Dash Rendar kalandjai – 25 éves a Shadows of the Empire videójáték

A sorozat első részében a videójátékról lesz szó, amely pontosan 25 éve jelent meg az Egyesült Államokban Nintendo 64-re. A LucasArts játéka több szempontból is mérföldkő volt a Star Wars videójátékok között. Az évforduló alkalmából újra elővettük, kipróbáltuk és megnéztük milyen is volt ez a játék annak idején.

A Shadows of the Empire 25 cikksorozatunk mindhárom része:

Kezdetek

A LucasArts 1994 végén kezdte meg a Shadows of the Empire fejlesztését. Már a fejlesztés elején eldőlt, hogy a játék főhőse nem a klasszikus trilógia triójából kerül ki, hanem Steve Perry azonos című regényének szereplője, Dash Rendar lesz az (a regénnyel a Shadows of the Empire cikksorozatunk második részében foglalkozunk). Dash szerepeltetése jóval nagyobb alkotói szabadságot adott a fejlesztőknek is, hiszen a karaktert csak ekkor vezették be a Bővített Univerzumba.

Jon Knoles, a projekt fő animátora és dizájnere javasolta, hogy a történet A Birodalom visszavág és A Jedi visszatér között játszódjon.

A LucasArts fejlesztői a pályák építésénél a Jedi Engine nevű motort használták, amely már korábban is bevált a Star Wars: Dark Forces és az Outlaws című first-person shooter (FPS) játékaiknál. Eredetileg 19 küldetést terveztek, ám az időhiány és technológiai korlátok miatt végül tíz került a végleges verzióba.

A LucasArts a játékkal szeretett volna sokkal jobban megjelenni a konzolpiacon is. Ezért a Shadows of the Empire kifejezetten az új, akkor még csak készülő Nintendo 64-re (továbbiakban N64) készült. Mindez nagy kihívást jelentett, ugyanis a konzol hardverét még nem is véglegesítette a gyártó Silicon Graphics (SCI). Így a fejlesztőknek egy prototípust biztosítottak, amelynek kontrollerét a Konami külön fejlesztette. Az N64 programozása is nehézkes volt, amely egy nehezen kezelhető microcode nevű programnyelvet használt és a leírás is csak japánul volt elérhető. Ráadásul az egész fejlesztésre mindössze 18 hónap állt rendelkezésre, hiszen közel volt a konzol megjelenése is. A LucasArts fejlesztőinek profizmusát mutatja, hogy ilyen körülmények között is képesek voltak meghatározó és működő játékokat készíteni.

Mijamoto Sigeru, aki a Mario és Zelda játékok atyjaként ismert (bár ekkoriban már a Nintendo marketingigazgatója volt) nehezményezte, hogy Dash mozgása lehetne valósághűbb is.  A LucasArts csapata így hamar igénybe vette az ILM segítségét, akik motion capture technológiával még élethűbbé varázsolták Dash-t.  Ez a technológia ekkor még gyerekcipőben járt, a felvett animációk használhatatlanok voltak, így manuálisan kellett javítani rajta. A fentiek ellenére a technológia összességében rohamléptekben fejlődött, ezt bizonyítja az átvezetők itt már CGI jelenetek voltak, ellentétben az 1-2 évvel fiatalabb Rebel Assaulttal, ahol élőszereplős jelenetek voltak még.

A konzollal szemben a PC-s verziót nem érték ilyen korlátozások. Amíg készült a konzolport, addig az átvezető, filmszerű jeleneteket átdolgozták és számos egyéb jelenettel kibővítve került a PC-s verzióba. Így  a PC-s nem csak grafikailag lett szebb, hanem egy bővített, teljesebb kiadása is volt a konzolos verziónak. 

A játék zenéjéhez felhasználták John Williams klasszikus dallamait, valamint Joel McNeely új számokat is írt hozzá. A Shadows of the Empire egyedi volt a N64-es játékok között, abban hogy digitalizált zenekari hangfelvételeket tartalmazott. A konzol korlátai miatt csökkentették a hangminőséget és a Nintendo kénytelen volt bővíteni a meghajtót 12 MB-ra, hogy egy alig 15 perces zenét tudjon tárolni a gép.

Dash szinkronját az amerikai komikus, John Cygan adta. A droid Leebo-t Tom Kane játszotta, aki később Yoda és Ackbar hangjaként lett ismert, s a közelmúltban kényszerült visszavonulásra egy sztrókot követően. Luke Skywalkert Bob Bergen szinkronizálta, aki Mark Hamill hivatalos szinkron-dublőre, míg Xizort a szintén ismert Nick Tate játszotta.

A játék promóciója nemcsak a Nintendo konzoljához, hanem a multimédiás projekthez is kapcsolódott. Érdemes megtekinteni a korabeli tévéreklámokat:

Történet és játékmenet

A Shadows of the Empire története mára a Legendákba tartozik, de szorosan kapcsolódik a klasszikus trilógia eseményeihez. A történet szerint a galaktikus polgárháború idején a Lázadók és a Birodalom között dúló harcok mögött egy harmadik erő is felemelkedőben van.  Xizor herceg, a Fekete Nap szindikátus vezére és az alvilág ura nem másra törekszik, mint hogy átvegye Vader nagyúr helyét.  Míg a regény főszereplői Luke, Leia, Lando és Csubi voltak, addig a játék kifejezetten a zsivány Dash Rendar karakterét helyezi középpontba. Dash amolyan „Han Solo-pótlék”, hűséges droidjával az Outrider teherszállító fedélzetén belecsöppenek a harcokba.

Ám a játék erőssége nem is annyira a történetben, hanem sokkal inkább a játékmenetben rejlik.

A kampány rövid, ha ügyesek vagyunk, akkor akár 4-5 óra alatt teljesíthető. Az elérhető tíz küldetés négy történetfolyamra oszlik. Már a legelső pályán a hoth-i csata közepén találhatja magát a játékos, amelyhez Dash is csatlakozik a Lázadók oldalán egy T–47-es hósiklóval. A LucasArtsnak sikerült életre keltenie a hoth-i csata filmes jeleneteit. Nemcsak a hósikló mozgása, irányítása lett filmhű, hanem  Wedge Antilles módjára az AT–AT lépegetők megkötözését is megoldották.  Az Echo bázis evakuálása után Dash-nek sikerül kereket oldania az Outriderrel az aszteroidamezőben és kezdetét veszi az igazi alvilági kaland. Az események szorosan kapcsolódnak a regény cselekményéhez.

Dash az Ord Mantellen konfrontálódik IG–88-cal, majd Boba Fett-tel is.

Később Luke-kal együtt a Tatuinon megkísérlik megölni Xizort, ám végül a Coruscanton történik a végső leszámolás.

A Shadows of the Empire alapvetően egy külső nézetes (TPS), akció shooter játék lett. Az irányítás ennek megfelelően kissé konzolbarát, PC-n nem lett a legjobb, ám mindezt feledtette az, hogy  a LucasArts csapatának milyen jól sikerült visszaadniuk a klasszikus trilógia hangulatát és atmoszféráját.  Szinte minden olyan akcióelemet belepakoltak, amely a Star Wars filmekben addig megjelent, leszámítva a fénykardozást. Dash nemcsak lövöldözik, hanem tud jetpackkel is repülni, akadályokat kerül ki és vadászgépbe vagy siklóba szállva veszi fel a kesztyűt a Birodalommal szemben.

 Dash szinte minden sztereotípiát megtestesít, amely a ’80-as és ’90-es évek akcióhőseit jellemezte.  Macsó, laza férfi, aki egysoros szövegeivel „alázza” az ellenfeleit, és szinte mindenkit lepuffant, aki az útjába kerül, legyen az mezei rohamosztagos vagy akár egy AT–ST lépegető.

A kampány végig egyjátékos, multit nem tartalmaz, ám elég nehéz. Nincs checkpoint, háromszor éledhetünk újjá ha meghalunk, utána kezdhetjük újra a küldetést. Egyes pályákon egyáltalán nem könnyű átjutni, sok az ügyességi, platformer akadály, viszont az átlag ellenfelek annyira nem erősek és  ahogy a korabeli Lara Croft, úgy Dash sem fogy ki soha az alapfegyver lőszereiből. 

Az idő azért látszik rajta, nemcsak a grafika terén, hanem a játékmenet is kissé megkopott, ám a LucasArts számos olyan játékelemet újított be addig repertoárjába, amelyből utána évtizedekig megélt.

Fogadtatás és örökség

A játék 1996. november 3-án jelent meg az Egyesült Államokban, ekkor kizárólag Nintendo 64-re. Az európai és japán piacot csak fél évvel később érte el, 1997-ben, s PC-re is csak ekkor adták ki. A kritikusok nem voltak elragadtatva tőle, sokan emelték ki a gyenge irányítást és a kamera mozgásának furcsaságait. Viszont, ahogy életre keltették a hoth-i csatát, attól a sajtó és a rajongók elámultak.

A kritikák ellenére a játék anyagilag nagy siker lett, ugyanis több mint egymillió példányt adtak el belőle. A terv bevált és a játék sokat lendített a frissen megjelenő Nintendo 64 eladásain.

1996 karácsonyán a harmadik legjobban fogyó játék volt.

A Shadows of the Empire úttörő volt a Star Wars-játékok között, számos további LucasArts játék demója lett. Az első pályán látható repülős árkád mód annyira népszerű lett, hogy  a rajongók szinte követelték, hogy ebből egy önálló játékot is csináljanak.  A LucasArts ezért megbízta a Factor 5 csapatát, hogy a játék első pályája alapján készítsék el a Rogue Squadront Michael A. Stackpole X-szárnyúak képregényei és regényei alapján. A Zsivány osztag kalandjait feldolgozó repülős akciójáték máig az egyik legnépszerűbb Star Wars játéknak számít.

Trilógia lett belőle és jó lenne, ha a Lucasfilm Games ezt is kiadná újra felújítva.

A Shadows of the Empire ezen kívül a Dark Forces folytatásaira is nagy hatással volt. Míg az első rész egy FPS shooter volt a Doom motorjával, addig a második rész, a Star Wars Jedi Knight: Dark Forces II nemcsak jedit faragott Kyle Katarn karakteréből, hanem egyúttal az első külső nézetes, fénykardozós játék lett és elindította a Jedi Knight szériát is. Hovatovább, a 2019-es Jedi: Fallen Order is ennek a szellemi örököse.

A Shadows of the Empire rendkívül nagy mértékben hatott a későbbi Star Wars-játékokra.

A N64-es konzol már rég kikopott és az évek során a PC-s verzió is játszhatatlan lett. Így 2016-ban a lengyel CD Projekt jóvoltából a PC-s változatot felújították 64 bites Windowsra és újra kiadták a GOG áruházában, majd később Steamen is.

Dash Rendar karaktere a multimédiás projekten kívül a Legendákban még felbukkant az X-Wing: Alliance és Galactic Battlegrounds játékokban is. Később a kánonba is bekerült Jason Fry Solo: A Star Wars Story: Tales from Vandor című kötete révén. Reméljük, viszontláthatjuk majd a kánonban egy új könyvben, játékban vagy akár élőszereplős műben is.

A Shadows of the Empire egy igazi klasszikus Star Wars akciójáték. A LucasArts remekül keltette életre a klasszikus trilógia jeleneteit változatos játékmódokkal. Mai szemmel már alap, hogy egy Star Wars játékban lehet lövöldözni, mászkálni lehet a karakterrel és mellette járműveket is irányítani, de 1996-ban ez még újdonság volt.

Ha újra kedvet kaptatok hozzá, PC-n a Steam és GOG áruházakban még beszerezhető.