Mit tudunk a gaffikról, a buckalakók és Boba Fett gyilkos fegyveréről?

Inspiráció

Az egyébként is roppant érdekes és követésre ajánlott The Parts of Star Wars nevű Facebook-oldal szerint minden bizonnyal 19. századi fidzsi totokia, azaz egy csőrös csatabot inspirálhatta a gaffi buzogány megalkotóit.

Facebook

No Description

A feltételezés nem az oldal sajátja: Bruno Claessens történésztől származik, aki 2016 és 2020 között a Christie’s aukciósház európai részlegében az afrikai és óceániai művészetért felelős osztályt vezette. 2015-ben honlapján azt írta, szerinte nemcsak a totokia, hanem a Fidzsi-szigetek őslakosainak más harci botjainak és buzogányainak hatása is érzékelető a gaffikon. Idézi korábbi történészek munkáit, amelyből kiderül, hogy

a totokiák csőrös-hegyes végét koponyák beszaggatásra alkalmazták.

Nos, A mandalore-i 14. fejezetében mi is láthattuk, hogy a totokia inspirálta gaffi kiválóan alkalmas fejre mért csapások kivitelezésére. Claessens továbbá azt is megjegyezte, sokszor hibásan szokták ananászhoz hasonlítani az efféle buzogányok ívelt részénél megjelenő mintázatot. Ám valójában a pandanus, azaz csavarpálma termése ihlethette az eredeti fegyverek készítőit. Ez már csak azért is vicces, mert

a csavarpálma nem éppen sivatagi növény, de a gaffikat – amin szintén szerepel a mintázat – sivatagi nép, a buckalakók használták.

Az a bizonyos mérgezett hegy

A gaffik – vagy hosszabb nevükön gaderffii buzogányok – kézifegyverek voltak, először a később Egy új reményre keresztelt negyedik epizódban láthattuk a Luke-ra támadó buckalakó, A’Koba kezében. A mandalore-i második évadának első részéből azonban azt is tudjuk, hogy nemcsak harcban használták a buckalakók a gaffikat. Itt ugyanis az egyik taszken portyázó

a gaffija ívelt, hegyes végével tisztogatja egy bantha fogát.

Azért fontos, hogy melyik végével, mert a gaffikról még egy dolgot tudunk: hogy az egyik hegyük mérgezett. Ám az idővel megváltozott, hogy melyik az a hegy. A David West Reynolds által írt, a klasszikus trilógia epizódjaihoz készült Képes enciklopédiában (Panemex–Grafo, 1999) még az szerepelt, hogy a gaderffii buzogányok „sima” hegyén, azaz a nyél egyenes végén található mérgezett tövis.

Ám a 2018-as Fajok enciklopédiája fordítása közben arra lettem figyelmes, hogy a helyzet megváltozott. Ott az szerepel, hogy a gaderffiik ívelt végét – a buckalakó nyelven traang – mártották a sivatagi denevér vérébe, amelynek bénító hatása van. A változtatás azonban nem itt lett hivatalos, hanem az eredetileg 2017-ben megjelent, nálunk 2018-ban kiadott Bizonyos szemszögből novelláskötetben. A Rítusok című novellában a korábban már említett A’Koba egy krayt sárkánnyal küzd, amelynek során a homokdenevérvérrel bekent traangjára ráharap a fenevad.

„(…) amint a sárkány megérezte a bénító anyag ízét, meglepődve és tántorogva oldalazott.”

A változtatás oka egyszerű lehet. Az évek során különféle gaffi-dizájnok készültek. Nem mindegyik volt hegyes mindkét végén, de közös volt bennük a fidzsi totokiától kölcsönzött dizájnelem.

Mindez felvet azonban még egy kérdést: ha A mandalore-i kilencedik fejezetében (S02E01) pont a traang végével tisztogatta a buckalakó a bantha fogát, miért nem láttuk lebénulni az állatot?

Ha a banthánál nagyobb krayt (amely nyilván nem hatalmas krayt lehetett, a különbségről lásd ezt a cikkünket) is megérezte a mérget, az nem lehet magyarázat, hogy a homokdenevér vére enyhe koncetrátumban fogszuvasodást megelőző, tisztító hatással rendelkezik. Az elképzelhetőbb, hogy nem minden traangot mártanak denevérvérbe.

Talán A mandalore-i első két évadához készülő Képes útmutató után okosabbak leszünk – a kötet megjelenése nyárra várható.