Történelemhamisítás Palpatine módra

Az Uralkodó előbb a jediket, majd a Szeparatista Mozgalmat tette meg a klónháború felelőseinek. Azt elérte, hogy a jedik emléke jelentősen megkopott a galaxisban.

Egy-egy rezsimváltást, illetve rendszerváltást alkalmasint megsínyli a történetírás is, hiszen a múlt feldolgozása és értelmezése nélkülözhetetlen része az identitásképzésnek, akár az egyén, akár az adott politikai rendszer esetében.  A politikai rendszerek kialakítják a saját történeti narratívájukat, megkeresik a saját múltbeli párhuzamaikat, hősöket és ellenségeket kreálnak.  Esetenként éppen az előző rendszer hősei vállnak az új rezsim ellenségeivé és vice versa.  Egy elnyomó, totális politikai szisztéma esetében a múlt átírása, a történelem utólagos módosítása, az úgynevezett „történelemhamisítás” is megtörténhet.  Nem volt ez másként Palpatine császár közel két évtizedes regnálása alatt sem, sőt a Galaktikus Birodalom uralkodója

kétszer is újraíratta a klónháború és a Jedi Rend történelmét!

Sheev Palpatine főkancellár császárrá emelkedése bár tapsvihar közepette történt, a rendszer narratívájának kialakítása közel sem ment zökkenőmentesen. A napokban megjelent Alphabet Squadron regényből megtudhattuk, hogy az uralkodó két eltérő történelmet is kidolgoztatott, melyek uralma más-más időszakában keletkeztek, s más-más politikai célokat szolgáltak. Nézzük az első verziót!

1.) Súlyponteltolódások, apró hazugságok

Hatalomra kerülése idején nem volt sok lehetőség manipulálni a közelmúltat, hiszen a galaxis lakói meglehetősen élesen emlékeztek a klónháborúk eseményeire. Ismerték a háborút, a klónokat és a Jedi Rend roppant hatalmát azok is, akik a galaktikus központtól messze, a távoli, kies Peremvidéken tengették életüket. A Galaktikus Birodalom „történelemkönyvének” első verziója így tehát kisebb módosításokat,

A klónok háborúja végén a Köztársaság végül győzelmet aratott a Szeparatisták felett, utóbbi vezetői meghaltak, a droidhadsereget leszerelték. Ahogyan már A Sithek bosszújában is hallhattuk,  a Jedi Rend a háborús diadal csúcspontján árulást követett el a főkancellár és a szenátus ellen, sőt a kancellár életére is törtek.  Palpatine elrendelte a 66-os parancsot az áruló jedik leszerelésére és kiirtására, melyet Vader, az inkvizítorok, illetve a tisztogató osztagosok (purge trooperek) néhány év alatt MAJDNEM tökéletesen végre is hajtottak.

A Jedi Rend felszámolásának voltak szimbolikus momentumai is, ilyen volt például az amikor Mas Amedda nagyvezír teátrális mozdulatokkal nyilvánosan  elpusztította a jedik fénykardjait  (köztük Yoda mester fegyverét is). Amedda beszédében kifejtette, hogy  a galaxis lakóinak immár végre nem kell többet félniük a galaxist elnyomó és terrorizáló jediktől,  ugyanis Palpatine császár – aki átlátott a jedik szeparatista összeesküvésén és hazugságain – megmentett mindenkit a jedik árulásától és elhozta a szabadság korát.

Mas Amedda Yoda fénykardjával (Darth Vader, A Sith Sötét Nagyura 1.)

Nézzük, néhány évvel később mit tanultak a galaxis ifjai a klónháború eseményeiről (Claudia Gray: Elveszett csillagok, Oszlánszky Zsolt és Szenthe Mihály fordítása):

Már vagy három órája a galaktikus történelem fontosabb eseményeivel foglalkoztak, és Ciena úgy érezte, menten széthasad a feje.

– Rendben! Az a bűnbanda, ami beavatkozott a Geonosis legális kormányának ügyeibe, és kirobbantotta a klónháborút… a vezetője?

Egy pillanatra lehunyta a szemét, nagyot sóhajtott, majd elmosolyodott.

– Mace Windu?

– Látod? – vigyorgott vissza Thane – Megy ez neked!

Az első narratíva szerint tehát a Jedi Rend, a „bűnbanda” volt, amely kirobbantotta az egész klónháborút, a legnagyobb háborús bűnös pedig a később a császár életére is törő Mace Windu volt.

2.) Új ellenségkép

Természetesen a Szeparatista mozgalom is fontos ellenségkép maradt, Tarkin és más vezető birodalmiak a háborút követően is küzdöttek a különféle szeparatista maradványok felszámolásával, s a szeparatista világok Birodalomba integrálásával.

A Szeparatista mozgalom hamar fontosabb ellenséggé vált, mint a mitikus Jedi Rend,

a Szeparitstákra vezethető vissza például a birodalmiak között tapasztalható idegengyűlölet (ugyanis a szeparatisták többnyire nem emberekből álltak), valamint a droidok korlátozása is (ami például a Droid Gotra bűnszervezet megalakításához is vezetett, amelynek első vezetői korábbi rohamdroidok voltak). A szeparatisták közül továbbá sokan – mint például az ifjú Cassian Andor – lázadók lettek, így  egyfajta kontinuitás is kimutatható a szeparatisták és a Lázadók Szövetsége között,  amit a birodalmi propaganda is tovább erősített. Az Alphabet Squadron fő antagonistájának számító Nuress ezredes például végig szinonimaként használta a Szeparatisták, Lázadók, illetve Új Köztársaság kifejezéseket, hiszen összetételüket és céljaikat tekintve folytonosságot tapasztalt.

A Szeparatista veszély ráadásul kézzelfoghatóbb volt, mint a mítoszok ködébe burkolózó titokzatos jedi lovagok. Bár több tízezer jedi lovag élt a Köztársaságban, a galaxis lakói ritkán találkoztak velük, a róluk szóló történetek pedig épp eléggé hihetetlenek voltak ahhoz, hogy Han Solóhoz hasonlóan  a galaxis lakóinak nagy része is „humbugnak” gondolja az egészet.  Sőt már a Köztársaság idején is számos valótlan mese és mítosz keringhetett róluk, s bizonyára sokan nem is hittek titokzatos képességeikben. A Jedi Rend tehát hamar a legendák homályába veszett – erre a birodalmi propaganda és történelemoktatás is rásegített.

Éppen ezért szükség volt a jedik történetének újabb átírásához

A második verzió már  a „múlt végképp eltörlését”  tűzte ki célul, azzal, hogy negligálta a Jedi Rend szerepét mind a galaktikus konfliktusban, mind a Köztársaság működtetésében és történelmében. Az újabb verzió szerint ugyanis a Jedi Rend csupán egy maroknyi taggal rendelkező, jelentéktelen szekta volt. Ez az újraírás azonban a birodalmiak fejében is értetlenséget szült, hiszen nem egyezett az ifjoncok ismerete az idős katonák tapasztalataival. Nézzük mit is mond erről az Alphabet Squadron, ezúttal saját fordításomban:

– A Birodalom kitörölte a jediket a történelemből, lépésről lépésre. Először azt mondták, hogy a jedik megpróbálták meggyilkolni az utolsó kancellárt – Palpatine-t, mielőtt császár lett – valamiféle puccsal, a háború végén. Ez, amit hallva én felnőttem.

– Hallottam ezt a verziót az idősebb tisztektől. Sosem volt értelme, mivel…

– Mivel te már a kezdetektől azt tanultad, hogy nem volt sok jedi, igaz? Hogy ők maradványok voltak, többnyire elfelejtve? – vigyorgott Nath – Ez a baj, ha megváltoztatod a történelmet. Valójában több ezer jedi volt, és valódi befolyással bírtak a Köztársaságban. Higgy nekem, sokat hallasz a jedik legendájáról és az Erőről, amikor csatlakozol a Lázadók Szövetségéhez.

A Lázadók Szövetsége, és a belőle alakult Új Köztársaság tehát „igazabb” képpel rendelkezett a jedikről. Néhányan a legjelentősebb vezetői közül – mint például Mon Mothma kancellár, Leia Organa, Ackbar admirális, Hera Syndulla tábornok – maguk is találkoztak korábban jedikkel. Na és persze Luke Skywalker, mint a rend új reménysége is elkötelezte magát, hogy minél többet megtud a Jedi Rend történelméről, már a háború idején is kutatta a jedik emlékeit és maradványait. E kutatás vezette végül az Ahch-Tóra.

Ennek ellenére szélesebb körben továbbra sem terjedt el a biztos tudás a Jedi Rendről és galaktikus szerepükről (gondoljunk csak Rey meglepődésére a VII. részben), sőt maga  Luke Skywalker is hamar a legendák és mesék világába került;  már a háború alatt és közvetlenül utána is mint valami mitikus figuráról beszéltek róla.

Palpatine szándéka tehát, miszerint a Jedi Rendnek még az emlékét is kiírtja, teljesen nem sikerült, ámbár azt elérte, hogy pusztán humbugnak és tündérmesének tartsák őket még 30 évvel a Birodalom bukását követően is.

Nyitókép: A Galaktikus Birodalom megalakítása a Szenátusban A Sithek bosszújában (Wookieepedia)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Legfontosabb posztjaink