkoriban az ILM-et vezette. Rámutatott, hogy beszéljek George-val, aki alapvetően meghallgat, és nem mond semmit, azoban amikor feltesz egy közvetlen kérdést, akkor azonnal válaszolsz neki. Ez számomra alap dolognak számított, de igyekeztem a lehető legjobban felkészülni.

Találtam egy könyvet George Lucas korai interjúiról. Azt hiszem, a Mississippi Egyetem adta ki. Olyanok voltak, mint a korai Rolling Stones interjúk, amiket a THX-hez és az American Graffitihez készítettek vele. Ezek mind a Star Wars előtti filmekről szóltak. Ezekből kitűnt, hogy George egy ideig animátorként akart dolgozni, és ő is nagy rajongója volt a Kanadai Nemzeti Filmtanácsnak (NFB). Nos, én dolgoztam az NFB-nél korábban. Tehát amikor eljött az idő, nagyjából a második vagy a harmadik napon, őszintén szólva nem emlékszem, azt mondták, hogy üljek mögötte egy összecsukható széken és várjam az alkalmat, amikor lesz ideje beszélni velem.

Egyszer csak odafordult hozzám és megkérdezte:

– Szóval mit lehet rólad tudni?

– Öööö, az ILM-től jöttem, Jim Morris megkért, hogy töltsek veled egy kis időt ha ráérsz, én vagyok az animációs vezető.

– Igen, és mit csináltál korábban?

– Nos, dolgoztam a Kanadai Nemzeti Filmtanácsban. (Ekkor a szemei tágra nyíltak, és olyan volt, mintha azt mondta volna: »Micsoda?«

– Igen, én kanadai vagyok, és animációt tanultam a Montréali Concordia Egyetemen.

Ezután azt mondta:

– Hozza a székét.

Majd elkezdtünk beszélgetni az NFB-ről és a filmesekről, akiket ő is és én is egyaránt csodáltunk.

Azt hiszem, ez tökéletes hátszél volt.

A Star Wars rajongója voltam, de nem az elvakult fajta. Ekkor az ILM nagyon zárt volt. Nem kellett rajongónak lenned, nem volt szabad autogramot vagy bármit kérni tőle. Én sem tettem ilyet.

Jól éreztem magam, nem bosszankodtam, hogy mellette kell ülnöm. Csak beszélgettünk, ahogy teltek a napok egyre több szó esett az elképzeléseimről és a munkamódszeremről.

Rick McCallum (executive producer) volt az, aki a második hét végén félrehívott, és azt mondta: »Oké, megkaptad a munkát.« «Úristen!« – gondoltam. Akkor kicsit berezeltem mert eszembe jutott egy közmondás: »Vigyázz azzal amit szeretnél, mert a végén még beteljesül!« Rám ez teljesen igaz volt. Hirtelen elkezdtem érezni magamon az óriási nyomást…”

A folytatásban Ahmed Best (Jar Jar Binks megformálója), valamint George Lucas és Ben Burtt újabb visszaemlékezéseit olvashatjátok.

Nyitókép: Anakin fogatja Doug Chiang látványtervén (StarWars.com)


Fontosabb cikkeink a Baljós árnyak premierjének 20. évfordulója kapcsán:

Legfontosabb posztjaink