[Exkluzív] Simon Zoltán a Celebrationről: Csodálatos élmény volt

Simon Zoltán az első magyar, akinek a pályázata bekerült a Star Wars Celebration hivatalos poszterei közé, így a Lucasfilm is meghívta a rendezvényre. A chicagói eseményen találkozott John Knoll-lal és Leland Cheevel, pozitív képet kapott művésztársairól és a rajongókról. Mesélt arról is, lesz-e lehetőség itthon megvásárolni a poszterét, illetve hogy miként látta a Skywalker felemelkedése ízelítő előzetesét, illetve mennyit tudott mászkálni a rendezvényen. Interjú!

– Fotókon láttam, hogy többek között John Knoll-lal is találkoztál a Celebrationön. Milyen volt?
– Az egyik legnagyobb élményem volt, hogy találkozhattam vele. Egyszerűen felbukkant az asztalomnál. Felnéztem, megláttam, hogy ott áll valaki, aki, akárhogy is nézem, nagyon hasonlít John Knollra, és ott van mellette egy biztonsági ember. Nézi a képemet, majd néz engem, úgy látom, tetszik neki.

Megszólítottam, összesen talán három mondatot váltottunk, majd elhagyta a művészek szekcióját. Rég voltam így megilletődve.

John Knoll munkássága nagyon meghatározó volt számomra: a testvérével kezdte fejleszteni az első Photoshopot, a felújított változat trükkjeiért is ő felelt – én azokat láttam először –, aztán ott van előzménytrilógia trükkvilága, és a Zsivány Egyes, ami szerintem az utóbbi idők legjobb Star Wars-filmje.

– Találkoztál más Star Wars-hírességgel is?
– Igen, pár nappal előtte  Leland Chee tette ugyanezt: felbukkant, odajött hozzám és közölte, örül, hogy végre személyesen találkozunk.  Vele volt kapcsolatom online, úgyhogy ő kevésbé jött derült égből, mint John Knoll. Találkoztam Matt Martinnal, Steve Sansweettel és Bryan Younggal is.

Leland Chee, a Holokron őzrője és Simon Zoltán (Facebook / Simon Zoltán)

Leland Chee on Twitter

@BenFoldi Always great seeing so many of our artists all in one place.

Bryan Young on Twitter

@BenFoldi @HolocronKeeper @missingwords Zoltan was great and his poster was gorgeous.

– Ohh, Martin és Chee szokott nekünk is segíteni, például a bothanok és az Éjnővérek esetében is így tettek. A többi művésszel mikről beszélgettetek?
– Az út elején New Yorkba mentünk, és van néhány művész, aki vagy odavalósi, vagy szintén oda érkezett a Celebration előtt. Összefutottunk velük egy ebédre, beszélgettünk az élményeinkről. Ez volt az első alkalom, hogy hivatalos Lucasfilm-művészekkel ülhettem le egy asztalhoz és megbeszélhettük a dolgokat. Nagyon-nagyon jó élmény volt, például a hozzáállásuk.

– Simán befogadtak?

– Abszolút. Tekinthettek volna rám konkurenciaként is, mégsem ez történt. Nagyon segítőkész, összetartó közösség, döbbenetes és megható volt ezt tapasztalni.

Már a poszterek előrendelési időszaka alatt is segítettük egymást, folyamatosan promotáltuk egymás munkáit. Az ebéden mindenki beszélt arról, hogyan került be a Star Wars világába, tőlem is kérdezték, hogy mi volt a belépőmunkám, ami feljogosított arra, hogy pályázhassak. Elmeséltem a sagaposzter történetét, a Guiness-rekordot.

SimonZ honlapja – Sagaposzter: a világ legnagyobb Lego-mozaikja

2010 augusztusában keresett meg Louise Brown, a Dorling Kindersley kiadó marketingigazgatója azzal, hogy a kiadó egy Guinness-rekordkísérletre készül a LEGO-val közösen: a világ legnagyobb Lego-mozaikját akarják elkészíteni. Mivel a rendezvény apropóját egy új, Star Wars-témájú kiadvány megjelenése adta, magától értetődően egy Star Wars-képet szerettek volna a rekordkísérlet alapanyagául.

Teljesen ledöbbentek, a legtöbben ugyanis a Topps szkeccskártyáival kerültek be először, ehhez képest nálam a belépő egy 98 négyzetméteres lego-mozaikkép volt (nevet). Volt, aki ismerte, volt, aki ott látta először.  Sok dologban nem szokványos az én utam. Például nem vagyok főállású művész, mint a 28 fős társaság többsége,  akik kizárólag ezen a területen dolgoznak – ha nem is csak Star Wars-művészként, de dizájnerként, vagy valamilyen ügynökség art directoraként például. De azért akadnak hozzám hasonlók is: én biológusként végeztem, van, aki nővérként dolgozik és mellette alkot, de van egy gyógyszerész is. Ő korábban egy olyan gyógyszergyárban tevékenykedett, amelynek a kutatási igazgatójával – aki egy magyar tudós – közös tudományos munkát végeztem.

(Exkluzív) Simon Zoltán szóhoz sem jutott, amikor a Lucasfilm Chicagóba hívta
Mi írtuk meg elsőként, hogy Simon Zoltán poszterét is beválogatta a Lucasfilm az idei Star Wars Celebration hivatalos plakátjai közé. A magyar művész először a Ziro.hu-nak mesélt arról, hogyan lett Star Wars-rajongó, mikor kezdett képek szerkesztésével foglalkozni, illetve mi vár rá a chicagói rendezvényen. Interjú! RÉSZLETEK ITT.

– Adtatok egymásnak tanácsokat?
–Beszélgettünk technikákról, de konkrét képekről kevés szó esett, annyira nem mentünk bele a részletekbe. A hosszabb elemzésekhez több időt kellett volna együtt töltenünk.

– A standszomszédaiddal sem tudtál hosszabban beszélgetni?
– Bizonyos szempontból „szerencsére” nem, mert akkora volt az érdeklődés. Az első napon lélegzetvételnyi időnk sem volt, és a többi napon se tudtunk például rendesen megebédelni. A vége felé szellősebb lett, akkor néha odamentünk a másik asztalához, hogy váltsunk pár szót, de alapvetően ezt inkább nyitás előtt és zárás után tudtuk megtenni. Volt viszont egy parti a művészeknek, amit a forgalmazó szervezett – ott kicsit jobban megismertük egymást, és sok hasznos dolog jött elő.

– Együttműködési lehetőségek felmerültek köztetek?
 – Volt, akivel felmerült, hogy közösen csináljunk valamit.  Ez nekem szintén új, mert eddig csak egyedül alkottam. Az, hogy egy ilyen művészközösségbe bekerültem, óriási élmény.

– Több fotót is közzétettél a Facebookon egy autóról, amelynek a trélerén ott volt a sagaposzter is. Erről mit tudsz mondani?
– A kocsi egy amerikai házaspár tulajdona, a férj az 501-es Légió tagja. 2009 körül kerestek meg, hogy készül egy starwarsosított Ford Raptor, és szeretnék felhasználni az én képemet is, megengedem-e.

– Ez önmagában kuriózum, hogy megkérdezték, nem?
– Igen, a sagaposztert rengetegen használták a megkérdezésem nélkül, úgyhogy valóban nagyon jól esett a kérdés. Fotón már láttam kocsit, de most először láthattam élőben, nagy öröm volt belépni a kiállítótérbe és ezt látni meg először.  Most vettem észre azt is, hogy a sagaposzter alatt már egy csomó autogram is megtalálható. Mark Hamill, Carrie Fisher, Anthony Daniels, Warwick Davis, egy csomó ewok…  Mivel a tulajdonosok épp nem voltak a kocsinál, hagytam rajta egy névjegyet, amire ráírtam, hol van az asztalom. Másnap eljöttek, elmondták, hogy jótékonysági akciók során szokták használni a kocsit. Végül megkértek, hogy ha már ott vagyok, ugyan, írjam már alá a sagaposztert, amelyen a digitális aláírásom már ott szerepelt, így fölötte szignóztam.

– Milyen volt az érdeklődés a posztered iránt? Hogyan alakult az előrendelés és a helyszínen hogyan fogyott?
– A pontos számok nem publikusak, de az elővételen közel fele elfogyott a képeknek, és a helyszínen is sok elment. Maradt egy kevés, amit majd értékesíthetek, ennek feltételeit még egyeztetjük a Lucasfilmmel és a forgalmazóval.

– Ez hogy működik, amit kint eladsz, annak a bevétele a tiéd lesz, vagy osztoztok rajta?
– Osztozunk. Egy része az enyém, egy része a Lucasfilmé, egy része pedig a forgalmazó cégé, aki a Lucasfilm licenszét kezeli.

– Hány magyar rajongó élt az előrendeléssel?
– Majdnem húszan, nekik hazahoztam a plakátokat, és hamarosan egyeztetem velük az átvételt.

– Lesz lehetőség itthon újra kiadni a posztert, vagy ezt csak a forgalmazó cégen keresztül lehetett intézni?

– Nem, ha elfogy a maradék, soha többet nem lehet megvásárolni. Limitált kiadás volt, 250 sorszámozott darab készült belőle. Erre szokták mondani, „When it’s gone, it’s gone” (Ha elment, elment). A Lucasfilm ugyanakkor felhasználhatja a képet a jövőben, bárhol leközölhetik, de poszterként többé nem jelenhet meg.

– Mondtad, hogy sokan érdeklődtek a standodnál. Volt-e időd körülnézni a Celebrationön? Vagy inkább a segítőd ment és mesélt?
– Utóbbi. A kezdés előtti napon rendeztük be a standot kísérőmmel, Petővári Attilával, aki korábban a StarWars.hu munkatársa volt. Miután elkészültünk, gyorsan végigmentünk a hetven-nyolcvan százalékosan kész rendezvényhelyszínen – ez a „gyorsan” végül másfél óráig tartott. Pedig nem is bogarásztuk végig az árukat, csak itt-ott fotóztunk. Utána gyakorlatilag nem volt időm mászkálni, a panelekre sem ültem be. Attila bent volt a Skywalker felemelkedése panelen,

mi a művészekkel mobiltelefonon követtük az élő közvetítést, úgy néztük meg a teasert. A zajos környezetben azonban alig hallottuk a mobiltelefon hangját, így Palpatine nevetéséről lemaradtam,

ezt Attila mesélte el nekem később. Ian McDiarmid megjelenésének nagyon örültem.

– Azóta biztosan megnézted jobb körülmények között is. Hogy tetszett?
– Jó teaserhez mérten több kérdést vet fel, mint amennyire választ ad. Fogalmam sincs, hogyan kerül Palpatine a képbe, fogalmam nincs, hogyan lesz Skywalker felemelkedése Luke halála után… Nem tudom, mi lesz. Ami látszik, hogy a képek gyönyörűek.

– Attila milyen panelen járt még?
– Például A mandalore-in, de nem a hétezer fős főteremben, hanem egy kisebben, ahol a közvetítést lehetett nézni.

– Ott leadták a videókat?
 – Először ott is lekapcsolták a livestreamet, de az emberek kinyilvánították a nemtetszésüket, úgyhogy inkább visszakapcsolták.  A legvégén, amikor újra leadták az előzetest a főteremben, azt már nem láthatták még egyszer.

– És mit szóltál A mandalore-ihoz?
– Nagyon várom, de ezen semmit nem változtatott a panel, mert eddig is nagyon vártam.

– Hogyan sikerült bekerülni a Star Wars Show LIVE!-ba? Hány művésszel beszéltek?
– Kettővel, rajtam kívül a szingapúri művésszel, Darren Tannal, akinek gyönyörű munkái vannak. Közel voltak egymáshoz a szállásaink, sokat beszélgettünk utazás közben. Nagyon szimpatikus és elképesztő tehetség, azt a mindenit! Az interjú nem volt hosszú, abban a részben, amit kivágtak, a kép értelmezéséről meséltem még egy kicsit. Mielőtt adásba ment,  a vágó odajött hozzám, azt mondta, most készült el az anyagommal, nemsokára adásba kerül, és meg akarta nézni magának élőben is. 

– Milyen jó élmény ért még kint?
– Nagyon jó volt találkozni a rajongókkal és beszélgetni velük. Sokan végigmentek az asztalok mellett, megnézegették a képeket, látták, hogy Padmé esküvői jelenete, majd léptek is tovább. Aztán megtorpantak és visszaléptek, mert észrevették Darth Vader maszkját. Látszott, hogy gondolkodtak, majd amikor megértették, hogyan áll össze, elmosolyodtak, rám néztek és gratuláltak a koncepcióhoz. Volt, aki az interneten nézte ki a képet, volt, aki azzal lépett elém, hogy magyarázzam el neki. Egy hivatásos fotós, aki még az analóg korszakban kezdett és elmondása szerint a fél életét előhívó szobákban töltötte, azt mondta, a képem ezt a tradicionális fénykép érzést juttatta eszébe, ami azért is esett jól, mert volt ilyen szándékom a dizájnnal.

– Ért-e bármilyen rossz élmény?
– Egyáltalán nem, csak hiányérzetem volt amiatt, hogy nem jutottam be a panelbeszélgetésekre. Azt viszont nagyon jó volt látni, hogy

nem az a rajongói közösség volt ott, amely az internetet újabban látszólag eluralta. Nagyon pozitív és kedves volt mindenki, egymással is és az alkotókkal is – gondoljunk csak Kelly Marie Tran vagy Ahmed Best fogadtatására. Elképesztően pozitív élmény volt, más, mint amit az interneten lát az ember.

– Magyar rajongókkal találkoztál?
– Magyarországi magyarral nem. Egy flipperjátékokat gyártó magyar cég, a Zen Studios standdal volt kint, de a magyar képviselőjükkel csak Attila találkozott, én nem. Olyan Amerikában élő magyarral viszont találkoztam, aki a nyolcvanas években vándorolt ki, és még mindig gyönyörűen beszél magyarul – ő a Zoltán név láttán szólított meg, hogy ezek szerint rajta kívül még beszél itt valaki magyarul.  Egy tősgyökeres amerikaitól is hallottam magyar szót.  Tört magyarsággal azt mondta, amikor meglátta a posztert, hogy „szerelembe estem, nagyon köszönöm”. Kiderült, hogy húsz évvel ezelőtt egy magyar doktornővel dolgozott együtt éveken át, akitől ragadt rá némi magyartudás.

– Én úgy láttam, voltak még magyarok, kár, hogy nem futottatok össze. Jövőre Anaheimben lesz a Celebration. Ott leszel? Poszterrel?

– Igen, az a cél. Be fogok nyújtani pályázatot.

– Könnyebb úgy bekerülni, hogy egyszer már csináltál hivatalos posztert?
– Elvileg nem számít, mindig az adott év pályamunkáiból válogatnak.

Nem csak a Star Wars

Simon Zoltán

A 36 éves, Budapesten élő művész rendszeresen tart előadásokat a Csillagok háborúja vizuális és mitikus szimbólumairól, de nem állandóan a Star Wars jár a fejében. Az ELTE-n szerzett doktori fokozatot biológiából, és jelenleg is együtt dolgozik a molekuláris tetoválás nevű módszert és a jövőben potenciálisan stroke kezelésére használható gyógyszerjelölteket fejlesztő kutatócsoporttal. Ezenkívül egy nemzetközi tanácsadócég kutatás-fejlesztési szakértője.

Nyitókép: Simon Zoltán (Ziro.hu / Földi Bence)

Legfontosabb posztjaink