Miből és hogyan készíts saját Star Wars figurát?

---

„Fine additions to my collection” – avagy miért is készítek saját figurákat

Olvasóink közül már többen tudhatják rólam, hogy hatalmas szeparatista-rajongó vagyok, illetve szeretek amúgy is teljesen random építkezésekbe kezdeni.  A „szepi-rajongók” sajnos nincsenek elkényeztetve figurák terén, van olyan karakter, akit csupán egyszer adtak ki, de több olyan is akad, akit sosem. 

Star Wars figuráim nemigen voltak korábban. Igazából nagyrészt Grievous tábornok témájú dolgokat gyűjtöttem, meg szeretek „hasznos” merch-tárgyakat venni (póló, kulcstartó, pohár stb.). Mégis, amikor 2020 elején kedvenc érám és sorozatom, A klónok háborúja visszatért utolsó évadára,

kicsit üresnek éreztem a szobarészem a starwarsos cuccok tekintetében, így építkezésbe kezdtem.

Miből, honnan és mit?

Ahogy az adásban is említettem, alapvetően EVA Foam anyaggal dolgozom figurák esetében, illetve origami figuráknál és nagyobb tárgyaknál papírral is. Előbbit szerintem amúgy a legtöbben ismerik, még ha elsőre a név nem is cseng ismerősen. Igazából az EVA egyfajta dekorgumi, szilárd halmazállapotban olyan kb., mint egy habszivacs.

Ami nekünk kell, az a „folyékonyabb”, gyurmaként használható rokona. Hazánkban annyira nem elterjedt, külföldön már ugyanannyi színben kapható, mint nálunk a megszokott lap forma. A szilárd változatot többféle vastagságban lehet egyébként kapni, hihetetlen sisakokat, ruhákat csinálnak belőle a cosplayerek. A gyurma változatot kis kiegészítőknél szokták alkalmazni, például ebből csinálnak tüskéket váll-lapokra.

Mielőtt ezt az anyagot használtam, sok félét kipróbáltam, de nekem minden gyurma túl keménynek, nehezen munkálhatónak bizonyult, kezdőként csak egyre jobban elvették a kedvem. Aztán felfedeztem, hogy például a Forgers Guild nevű online cosplay bolt behozta ezeket az új gyurmákat (csak alap színekben, habagyag néven). Gondoltam, nincs vesztenivalóm, s adtam egy esélyt, rendeltem pár tégelyt. A kiszerelés mérete lehet elsőre kevésnek tűnhet, de igazából 2-3 darab 10-20 centis figura is kijön belőle (elsőre azért, ha tehetjük, vegyünk két dobozzal).

Hogyan?

A legnagyobb nehézséget az okozza, hogy az anyag hihetetlenül gyorsan megszilárdul, illetve nehezen gyúrható kb. 20 perccel azután, hogy levegő érte, ellentétben esetleg más gyurmákkal.

Azt le kell szögezni, hogy nem figurakészítésre találták ki ezt az anyagot – éppen a gyors száradása miatt –, hanem tényleg apró tárgyakhoz a legjobb. Persze én ebbe nem gondoltam bele, mikor kézhez kaptam, azonnal neki is álltam egyik kedvenc szereplőmnek. Ő méltatlan módon még amúgy sosem kapott figurát: Trench admirálisról van szó.

Egy kis dobozban, azon belül műanyag, szigetelt zacskóban található maga a gyurma.  FONTOS: csupán kis adagokat csípjünk ki ebből, majd zárjuk vissza a zacskót és a tégelyt is.  Ezt azért érdemes megtenni, nehogy levegőt kapjon az anyag, amíg dolgozunk, mert kis túlzással egy sziklatömbbé alakulhat mire legközelebb tépnénk (ez nálam amúgy nem történt meg).

Maga a gyurma érzésre a slime-hoz hasonlít kicsit, nagyon nedvesnek hat, cserébe könnyen formázható. Érdemes egy mintát elővennünk a mintázandó alakról, lehetőleg akkora méretű képet, amekkora figurát szeretnénk, így közben hozzá tudjuk mérni a végtagjait. Az én tapasztalatom az volt, hogy akármelyik részén kezdtem a formázást, a kiinduló végtag nem lett akkora mint a képen. Ám jobb, ha ezen nem görcsölünk, hanem a kialakult mérethez gyorsan beigazítjuk a képet, a többi végtagot pedig hozzá mintázzuk.

Két lehetőségünk van a formázásra:

1. Minden részt (végtagok, fej, törzs) külön formázunk meg, majd egy nap múlva összeragasztjuk (ha mozgatható figurát szeretnénk, vagy nem tudjuk egyben megcsinálni).
2. Egyben, egy tömbből kifaragjuk, közben kis tömbök hozzápréselésével pótolhatunk anyagot (ragasztó nélküli, egybe figurát kapunk).

Utóbbihoz szerintem több gyakorlat kell, mivel az idő ellenünk dolgozik és kb. 30 perc alatt kell az egész figurát összedobni. Így kezdőknek feltétlenül az első variációt ajánlanám: csináljanak egy nagy kezdőpontot, például a törzset, majd a végtagokat, majd pedig a kiegészítőket építsék, ragasszák hozzá. Ugye, ha ilyenkor megakadunk vagy bármi megzavar, nem lesz gond, hogy a törzs kiszárad mire visszatérünk. Aki mégis megpróbálná a második módszert, az melegítse fel a kezét, majd erős súroló nyomásokkal tömje hozzá az új tömböket, elsimítva a kapcsolódási pontokat, így nem lesz darabos kinézetű, illetve repedezett, miután kiszárad.

Mozgathatóak-e ezek a figurák?

Alapvetően én artikuláció nélküli figurákat gyártok, mert inkább szobrokként szeretem őket tartani, de persze lehet mozgatható, akár több ponton is.

Ha egy végtagnál/ testrésznél ilyet szeretnénk, akkor a fúrjunk a két összekapcsolandó részbe egy-egy csavar alakú lyukat – befelé legyen a csavar feje, tehát a széles rész – majd hagyjuk megkötni. Eközben megfelelő méretű hurkapálca vagy drót két végére rögzítsünk gyurmából egy gömböt, vagy tányért, ami belefér az imént csinált lyukakba. Ha ez is megkötött, vágjuk el a figurán a rések tágulásánál a járatokat, helyezzük be a hurkapálcát a gömbös végeivel a lyukakba.  EZT SEMMIKÉPP NE ÉRJE RAGASZTÓ!  Ha a fentiek megvannak, ragasztóval rögzítsük rá a levágott darabokat, ami így a helyén tartja a szerkezetet. A módszert csak haladóknak ajánlom. A „csavarokat” érdemes utoljára betenni és festés után kipróbálni, még pörögnek-e. Ha valamiért nem, akkor csiszolhatunk belül egy kicsit vagy vagdoshatunk belőlük.

Nekem ez eddig bevált, persze ilyen módszerekre is rá lehet keresni a neten (a „figure articulation step by step” kifejezéssel). Érdemes csak azután kísérletezni ezzel, hogy kiismertük a gyurmánkat, ugyanis az tartogat néhány meglepetést. A legfontosabb, hogy száradás közben tágul, a gyurmákhoz képest jelentősebb mértékben, főleg akkor, ha tárgyat (pl. hurkapálcát) is helyeztünk bele. Ilyenkor a tárgyat sokszor elkezdi kinyomni magából. Így tanácsos eltávolítani vagy, ha mindenképp szükség van rá a száradás alatt, akkor miután a helyére tettük, egy kb. fél centis helyet hagyjunk rá a gyurmával, úgy, hogy akár egy másik hurkapálcával körbe döfködjük. Így amikor szárad a gyurmánk, ezt a plusz helyet fogja betölteni, és nem a tárgyunkat kezdi el kitolni.

 Ha lehet, drót vagy hurkapálca helyett használjunk inkább külső támasztékot.  Ezt könnyen és feltűnésmentesen be is lehet építeni a figurába. Én ezt alkalmaztam Kisebb Poggle esetében is, akit vékony lábai sajnos sehogy sem bírtak el, repülésre pedig valahogy nem tudtam rábírni. Így lett A klónok háborújában megismert geonosisi tojásokból ülőalkalmatosság:

Végső lépések

Ha mindez megvan, és a figuránkat megfelelőnek találjuk, jöhet a festés. Ehhez lehet akril-, víz-, vagy spray-festéket is használni, kinek mi jön be. Érdemes többször átmenni rajta. Díszeket ekkor is nyugodtan lehet rá ragasztani, ehhez ragasztópisztolyt érdemes használni, mert nagyon sok ragasztó egyszerűen lecsúszik róla.

A teljes belső száradás általában egy hét, ezután már tényleg kész is a figuránk.

Origami és egyéb saját ötletek

Ha valamit megtanultam a járványügyi lezárások alatt, az az, hogy figurát csinálni tényleg bármiből lehet. Pizzás dobozokból például lehet asztromech droid, egy nyomtatóval pedig egész világok nyílnak meg előttünk, ami az origamit illeti. A Google-be beírva több ezer nyomtatásra váró mintát találhatunk.

Előbbinél tényleg szükségünk van a fantáziánkra, hogy megválaszoljuk magunknak, mégis hogyan építsek droidkupolát, vagy hogyan fog alulról kitolódni a lába és vissza… Az origami kötöttebb, de nagy türelmet igénylő feladat, átlagosan egy modell 2000, akár ujjhegynyi kivágandó darabból állhat.  Erre én is csak egyszer vállalkoztam eddig, Grievoust készítettem el  – a papírfigura ismerős lehet mindenkinek, hiszen állandó szereplője lett műsorainknak.

Akármelyik módszert is választjuk, esetleg újat találunk ki, az építkezés remek (oké, néha idegőrlő) élmény, akár egyedül, akár családdal, barátokkal állunk neki.

A végén ráadásul lesz egy teljesen egyedi Star Wars cuccunk, ami igazán büszkeséggel tölthet el, vagyis egy igazi „fine addition to our collection”!