Lehetőségünk nyílt arra, hogy beszélgessünk Alexander Vinogradovval, a Star Wars-regények és képregények egyik hivatalos orosz fordítójával. Beszélt a leningrádi televízió ötperces Star Wars-részleteiről, az orosz rajongótáborról, valamint arról, hogyan lett a messzi-messzi galaxis egyik fordítója.
– Miként vetítették első alkalommal a Star Wars Oroszországban? Annyit tudok, hogy izgalmas plakátok készültek a filmekhez.
– Szinte senki nem ismerte a Star Warst a Szovjetunióban, a legtöbb rajongó az előzménytrilógia idején kezdett a filmekhez kötődni. Jómagam is 2005-ben láttam először a Star Warst. Ugyanakkor a nyolcvanas évek végén a leningrádi (ma Szentpétervár) televízió apró részleteket vetített az Egy új reményből. Körül-belül öt percet naponta. Így néhány szerencsés ember láthatott valamennyit a Star Warsból, mielőtt a „Gonosz Birodalmunk” összeomlott volna 1991-ben.
– Hogyan vált népszerűvé? Voltak illegális VHS-kópiák Oroszország-szerte, vagy a televízió adta le a Szovjetunió bukása után? Vagy másként történt?
– Rengeteg kalóz VHS, DVD, és CD keringett Star Wars-filmekkel és játékokkal Oroszországban, ennek természetesen volt szerepe abban, hogy a Star Wars népszerű lett nálunk. Később természetesen lefordították a filmeket és adta azokat a televízió is. De szerintem
az előzménytrilógia a fő oka annak, hogy a Star Wars népszerű Oroszországban.
– Hogyan látják az oroszok a franchise-t, miért elbűvölő számotokra?
– Általánosságban elég népszerű ma a Star Wars Oroszországban. Persze nem annyira, mint az Egyesült Államokban, vagy Nyugat-Európában. A regények és képregények eladási adatai elég szerények. Én azért szeretem ezt az univerzumot, mert rendkívül sokszínű. Annyi esemény zajlott (és zajlik majd a jövőben) a messzi-messzi galaxisban, hogy mindenki találhat magának olyan történetet, amit szeret.
– Ha már a könyveket említettük: a kilencvenes években jelentek meg nálatok olyan nem hivatalos Star Wars-történetek, mint nálunk?
– Sem a Szovjetunióban, sem Oroszországban nem tudok ilyenről. Nem voltak olyan nem hivatalos Star Wars-regényeink, mint amilyen a ti Han Solo-könyveitek voltak.
– Hogyan lettél Star Wars-könyvek hivatalos fordítója?
– A kilencvenes években már voltak orosz fordítások, de ezek borzasztóak lettek, mert akik készítették, szinte semmit sem tudtak a Star Warsról. A 2000-es években aztán egy másik kiadó vette meg a licencet. De
ezek a fordítások szintén szörnyűek voltak, mert némelyik fordító úgy gondolta, jobban ismeri az anyagot, mint az eredeti szerző, megpróbáltak változtatni egyes jeleneteken, olykor újakat írtak hozzá. A rajongók utálták ezeket a könyveket.
Később az interneten olyan rajongói csoportok alakultak, amelyek regények és képregények nem hivatalos, korrigált fordításait tették közzé ingyenesen. Én is tagja voltam az egyik ilyen csoportnak, regényeket, novellákat és képregényeket fordítottunk. 2014-ben néhány új kiadó úgy döntött, hogy Star Wars regényeket és képregényeket akar kiadni Oroszországban, de ezúttal
felkérték a mi csoportunkat, hogy segítsünk a fordításokkal. Így lettem hivatalos orosz Star Wars fordító.
– Regényeket fordítasz, vagy olyan ún. referenciaköteteket, mint amilyenek a Képes útmutatók?
– Jelenleg főként képregényeket fordítok, valamint a kollégáim regényfordításait szerkesztem. Ugyanakkor olykor előfordul, hogy rövid határidővel kell dolgoznunk, ilyenkor egy csapat fordító dolgozik egyszerre egy-egy regényen, hogy hamar meglegyen a munka. Ilyen esetekben én is részt veszek regényfordításban is.
Nyitókép: Jurij Bokszer és Alexander Csancev egyik posztere. Ezekkel emlékeztek meg a Star Wars betiltásának 1990-es feloldására. A BBC.com-on a kelet-európai Star Wars poszterekről író Christian Blauvelt szerint a páros megelőzte korát, később ugyanis láttunk westernkalapos figurát (Cad Bane) és lóverseny-szerűséget (Az utolsó Jedik) is a messzi-messzi galaxisban (BBC.com)
