Solo: Star Wars-geekség némi hiányérzettel

Nem lett rossz film a Solo, a félelmekre például rá tudott cáfolni. A történet azonban hagyott kívánnivalót maga után. SPOILERMENTES KRITIKA.

Kicsit féltem a Solótól. Egyrészt azért, mert csak pár órát aludtam, mielőtt megnézhettem, így féltem, nehogy olyan unalmas legyen, hogy bealudjak. Másrészt azért is, mert a készülte során rengeteg negatívnak beállított pletyka és hír látott napvilágot – gondoljunk a rendezőcserére, szereplőcserére, főszereplő színészi képességei(nek hiányára), női és férfi főhős közti kémia (hiányára). Ám a Solo: Egy Star Wars-történet képes volt minden félelmemre rácáfolni, ugyanis remek kis űrwestern lett belőle a nehézségek ellenére.

Paul Bettany remekül játszott Dryden Vos szerepében (Lucasfilm / Jonathan Olley)

Nem mondom, hogy nincsenek problémák a Solóval, mert bizony van, kezdjük is ezzel. A történet sajnos nem különösebben Star Wars-specifikus: olyan ún. heist-film, amelyben a szokásos fordulatokat, árulásokat és össze-vissza csavart látjuk. A sztorihoz egyáltalán nem lenne szükség a galaxis legmenőbb csempészére, annak mentorára, első szerelmére, szőrös haverjára és az űrköpenyek királyára sem. Az sem kifejezetten tetszett, hogy nyitva hagytak olyan szálat, amely további folytatásokra adhat lehetőséget – ha a Solo sikeres lesz, minden bizonnyal meg is kapjuk majd a következő adagot…

Mindazonáltal annyi geekség van ebben a filmben, amire talán csak a Zsivány Egyesben volt példa. Rengeteg utalást tettek korábbi és későbbi filmekre, sőt, a rajongók nagy örömére minden idők egyik legrosszabb Star Wars-regénytrilógiájának eseményei is szóba kerültek.

View at Medium.com

A rajongók kiszolgálásán túl volt még egy fontos pont, amelyben komoly párhuzam akad a Zsivány Egyes és a Solo között: mindkét film a Jediken túli világot, főként annak árnyoldalait mutatja be. Remek hátteret adnak a galaxisban zajló folyamatok megértéséhez, a Birodalom elnyomó rendszeréről, az alvilágról és a rabszolgaságról is többet tudhatnak meg azok, akik csak a filmek révén találkoznak a Csillagok háborúja világával.

Bár a rajongók emiatt is ki voltak akadva, nagyon egyszerű oka van annak, miért más formájú a Millennium Falcon (Lucasfilm)

A film egy dologban azonban nem volt olyan bátor, mint a Zsivány Egyes: ott korrekt háborús hangulatot kaptunk, itt viszont a westernből még lehetett volna több. Persze így családbarátabb mozi lett a végeredmény, ami a Disney pénzügyi gépezetéhez elengedhetetlen.

Bár mindenki attól félt, hogy Alden Ehrenreich nem lesz képes jól megformálni Han Solo karakterét, azt hiszem, végül nem vallott kudarcot. Sok apró gesztust „levett” Harrison Ford alakításából (ugyanez igaz a Lando bőrébe bújt Donald Gloverre, aki Billy-Dee Williams legendás mosolyát volt képes tökéletesen utánozni), persze fanyalgók így is nyilvánvalóan lesznek.

Alden Ehrenreich kezében jó helyen van Han Solo karaktere (Lucasfilm / Jonathan Olley)

Ugyanez igaz az egész filmre is: aki úgy ül be a moziba, hogy szerinte minden új Star Wars szar, az a Solót sem fogja élvezni. Aki viszont nyitottan, elvárások és prekoncepciók nélkül rágcsálja majd a popcornt a teremben, miközben Han első kalandjait szemléli, élvezni fogja az alkotást.

Spoilermentesen most ennyi, de talán spoileresen még visszatérek majd a Solóhóz egy poszt vagy videó erejéig.


Solo: Star Wars-geekség némi hiányérzettel was originally published in Ziro, a hutt holoüzenetei on Medium, where people are continuing the conversation by highlighting and responding to this story.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Legfontosabb posztjaink