Rex, Ahsoka és a szerelmes Pellaeon – Ajánló és vélemény az Életre-halálra regényről

Karen Traviss neve jól ismert a Star Wars könyvek olvasói között, bár elsősorban a Republic Commando könyveknek köszönhetően. A sors fintora, hogy Traviss könyveit éppen A klónok háborúja „kukázta ki” a kánonból, még jóval a Disney-felvásárlás előtt. 2009-ben azonban még szent volt a béke Traviss és Filoni között, ekkor írta az Életre-halálra kötetet.

A könyv eredeti címe a No Prisoners, azaz szó szerint körülbelül Nem ejtünk foglyokat lenne, mely a kötet egyik kulcsproblémájára reflektál.  A magyar cím azonban véleményem szerint jobban sikerült, hiszen sokkal mélyebb témákat érint a kötet: az életet és az élet feláldozását.  A könyv legnagyobb hibája talán, hogy nagyon rövid, hamar végigolvassa az ember. Traviss remekül ír – különösen klónokat – és egész sok karaktert mozgat a kötet során. A regény főhősei közül első helyen Rexet is Ahsokát említeném meg, igen ebben a sorrendben.

A klasszikus felállással ellentétben ugyanis ezúttal nem Rex a segítő karakter Ahsoka mellett, hanem inkább fordítva: Rex a hangsúlyosabb, akinek problémáit és dilemmáit nagyon jól megfogja az írónő.

Ez a probléma pedig természetesen maga a háború, hogy arra „tenyésztették ki”, hogy a jedik parancsait követve hadba vezesse a bajtársait, akik közül túl sokan halnak meg fölöslegesen egy-egy bevetés során. Ahsoka itt még  az animációs sorozat elejéről megismert idegesítő kiskamasz, Szájas.  Ám a nagyszájú togruta lány maga is fontos dilemmával szembesül: egyszer csak úgy tűnik, hogy minden, amiben hitt, amit a Jedi Rend tanított neki, hazugság. Rex és Ahsoka között a barátság, bajtársiasság azonban meghatározó, a regény egyik szép és életszerű momentuma, amikor a két karakter úgy beszélget egymással a kantinban, hogy valójában mindketten a saját problémáikra térnek vissza, mégis könnyítenek közben a másikuk baján is.

Rex és Ahsoka mellett egy kedves régi ismerős, Thrawn főadmirális egyik első tanítványa, Pellaeon kapitány is fontos hangsúlyt kap a sztoriban. A regényben szereplő Pellaeon egyrészt az a makulátlan, rátermett tiszt, akit Zahn könyveiből megismertünk: ellenőrzi az alárendeltjeit, megismeri a hajóját, beszélget az embereivel, és nem nagyzol azzal, hogy saját szakácsot tart. Kifejezetten zseniális az a jelenet a könyv elején, amikor Pellaeon és Ahsoka találkoznak:

a kapitány felzavarja a kamaszlányt átöltözni, az ő hajóján ugyanis még egy jedi padawan sem flangászhat fedetlen hassal.

 Pellaeonnak azonban egy újabb, eddig ismeretlen oldalát is megismerhetjük: azért renitens a köztársasági hadseregben és azért nem nevezik ki admirálisnak, mert túlságosan kötődik egy nőhöz, méghozzá egy kémnőhöz, Hallena Devishez.  Traviss méltó párt kreált a kapitánynak, Hallena nem egy könyörtelen machiavellista spion, hanem egy olyan nő, aki jót akar tenni, ám a munkája által inkább szenvedést hoz az embereknek – a Köztársaságnak nevében…

E négy fő karakter mellett természetesen Ahsoka mestere, Anakin is felbukkan a kötet lapjain, a váratlan fordulatot és feszültségforrást azonban az altista jedik megjelenése hozzák: Djinn Altis mester, illetve tanítványai, különösen a jedi jegyespár, Callista és Geith.

Altis ugyanis egy Rendből kivált szektát vezet, olyan jedik ők, akik kitartanak a világos oldal mellett, de nem tiltják, sőt szorgalmazzák az érzelmi elkötelezettséget: az érzelmeket és a szeretet.

Altis olyan, mint egy második Qui-Gonn Jinn, nemhiába vezeti fel a könyv Qui-Gonn barátjaként. Altis egy idős mester, rengeteg tanítvánnyal, aki egy egészen más utat mutatva ölti fel a könyvben a bölcs tanító szerepét. A kis Ahsoka teljesen meghasonlik emiatt, Anakin Skywalker meg mintha problémáira megoldást is találhatna a furcsa szektában.  A kötet egyik fő motívuma ugyanis pont ez, az érzelmi elköteleződés fontossága és súlya.  Érdekes azonban, hogy ez elsősorban nem Anakin és Padmé kapcsán kap szerepet a könyvben, hanem Pellaeon és Hallena, illetve Rex és bajtársai kapcsán:  kockáztathatja-e egy kapitány az emberei, katonái életét, hogy megmentse élete hölgyét?  Micsoda bűntudatot okoz, hogyha az efféle érzelmek más emberek, klónok halálát vonja maga után?

Altis azonban mindkét problémára megoldást kínál: az érzelmi elkötelezettség fontos, sőt nélkülözhetetlen, de ha kell, tudni kell le is mondani a szeretteinkről, a szeretet nem válhat ragaszkodássá, a másik személy önző birtoklásává. Altis szerint ugyanis ezen utóbbi vezet a sötét oldalra, s nem a szeretet, barátság és szerelem. Ragaszkodni azonban nemcsak a szeretett személyhez lehet, hanem egy merev eszmerendszerhez is, ahogy azt Yoda teszi.

A kötet „főgonasza” ugyanis valójában nem a szeparatisták, hanem Yoda és az „ortodox” jedik.

Yoda, aki tiltásaival és szemhunyásaival a sötét oldal felé presszionálja Anakin Skywalkert, és aki a Köztársaság kiszolgálójaként klónok millióit vezeti háborúba. A kötet másik kulcsmomentuma ugyanis a klónháború rejtélye: mennyire vezethetnek békefenntartók hadseregeket, illetve hogy ki állhat az egész klónhadsereg mögött. A szereplők többsége érzi, hogy valami ismeretlen veszély húzódik a háttérben és rohannak a végzetük felé.

A kötet Yoda-képe érdekes asszociációra vezetett olvasás közben. Az utolsó Jediket sokszor kritizálják azzal, hogy Luke Skywalker karakterét elrontotta, sötétté, negatívvá téve a hőst. Nos az előzménytrilógia éppen ezt csinálta egy Luke-nál is nagyobb, bölcsebb hőssel: Yodával. Az előzmények Yodája büszke, majdhogynem gőgős, amit a karakter maga is beismer A klónok háborúja hatodik évadjában, a Lázadókban, illetve Az utólsó Jedikben. A „harc senkit nem tesz naggyá” – mondja a Dagobah mocsaraiban az öreg bölcs, aki húsz évvel ezelőtt még katonák ezreit irányította, és államfőkkel párbajozott. A legjobb tanár azonban a kudarc volt Yoda számára is.

A könyv tehát elsősorban egy érett, morális kérdéseket feszegető kötet, amelyben a Jedi Rend elkerülhetetlen bukásához vezető út végéhez közelítve ajánl egy alternatívát a jediknek: Altis útját.  Altis nem „szürke jedi” (hiszen teljesen ellentmond a sötét oldalnak), hanem szakadár, unortodox bölcs, aki a világos oldal szolgálatának egy sajátos útját követi.  S mint láttuk a Legendákban, egy ehhez hasonló út győzedelmeskedett Luke-ban, s talán a kánon esetében Reyben is.