[Exkluzív] Simon Zoltán szóhoz sem jutott, amikor a Lucasfilm Chicagóba hívta

Mi írtuk meg elsőként, hogy Simon Zoltán poszterét is beválogatta a Lucasfilm az idei Star Wars Celebration hivatalos plakátjai közé. A magyar művész először a Ziro.hu-nak mesélt arról, hogyan lett Star Wars-rajongó, mikor kezdett képek szerkesztésével foglalkozni, illetve mi vár rá a chicagói rendezvényen. Interjú!

Kezdjük az elején, hogyan lettél rajongó?
– A rajongásom 1997-ben kezdődött, amikor 15 évesen megnéztem a felújított változatot (addig nem is láttam a Star Warst, de a regényváltozatokat már olvastam). Aztán végigdübörgött a fejem felett a csillagromboló… Onnantól tudtam, hogy ez valami rendkívüli lesz. A látvány és a zene is rögtön megfogott, alig vártam a többi részt. A Star Wars-filmek közül azóta egyébként csak a Zsivány Egyes tudott hatni rám ilyen elemi erővel.

Mikor és miért kezdtél művészi szempontból is foglalkozni a Csillagok háborújával?
– Rögtön utána. 1998 elején érkezett meg az internet a kisvárosba, ahol születtem – szó szerint megérkezett, akkoriban egy állami program keretében járták az iskolákat internetre bekötött számítógépekkel teli buszok – aztán hamarosan a gimnáziumban is lett net. Ott kezdtem először fényképeket gyűjteni a filmekről és hamar kialakult bennem az az érzés, hogy ezeket érdemes lenne összekombinálni egy nagyobb képpé. 1998-ban csináltam az első efféle képeimet, akkor még számítógépes háttérképekben gondolkodtam.

Ó, a jó öreg Sulinet-program, ugye? 🙂 Mivel dolgoztál akkoriban? És mikor láttad, hogy ezt profibban is lehetne?
– Tényleg, már el is felejtettem a nevét. 🙂 Sulinet, AltaVista böngésző… 😀 Painttel indultam, akkor más lehetőségem nem nagyon volt. Aztán elkezdett hiányozni az a lehetőség, hogy a képeket összemossam. Később szerettem volna különálló rétegekkel dolgozni és azok átlátszóságával is játszani. Ezekhez már profi képszerkesztő kellett. Egy GIMP-es kitérő után kikötöttem a Photoshopnál, és kb. 2003 óta azt használom.

Simon Zoltán ominózus saga-posztere (SimonZ.co.hu)

Mi volt az első nagy sikered ezen a fronton?
– 2002-ig csak az asztalfióknak (mágneslemeznek) alkottam, akkor kezdtem először megosztani a képeimet egy amerikai fórumon, és nagyon jól estek a visszajelzések. Később a szép emlékű StarWars.hu fórumába is bekapcsolódtam, jó volt a közösség részévé válni. Aztán 2007-ben elkészült a korábbi cikketekben is bemutatott sagaposzter, és jelentkeztem vele a londoni Celebration Fan Art szekciójába. Bejutottam, és óriási élmény volt! Ami pedig az alkotással kapcsolatos sikereket illeti:

az az igazi sikerélmény, ha minél jobban tudom közelíteni a készülő képet ahhoz az „ideális” képhez, ami a fejemben van a témáról. Ahogy elképzelem, hogy hogyan nézzen ki, milyen érzelmeket keltsen, mi minden legyen benne.

Van, amikor ezt jobban megközelítem, van, amikor kevésbé, és olyan is előfordul, hogy a kép teljesen más irányt vesz, mint amit eredetileg gondoltam. És persze sikerélmény maga az alkotás, a flow is, teljesen el tudok veszni benne.

Art By SimonZ

Art By SimonZ. 23 likes · 122 talking about this. Art

Kérlek, mesélj kicsit a londoni celebrationös élményeidről!
– Akkor tartottam az első kiállításomat, azon a Celebrationön. Összesen öt vagy hat rajongói művész vett részt, én voltam az egyik. Amikor épp nem a képeimnél voltam, akkor a fesztivált jártam, ismerkedtem a hivatalos művészekkel, paneleken ültem stb. Idén ilyen nem nagyon lesz, hivatalos művészként az idő 90%-ában ott fogok ülni az asztalomnál.

Sikerült esetleg valamelyik szereplőt, vagy ismertebb művészt elkapni egy közös fotóra? Kaptál tőlük valamilyen tanácsot?
– Azon a fesztiválon nem, a 2016-os londonin már igen, például Doug Chianggal van közös képem (ott nem állítottam ki, csak egy klub dekorációját terveztem meg). A 2007-es Celebration után megkerestem Drew Struzant, akinél nagyobb név még most sem létezik moziplakát témában. Kiderült, hogy ismeri a munkáimat, és a sagaposzter tetszik neki a legjobban. Tőle és Tsuneo Sanda japán művésztől is kaptam bátorítást. Konkrét észrevételekért a Lucasfilm egyik art directorát kerestem meg, akivel időről időre levelezünk vagy telefonon beszélünk, bár a chicagói képemről pont nem egyeztettem vele.

Simon Zoltán és Doug Chiang, aki több Star Wars-film látványvilágáért is felelős (Simon Zoltán archívuma)

Arról meséltél a StarWars.com-nak, hogy a Comói-tónál, A klónok támadása esküvőjelenetének forgatási helyszínénél találtad ki a plakát koncepcióját. Akkor eldőlt az is, hogy az éves celebrationös pályázaton is elindulsz vele?
– Kettő poszterrel lehet indulni. Én négy posztert csináltam, ezekből választottam ki kettőt, amelyeket beküldtem. A Lucasfilm dönthetett, hogy akarják valamelyiket, vagy egyiket sem, a legtöbb pályázónál utóbbi volt a válasz.

A többit láthatja valamikor a nagyérdemű?
– Egyelőre még nem, dolgozom rajtuk, de fel fognak tűnni valahol a jövőben.

Hogyan tudtad meg, hogy beválogattak és meghívást kaptál Chicagóba? Mi volt a reakciód?
– A pályázat kétfordulós volt. Nyár végén kellett jelentkezni. Olyanok pályázhattak, akik már csináltak Lucasfilm licencpartner által elfogadott dizájnt korábban. Csomagolástól kezdve poszterig bármi belefér ebbe. A világ bármely pontjáról lehetett pályázni, ez azért elég nagy merítés. Közülük válogatták ki azokat, akik egyáltalán benyújthattak pályamunkákat – azt nem tudni, hogy ez mekkora tömeget jelent. Ősszel értesítettek, hogy én is küldhetek posztert, október végén pedig be is kellett küldeni a két pályaművet. December végén értesítettek arról, hogy a munkámat beválogatták a hivatalos poszterek közé.

Simon Zoltán ezzel a plakáttal jutott ki a chicagói Star Wars Celebrationre (StarWars.com)

Mi volt a reakciód? Megünnepelted?

– Döbbenet. Boldogság. Hála… Ez így együtt. Szóhoz sem jutottam. Éjfél előtt jött a mail, így első körben magammal ünnepeltem, aztán később persze a családdal, barátokkal is.

Ismersz valakit a többi beválogatott művész közül?
– Persze. Olyanokat is, akiket nem válogattak be, vagy lehet, hogy nem is pályáztak.

Hogy tetszenek a munkáik? Van kedvenced?
– Nagyon! Nagyon jó mezőny lett. Igazából mindegyik remek lett, de három olyan mű volt, ami különösen kedves volt nekem. Jerry Vanderstelt The Hopeful c. képe gyakorlatilag az 1977-es eredeti Star Wars hősplakátnak az újraértelmezése. Aztán kedvelem a Mandaloriant. Malcolm Tween munkáit nagyon szeretem, jellegzetes technikával készít tájképeket, hangulatképeket. Továbbá a Heart of The Rebellion, egy szingapúri művész, Darren Tan munkája. Marha jó lett. Kapásból legalább további hármat tudnék még mondani, úgyhogy itt álljunk meg.

Jerry Vanderstelt: The Hopeful; Malcolm Tween: Mandalorian; Darren Tan: Heart of the Rebellion

Mi várható kint? Milyen kötelező köreid lesznek, illetve lesz-e szabadidőd?
– Kötelező ott ülnöm az asztalomnál, hogy dedikáljam a képeket az embereknek. Egyik barátom tart velem kísérőként, ha elugrom körülnézni a fesztiválon, ő lesz, aki helyettesít. Nagyon szeretnék menni a panelbeszélgetésekre, különös tekintettel a IX. epizódról és A Mandalore-iról szólókra. De ezekre biztos, hogy nem fogok tudni, mert sorba kell állni előtte és maga a beszélgetés is bő másfél óra – ennyit nem hiányozhatok az asztalomtól. Körbe szeretném látogatni a többi művészt, azokat is, akik a hivatalos szekción kívül, vásárolt standnál ülnek majd. Szeretnék beszélgetni velük, és azokkal, akik a képemért jönnek. Sok olyan van köztük, akik még a sagaposzter idejéből ismernek. Jó lesz látni olyanokat, akikkel évek óta levelezem, de még nem találkoztunk élőben. Ami pedig ezen túl ér, az már csak hab lesz a tortán.

Végezetül kicsit általánosabban: mesélted, hogy a Zsivány Egyes hatott rád elemi erővel az új filmek közül. A többi alkotást hogyan ítéled meg?
– Nagyon jól megrendezett filmek, jó színészi alakításokkal. Carrie Fisher például szerintem a legjobb starwarsos alakítását nyújtotta Az utolsó Jedikben. A nyolcadik rész elég megosztó lett, pedig amit a Star Wars mitológiájához hozzáadott, az óriási. Nagyon örülök neki, hogy az eddig kimondatlanul jelen lévő taoista gondolatokat egyértelműen kimondta és vizuálisan is megjelenítette. Ez nekem azért is fontos, mert szoktam előadásokat tartani a Star Wars mitológiájáról, vizuális szimbólumairól, a nyolcadik rész pedig nagyon nagy muníciót jelent ehhez. A Solo tetszett, nem érdemelte meg azt a sorsot, ami jutott neki, mert szerintem nagyon szórakoztató film lett. Bár Darth Maul mozis visszatérésének annyira nem örülök, nekem úgy lett volna jó, ha a Baljós árnyakban meghal.

A Zsivány Egyes pedig valami csodálatos.

Simon Zoltán és Matthew Wood hangmérnök, Grievous tábornok hangja (Simon Zoltán archívuma)

Mit vársz a IX. résztől?
– Hűűű. Egy nagy lezárást. Azt szeretném, hogy tegyen pontot a Skywalker-saga végére. Vállalja fel az összes előzményt és tegyen is rá utalásokat. Érezzük azt, hogy egy egységet fejeznek be. Legyen úgy vége, hogy azt érezzük, megérte újranyitni a sagát a hetedik résszel, másrészt megéri itt lezárni a történetet. Ne olyan állapotot idézzen elő, amiből bármikor lehetne csinálni egy tizedik részt. És legyen bátran más, mint az eddigi Star Wars-filmek.

Hajjaj, abból baj lenne, ismerve a rajongók egy részének hozzáállását.
– Biztosan lesz, akinek tetszik majd, és olyan is, akinek nem. Olyat nem lehet csinálni, ami mindenkinek tetszik, A Birodalom visszavág elkészültétől kezdve már létezik a megosztottság.

Nem csak a Star Wars

Simon Zoltán

A 36 éves, Budapesten élő művész rendszeresen tart előadásokat a Csillagok háborúja vizuális és mitikus szimbólumairól, de nem állandóan a Star Wars jár a fejében. Az ELTE-n szerzett doktori fokozatot biológiából, és jelenleg is együtt dolgozik a molekuláris tetoválás nevű módszert és a jövőben potenciálisan stroke kezelésére használható gyógyszerjelölteket fejlesztő kutatócsoporttal. Ezenkívül egy nemzetközi tanácsadócég kutatás-fejlesztési szakértője.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Legfontosabb posztjaink