Legendás gépek – A TIE harcigépcsalád, 1. rész

Írta: Bódog András

A típus eredete

Mint a galaktikus polgárháború harci eszközeinek többsége, így a TIE-vadász eredete is a klónháborúkra, sőt még azelőtti időkre vezethető vissza. A Republic Sienar Systems a Galaktikus Köztársaság egyik hajógyáraként működött, többnyire luxuscsillaghajókat és teherkompokat gyártottak ügyfeleiknek. A Sienar ügyfelei közé tartozott a szenátorból lett kancellár, Sheev Palpatine is. Minden bizonnyal közvetítők révén – hogy a politikus kiléte homályban maradjon – a Sienar Systems készítette Sidious nagyúr számára az egyedileg módosított Star Courier osztályú Scimitar lopakodó csillaghajót. Ezzel a sithek – elsősorban a mestere parancsait követő Darth Maul – észrevétlenül el tudtak jutni a galaxis bármelyik pontjára, ezért ismert a hajó Sith Infiltrator néven is. A Scimitar több műszaki megoldása (gömb alakú hajtóműtér, a hajótörzsre merőleges hűtőradiátorral felszerelt szárnyak) visszaköszön a későbbi TIE modelleknél. A Sienar hajógyár teherhajókat, valamint egy kísérleti lopakodó korvettet készített a köztársasági flotta számára, ám végül egyike lett azoknak a vállalatoknak, amelyek csődbe jutottak a klónháborúk utolsó évére, köszönhetően annak, hogy a cég a szeperatistákkal nyíltan szimpatizáló, becsődölt Intergalaktikus Bankárklán tulajdonában állt.

A Sienart az Új Rend megalakítása és az államosítás mentette meg. A Sienar Fleet Systems (SFS) nevet kapott vállalat élére a Palpatine császárral és Tarkin moffal egyaránt közeli kapcsolatot ápoló Raith Sienar került, így cége a birodalmi hadiipar központi elemévé vált. A korábbi profiljukba illeszkedő Delta és Lambda osztályú teherhajók gyártása mellett

megnyerték a köztársasági harcigéppark leváltására kiírt tendert, amely több millió példány legyártását jelentette.

Az igazi kihívást az jelentette, hogy  a Sienar korábban nem gyártott vadászgépeket,  ezért a tervező, Raith Sienar figyelme a korábbi rivális – azonban szintúgy a birodalmi államosítás sorsára jutott – Kuati Hajógyár (KDY) késői klónháborús vadászgépeinek műszaki megoldásai felé terelődött. Ez a két, iker-ionhajtóműves (Twin Ion Engine – TIE, innen a gépcsalád márkajelzése) könnyű űrvadásztípus – az Alpha–3 Nimbus osztályú V-szárnyú vadász, és az Eta–2 Actis osztályú könnyűvadász – tekinthetők a legendás standard birodalmi vadászgép közvetlen elődeinek.

A Birodalom haderejének jelképe

Az új birodalmi vadászgép feladatkörét a köztársasági flotta veterán tisztje és a Birodalom későbbi legfőbb stratégája, Wilhuff Tarkin moff határozta meg, és az admiralitás és a császár személyesen hagyta jóvá.

Egy könnyű, nagyon jól manőverezhető, az olcsó gyártásból eredően tömegesen bevethető vadászgéptípusra volt szükség, amely bevethető a birodalmi flotta gerincét képező hadihajók (fregattok, cirkálók és csillagrombolók) meghosszabbított karjaiként.

A prototípus már egy évvel a Birodalom kikiáltását követően (Yavin előtt 18-ban) elkészült, ám ez még a szárnyak strukturális gyengesége miatt alkalmatlan volt légköri repülésre. A napkollektorokat is magában foglaló merőleges szárnyak tartószerkezetét megerősítették, így a tesztelést követően az első szériapéldányok még abban az évben bevetésre kerültek a Sovereign csillagromboló fedélzetén a Mon Cala katonai megszállása idején (Darth Vader, a Sith sötét nagyura, 13. füzet). A TIE-vadászok az ezt követő 4-5 évben párhuzamosan szolgáltak a Köztársaság korából megmaradt V-szárnyúakkal és ARC–170-esekkel. YE 14-től kezdődően a galaxis legveszélyesebb, ennélfogva legjelentősebb katonai jelenlétet igénylő térségének, a Külső Peremvidéknek az iparosítása felgyorsította a TIE-vadászok sorozatgyártását, amelyek végül teljesen leváltották a klónháborús veterán gépeket. A régió kormányzójának kinevezett Tarkin nagymoff ötéves terv keretében létesített hadianyaggyárakat számos bolygón, ahol az egyéb harceszközök mellett a Peremvidék szektorflottáiban szolgáló TIE-vadászok gyártása is történt.  Az egyszerű műszaki megoldások és az alacsony előállítási költségek miatt a Birodalom fennállásának ideje alatt a Sienar tervezte vadászgépből rekordmennyiségű, több mint négy és fél millió példányt gyártottak, 

amellyel az uralkodó hadigépezete már nyomás alatt tudta tartani a galaxis nagy részét.

A különböző gyárakban elkészült TIE-vadászok a Birodalmi Csillagflotta vagy a Birodalmi Hadsereg csapatrepülő-hadtestének állományába kerültek. Az előbbiek a különböző szektorokban állomásozó flották, vagy a szükség esetén erősítésként bevethető számozott flották csillagrombolóin, cirkálóin, fregattjain, valamint a fontos létesítmények és a hiperűr-útvonalak mentén létesített ellenőrzőpontok védelmét ellátó űrállomásokon teljesítettek szolgálatot. Elsődleges feladatuk a támaszpontjuk vagy a hordozójuk működési körzetében végrehajtott járőrtevékenység volt, az azonosítatlan űrjárművek elfogása, szükség esetén megsemmisítése. Jelentősebb összecsapás esetén a fő feladat az ellenség vadászerőinek megtizedelése, valamint a hadihajók gyenge pontjainak (pajzsgenerátor, hajtóművek, létfenntartó rendszerek stb.) támadása, gyengítése a birodalmi hadihajók elsöprő erejű sortüzét megelőzően. A hadsereg TIE-vadászainak elsődleges feladata a szárazföldi erők légitámogatása, annak ellenére, hogy a típus nem éppen a legalkalmasabb légköri repülésre. A költséghatékonyság jegyében kerültek a bolygókon létesített támaszpontokra a TIE-vadászok. Ezeket gyakran megerősítették a flotta vadászaival is, hiszen gyakori feladatuk volt még a helyi lakosság megfélemlítése alacsony áthúzásokkal a lakott területek felett. A jellegzetesen morajló ionhajtóművek rettegésben tartották a lakosságot és emlékeztették őket a Birodalom katonai erejére. Palpatine császár maga kérte Sienartól, hogy a birodalmi harci gépek puszta megjelenése félelemben tartsa a rendszer ellenségeit.

A szolgálat első éveiben a lázadó bolygók elleni katonai manőverek és a mindennapi rutinfeladatok mellett a peremvidék csempészei és kalózai ellen vívott akciókban vetettek be TIE-vadászokat. Már ez a feladatkör is erősebb fegyverzetű, specializált alváltozatok kifejlesztésével járt. Ez a tendencia fokozódott a szervezett lázadás erősödésével. A Lázadók gyors, fürge és pajzzsal védett vadászgépeivel szemben gyorsan megmutatkoztak a TIE-vadászok gyengeségei, sőt a birodalmi flotta harcmodorának hiányosságai. Ennek lett egyik következménye a legjobb birodalmi pilótáknak szánt TIE-elfogóvadászok rendszerbe állítása, amelyek már képesek voltak lépést tartani a lázadók A-szárnyú vadászaival.

A fejlesztések ellenére a klónháborúk tapasztalatain alapuló hadihajó-kötelékekre és a kis hatótávú vadászgépek tömeges bevetésére alapozott birodalmi harcászat nem tudott mit kezdeni a lázadók „üss és fuss” típusú rajtaütéseivel. Ezért a felkelők leverésére küldött birodalmi stratégák – köztük Thrawn főadmirális – új fejlesztésekkel kívántak reagálni a kihívásokra, ám nagyobb hangsúlyt kapott a galaxis feletti abszolút hatalmat megvalósító Halálcsillag építése. Így a pajzzsal és hiperhajtóművel felszerelt, önálló mélyűri tevékenységre alkalmas TIE-vadászok (Advanced és Defender) sorozatgyártása sosem érte el a szükséges mértéket. Mindezek ellenére a Birodalmi Csillagflotta félelmetes ellenfele volt a Lázadóknak. Ha a birodalmiak támadtak elsőként – és nem volt hová elmenekülni –, akkor szinte garantált volt a számbeli és tűzerő-fölényben lévő birodalmiak teljes győzelme. Egy csillagromboló-raj támadásának első hullámát képezték a különböző típusú TIE-vadászokból álló kötelékek, amelyek lecsaptak a Lázadók veszélyes könnyű harci gépeire és egyben saját hadihajóik első védelmi vonalát alkották. Felpuhították a lázadó kötelék védelmét, majd végül a csillagrombolók gyorsan befejezték a vadászok által megkezdett rohamot. Paul Johnson rajongói animációs kisfilmje minden szónál hatékonyabban bemutatja a Birodalmi Csillagflotta tűzerejét és harcászatát egy relatíve komolyabb lázadó kötelék ellen:

A különböző TIE-vadászok ismertetése előtt érdemes kitérni az ezekkel repülő vadászpilótákra, akik a Birodalmi Akadémiák krémjét jelentették. Az általános tisztképző és pilótaismeretek mellett navigációs, gépészeti és fegyvermesteri ismeretekkel is bővült a TIE-hajózók szakértelme. A birodalmi pilóták eltökéltségét és hűségét hivatott erősíteni (a nem elhanyagolható súly, és költségcsökkentés mellett) az elhárítópajzsok és hiperhajtóművek hiánya.

A TIE-vadász gyenge védelme offenzív mentalitást követelt a pilótától, ugyanakkor valamilyen szinten előnynek számított, hogy nem adott hamis biztonságérzetet a pajzs. Nem mindennapi bátorságot és mentális erőt igényelt egy TIE-vadásszal harcba indulni.

A hiperhajtómű hiányának további előnye volt, hogy a rendszerben csalódott pilóták nem tudtak a vadászgépeikkel dezertálni. Akiknek mégis sikerült valamilyen úton-módon, nem véletlenül váltak a Lázadók legjobb vadászpilótáivá, ahogy azt Wedge Antilles, Biggs Darklighter, Thane Kyrell esetében láthattuk, olvashattuk. Han Solóról nem is beszélve, bár az ő jelleme finoman szólva nem volt kompatibilis az akadémia és a flotta által elvárt normával…

Az SFS TIE/ln csillagvadász műszaki paraméterei

A TIE gépcsalád alapját képviseli az első, TIE/ln (Line) típusjelet kapott széria, amelyet gyakran csak szimplán TIE-vadászként említenek. A gömb alakú géptörzset egyértelműen az Eta–2-es jedivadászok tojásalakú törzse ihlette, amely a pilótafülkét, az ion-ikerhajtóműveket, a fedélzeti rendszereket és a fegyverzetet, illetve az üzemanyagtartályt foglalja magában. A géptörzset két hatalmas merőleges szárnyszerkezet foglalja keretbe (mint a V-szárnyúak esetében). Ezek külső felületén hatalmas napkollektorok gyűjtik össze a fedélzeti rendszerek működéséhez elengedhetetlen energiát. A meghajtásról és a rendkívül gyors irányváltoztatásról kezdetben P–s3-as típusú ionhajtóművek gondoskodtak, ám ezt a sorozatgyártás Yavin előtt 14-es felfutását követően már nagyobb teljesítményű P–s4-esekre cserélték. A szárnyak és a géptörzs között helyezték el a csillagvadász repulzorstabilizátorait és segéd-manőverhajtóműveit. Elhárítópajzsokkal ugyan nem rendelkezik a TIE/ln, ám a géptörzs fel van vértezve hagyományos gyalogsági sugárvetők ellen. A fegyverzetet két, a pilótafülke alá épített L–s1 lézerágyú képezi. Ezekkel felváltva, vagy összpontosítva is lehet tüzelni. Pontos és nagyerejű fegyverek ezek, amelyek veszélyesek minden vadászgépméretű célpontra és a szárazföldi csapatok tűztámogatására is kiválóan használhatók. A pontos tűzvezetésről T–s8-as típusú lőelemképző számítógép gondoskodik, amely a pilóták számára kiszámítja a céladatok alapján a szükséges előretartást is. Ezeket a rendszereket a később gyártott gépeknél a még hatékonyabb T–s9a típusra cserélték, míg a régebbieket újabb számítógépekkel modernizálták. A fedélzeti rendszer részét képezi egy nyomkövető-rendszer is, amelynek célja egyrészt csatában a saját pozíció küldése a harci információs központnak, másrészt pedig, ha lázadók zsákmányává válna a vadászgép, akkor ez fel tudja fedni a helyzetüket. Szintén a dezertálás megnehezítését szolgálja, hogy vész esetén a két szárny lerobbantható a géptörzsről. A navigációról N–s4-es típusú navikomputer gondoskodik.

Az Iden Versio parancsnok vezette Inferno osztag egyedi TIE-vadászokkal rendelkezett, amelyeknél a fegyverzetet két protontorpedó-indítócső egészítette ki, drasztikusan megnövelve a standard vadászgép tűzerejét. A jobb szárnytőre festett három vörös sáv az elitosztag TIE-vadászainak ismertetőjegye. Hiperhajtóművel ezek a gépek sem rendelkeztek, a kommandó saját átalakított Raider II. osztályú korvettje, a Corvus hordozta őket.

A pajzsok hiányán felül a típus nagy hátránya, hogy nagyon rossz a kilátás a kabinból. Gyakorlatilag csak előre és a felső kabinajtón lévő apró ablakokon lehet kilátni, ami különösen veszélyessé teszi a nehéz terepen, például aszteroidamezőkön át történő repülést. Ezt a hátrányt hivatott kompenzálni a mellső és hátsó féllégteret figyelő szenzorcsomag, valamint a birodalmi flotta doktrínája, amelynek fő eleme a vadászgépek központi irányítása a hordozók vagy a támaszpontok harci információs központjaiból. Az ezek által továbbított céladatok birtokában hajtják végre a vadászirányítóktól kapott harcfeladataikat a TIE-pilóták.

Strukturálisan gyenge pontja a konstrukciónak a géptörzs és a szárnyak közé telepített stabilizátorok, amelyek találata esetén a TIE-vadász spirális pörgésbe kezd, légkörben pedig röpképtelenné válik. Oldalirányból a hatalmas napkollektoros szárnyak azonban némi védelmet is biztosítanak a lövések ellen (túl sokat azért nem), azonban túlságosan nagyok a géptörzshöz képest, így könnyű célpontot nyújtanak az ellenséges gépek számára.

A Birodalmi Bányászcéh is TIE-vadászokat használt biztonsági feladatokra. A sárgára festett TIE/mg típusjelű vadászgépek egyedülálló módon fel voltak szerelve elhárítópajzsokkal, hogy így őrizzék meg őket – és védjék pilótáikat – hosszú távon a vállalat fontos erőforrásaiként.

Műszaki adatok (Sienar Fleet Systems TIE/ln csillagvadász)

Hosszúság: 7,24 m.

Fesztáv: 8,8 m.

Magasság: 8,82 m.

Csúcssebesség: 100 MGLT (megafény/óra)

Maximális atmoszférikus sebesség: 1200 km/h.

Beszerzési költség: 60 000 birodalmi kredit.

Különleges TIE-változatok

A TIE/ln egyik specializált változata a TIE/felderítő (Scout), amely a többi típustól eltérően már fel van szerelve hiperhajtóművekkel. A kutászdroidokhoz hasonló feladatot látott el, a Birodalmi Csillagflotta harccsoportjainak előretolt felderítőegységeként határozta meg az ellenség pozícióját és továbbította a céladatokat a támadóknak. 35 évvel a yavini csatát követően Ben Solo egy, a II. Halálcsillag roncsai között épségben maradt felderítővel követte Reyt Exegolra.

A Külső Peremvidék és az azt a belső iparosított bolygókkal összekötő hiperűr-útvonalak mentén a birodalmi flotta gyakran került összetűzésbe kalózokkal és csempészekkel. Ők sokszor alkalmaztak egyedileg átalakított, elhárítópajzzsal és védőfegyverzettel felszerelt kisebb-nagyobb, ámbár gyors teherhajókat, amelyek képesek voltak lehagyni az utánuk küldött birodalmi hadihajókat, a standard TIE-vadászok fegyverzete pedig kevésnek bizonyult ellenük.

Erre a kihívásra válaszul jelentek meg a Brute vagy Infiltrator néven is ismert TIE/rb nehéz csillagvadászok.

A típus abban különbözik a standard TIE-vadásztól, hogy egyrészt quadraniummal megerősített titánium páncélzattal látták el a géptörzset, valamint a gömb alakú hajótörzstől balra ellátták egy kisebb törzsszekcióval a két nagyteljesítményű H–s9.3 lézerágyú és annak energiaforrása befogadására. A pilóta támogatására egy MGK–300-as típusú, a fedélzeti rendszerekbe integrált droid szolgál.

A TIE-nehézvadászok jellemzően a kalózok által fenyegetett szektorflottákban, illetve olyan iparterületek biztosításában vállaltak szerepet, mint például a kesseli fűszerbányák. Ezekben a szektorokban jellemzően egy TIE/rb vezetésével vetették be a standard TIE-vadászokat. A végzős birodalmi kadét, Han Solo is ilyen típussal repült az Onyx század kötelékében, mielőtt parancsmegtagadás miatt lefokozták tizedessé és a gyalogsághoz vezényelték. A Kesselt övező veszélyes örvényben egy TIE/rb vezette kötelék üldözte a Solo által repült Millennium Falcont és csak a vakmerő csempészpilóta őrült manőverével sikerült lerázni a birodalmi nehézvadászt…

Műszaki adatok (Sienar Fleet Systems TIE/rb nehéz csillagvadász)

Hosszúság: 8,9 m.

Fesztáv: 12,2 m.

Magasság: 10,97 m.

Csúcssebesség: 90 MGLT (megafény/óra)

Maximális atmoszférikus sebesség: 800 km/h.

Beszerzési költség: 90 000 birodalmi kredit.

A TIE/rb egyik utódtípusa a TIE/ag jelzésű kétszemélyes Agresszor csillagvadász. Ez a szárnyai alatt hordozott egy-egy közepes nagyteljesítményű lézerágyút, illetve a meghosszabbított törzsszekcióra épített, forgatható lövegtoronyba szerelt ikercsövű lézerágyút. Ennek kezeléséhez volt szükség a második hajózóra. Az Agresszorok kevéssel a yavini csatát megelőzően álltak hadrendbe a Birodalmi Csillagflotta elit űrvadász-századainál.

TIE-bombázók és csapatszállítók

Mivel a birodalmi flotta egyik első lépése volt, hogy megszabaduljon a Köztársaság hiperhajtóművel felszerelt Y-szárnyú könnyűbombázóitól, felmerült az igény egy, az elődtípusnál lényegesebb nagyobb hasznos terhet hordozó – ám az Új Rend doktrínáját előnyben részesítő – könnyűbombázó kifejlesztésére. Ez lett a TIE-bombázó néven is ismert TIE/sa (Surface Assault) harcászati bombázó, amelyet egy TIE/gt jelzésű kis szériás, egyetlen lézerágyúval és rakétákkal felszerelt TIE-vadásztípus előzött meg mint átmeneti típus. A TIE/sa gyakorlatilag az alaptípus lomhább, meghosszabbított, duplatörzsű változata. A jobboldali törzsszekcióban kaptak helyet a TIE-vadászéval lényegében megegyező fedélzeti rendszerek, valamint a két L–s1-es lézerágyú, illetve a két P–s4-es ionhajtómű. A baloldali géptörzsben hordozott támadó fegyverzet célba juttatására szolgál a Ts–7b jelzésű lőelemképző számítógép és a 398X jelzésű bombavető rendszer.

Újdonság a hatalmas napkollektorokkal szakító háromszorosan döntött, két végén a törzsre ráhajló szárnyszerkezet, amely ezt követően az újabb TIE típusok jellegzetességévé válik.

A szükséges napenergia összegyűjtése mellett ez a megoldás kisebb célfelületet jelent az ellenség számára. A fegyverkamrát magában foglaló törzszsekció két részből áll: az elsőben nyolc M–s3-as célkövető rakéta vagy négy protontorpedó indítható a mellső indítótubuson keresztül. A második, nagyobb fegyverkamra feltölthető ugyanilyen javadalmazással, vagy nyolc protonbombával és 64 hődetonátorral, vagy hat aknával.  Szükség esetén a fegyverkamra átalakítható egy hat fős rohamosztagos kontingens szállítására is.  A bombák, hődetonátorok és aknák bevetésére a törzs alján kialakított bombavető nyílás szolgál. A vadászgépek elleni bevetéseknél hordozott 16 rakéta brutális tűzerőt biztosít a lázadó harci gépekkel szemben, ahogy a protontorpedó-sorozatok is a nagyobb hajók ellen. Megfelelő vadászkísérettel, a pontvédelmi rendszerektől tisztes távolságot tartva félelmetes ellenfél bármilyen lázadó csoporttal szemben, az igény szerint kombinálható fegyverzet pedig rugalmas alkalmazást tesz lehetővé.

A yavini vereséget követően egy újabb, megnégyszerezett tűzerővel rendelkező bombázó, a TIE/ca Punisher nehézbombázó került a birodalmi flotta állományába. Ez már rendelkezett elhárítópajzzsal is, fő feladata olyan helyeken végrehajtott támadás volt, ahová a csillagrombolók és a kisebb hadihajók nem tudtak eljutni. Magas előállítási költsége miatt nagy számban nem terjedt el a flottánál.

A TIE/sa egyik gyakori, megnagyobbított altípusát rohamosztagosok hajóra szállásához használták (TIE Boarding Craft). A két standard L–s1-es lézerágyút kettő H–s1-es nehéz lézerágyú egészíti ki, valamint szükség esetén rakétákkal is felszerelhető. A kétszer tízfős rohamosztagos kontingens erőszakos hajóra átszállását lézervágóval felszerelt kitolható dokkolókamra segíti. A scarifi csatában két ilyen sikló szállította át Vader nagyúr rohamosztagosait a Devastator csillagromboló által harcképtelenné tett Profundity nevű mon calamari cirkáló fedélzetére. A típus nagyobb, három törzsszekcióval rendelkező változata a TIE deszanthajó (Lander), amely képes egy teljes rohamosztagos századot a célterületre szállítani. Szintén a bombázón alapul a TIE parancsnoki sikló alváltozata (típusjelzése TIE/sh), amely a birodalmi főtisztek és rohamosztagos kíséretük hajók és támaszpontok közötti szállítására szolgál. Ez a típus a tisztek védelme érdekében némileg erősebb páncélzattal rendelkezik. Needa kapitányt is egy ilyen sikló szállította át az Avenger csillagrombolóról az Executorra a Vader nagyúrnak tett utolsó jelentéstételére…

Műszaki adatok (SFS TIE/sa)(SFS TIE/bc)(SFS TIE/sh)

Hosszúság: 7, 8m – 7,6 m – 7,8 m.

Fesztáv: 9,3 m – 9,9 m – 10,4 m.

Magasság: 5,1 m – 5,9 m – 5,1 m.

Csúcssebesség: 80 MGLT – 90 MGLT – 90 MGLT (megafény/óra)

Maximális atmoszférikus sebesség: 850 km/h (mindháromnál).

Beszerzési költség: 150 000 birodalmi kredit (mindháromnál).

A TIE/rp Reaper könnyű csapatszállító egy típusban ötvözi a Sienar klasszikus katonai teherszállítóinak és a TIE-szériának a legjobb jellemzőit és kifejezetten elit birodalmi csapatok – halálosztagosokként ismert birodalmi kommandósok, inkvizítorok – harcba szállítására és támogatására tervezték. Űr- és atmoszférikus repülésre optimalizált negatív-v helyzetű – így plusz felhajtóerőt termelő – trapéz alakú nagy szárnyak csatlakoznak a hosszú, szögletes törzshöz, amely végén egy rakodórámpa teszi lehetővé a csapatok gyors deszantolását.

A pilótafülke háromszemélyes, helyet adva a pilótának a fedélzeti lövésznek és a parancsnoknak. Két L–s9.3-as lézerágyú képezi a fegyverzetet, amely vadászok elleni önvédelemre, illetve a saját csapatok tűztámogatására szolgál. Elsőosztályú hiperhajtómű és korszerű N–a1 navikomputer áll rendelkezésre hosszútávú utakra. A típus szolgálatának elején a Kilencedik Nővér személyes csillaghajójaként használt egy Reapert, később a scarifi csatában Orson Krennic halálosztagosait szállították ilyen típusok a tűzvonalba, de Darth Vader csapatai is használták a Tythonon. A Birodalom bukását követően bűnbandák állományában is előfordultak ilyen csapatszállítók.

Műszaki adatok (Sienar Fleet Systems TIE/rp Reaper könnyű csapatszállító)

Hosszúság: 24,2 m.

Fesztáv: 16,5 m.

Magasság: 4,7 m.

Maximális atmoszférikus sebesség: 950 km/h.

Beszerzési költség: 140 000 birodalmi kredit.

A kulisszák mögött

Az 1977-es alapfilm esetében az ILM egyik munkatársa, Colin Cantwell dolgozta ki a TIE-vadász jellegzetes formájának koncepcióját. Miután Lucas rábólintott, a további részleteket Joe Johnston koncepciós művész és effektszakember dolgozta ki. A TIE név egyébként állítólag onnan ered, hogy Lucas szerint a hatszögű szárnyak által körbeölelt gömb alak egy csokornyakkendőre (tie a nyakkendő angolul) hasonlít… Maga Jonhston találta ki a típusjelzést, a Making of Star Wars című könyvben Harmadik Intergalaktikus Birodalomként oldja fel a mozaikszót (Third Intergalactic Empire). Maguk a típusnevek nem hangzanak el az első (pardon, negyedik) filmben (sem az X, és Y-szárnyúak, sem a TIE-vadászok), ezek funkciója annyi volt pusztán, hogy az ILM effektesei megkülönböztessék valahogy az egyes modelleket. Az elnevezések a folytatásokban (elsőként Lando Calrissian említi név szerint a TIE-vadászokat A Jedi visszatérben), a kiegészítő médiumokban és természetesen merchandise termékek márkaneveiként váltak ismertté.

Az ionhajtóművek utánozhatatlan hangját Ben Burtt hangmérnöknek köszönhetjük, aki elefánttrombitálást kevert össze egy nedves aszfalton haladó autó hangjával. A makettek géptörzsei eredetileg vörösesbarnák lettek volna, ám a tesztek során kiderült, hogy így túlságosan beleolvadnak a sötét háttérbe a végső felvételeken, így végül kékes-szürkék lettek.

Maguk a gépek koncepciója (nagyon könnyű szerkezet az elérhető legnagyobb sebesség és fordulékonyság érdekében) sok hasonlóságot mutat a második világháborús japán Mitsubishi A6M Zero vadászokkal, amelyek esetében a lehető legkönnyebb géptörzset kombinálták egy relatíve erős hajtóművel, korának kiemelkedően jó repülési teljesítményét felmutatva. Mindezért cserébe a Zérók nem rendelkeztek öntömítő üzemanyagtartályokkal, így könnyű prédáivá váltak az erős fegyverzetű szövetséges harci gépeknek, pláne, hogy azok folyamatosan fejlődtek műszakilag, míg a japán vadászerő magját képező gépek megrekedtek az 1940-es szinten, akárcsak a TIE-vadászok a messzi-messzi galaxisban… A gépek ijesztő hangjának megfélemlítésre való felhasználását minden bizonnyal a második világháborús német Ju 87 Stuka zuhanóbombázók, hasonló céllal alkalmazott szirénái ihlették meg.

A TIE/rb vadászok először a Solo antológiafilmben tűntek fel, ám a design eredetileg Az ébredő Erőhöz készült TIE-vadász koncepcióként.

Felhasznált források:

• Vonatkozó Wookieepedia szócikkek: a TIE/ln space superiority starfightertől kiindulva a legutolsó alrendszerig és vállalatig.
• Pablo Hidalgo: Star Wars: Zsivány Egyes: Képes enciklopédia. Budapest, Kolibri, 2016.
• Az alábbi filmek, sorozatok és játékok történései: Egy új remény, A Birodalom visszavág, A Jedi visszatér, Zsivány Egyes, Solo, Lázadók, Az ébredő Erő, Az utolsó Jedik, Skywalker kora, Lucasarts TIE Figher Special Edition (1998), Battlefront II (2017), Jedi: Fallen Order.
• Paul Johnson TIE Fighter című animációs filmje
• IMDb: Egy új remény és A Jedi visszatér trivia bejegyzések
• A Generation Tech YouTube csatorna űrharcászati videoelemzései (sok komolysággal, még több poénnal)