Jaxxon, Valance és a többiek – kis Star Wars képregénytörténelem + videó!

Vasárnap délután az SWMini.hu főszervezésében kerekasztalbeszélgetésen vettünk részt, melynek témái a Star Wars képregények voltak – Legendák és kánon egyaránt. A cikkben megnézhetitek a rendezvényről készült felvételt!

Az esemény ötlet- és házigazdája az  SWMini.hu főszerkesztője, Molnár Attila volt,  aki engem is felkért egy zöld  nyúlfarknyi szerepre, jelesül, hogy néhány szót szóljak a Marvel Comics eredeti Star Wars képregénysorozatáról (és a Pendulum Press adaptációjáról). A feladat azért hárult rám, mint a Ziro.hu főszerkesztő-helyettesére, mivel oldalunk legfrissebb szerzője, Szegvári Zoltán egy kiváló cikkszemlét közölt június elején, mely a rendezvény tematikájába is illeszkedett.

Hogyan mentette meg a Star Wars a Marvelt és a képregényipart?
Stan Lee-vel ellentétben Thomas lehetőséget látott az űreposzban, s ezt a véleményét főnökével szemben is határozottan képviselte. Kezére játszott, hogy Lippincott és Summer ekkor már semmilyen fizetséget nem kértek az első filmből készülő képregény jogaiért. Akármilyen döbbenetesnek tűnik, ez nagyon is megfontolt lépés volt részükről. Felmérték, hogy a képregényipar kockázatvállalási kedve alacsony a súlyos válság miatt, ám kiváló reklámlehetőséget kínál a film számára. A Lucasfilm egyetlen feltétele az volt, hogy a Star Wars-képregény első két száma még azelőtt megjelenjen, hogy a film a mozikban is debütálna. RÉSZLETEK ITT.

A feladat másik fele már ténylegesen rám hárult, ugyanis az akkor még Csillagok háborúja című film 1977. évi, a mozgókép bemutatását megelőző képregényadaptációja csupán az első hat füzetét fedte le az egészen 1987-ig futó, 107 számot, valamint további Annualokat tartalmazó szériának. A Birodalom visszavág képregényadaptációja szintén ebben a sorozatban jelent meg (39–44. füzetek), A Jedi visszatér feldolgozását viszont már különszámok, külön széria tartalmazta. A tíz évig futó képregénysorozaton rengeteg író és rajzoló dolgozott (csak néhányat kiemelve: Howard Chaykin, Roy Thomas, Archie Goodwin, Carmine Infantino), mely akár a történetmesélés, akár a rajzok terén is érezhetően vegyes minőségű füzeteket eredményezett. A sorozat ennek ellenére jó pár híres, vagy éppen hírhedt karaktert adott a messzi-messzi galaxisnak. Sokaknak elsősorban Jaxxon, a nagy húsevő zöld nyúl lepi jut eszébe, valamint a hozzá társult lenge ruhás és veszedelmes leányzó, Amaiza Foxtrain.  De talán olyan szereplőket is kiemelhetünk, mint a nagyobb karriert befutó, Császár kezévé is váló Lumiya úrnő, a  droidgyűlölő kyborg fejvadász, Beilert Valance,  vagy éppen a mandalore-i Fenn Shysa, akinek fontos szerepe volt Boba Fett eredeti, A klónok támadása előtti eredettörténetében.

Boba Fett eredettörténete ugyanis egy kiváló példa arra, hogy a Disney-felvásárlás előtt milyen mostohán bánt a Lucasfilm a Bővített Univerzum legelső darabjával.

 George Lucas és Leeland Chee 2000-ben, a Baljós árnyakat követően hozta létre a többszintű kánonrendszert,  amelyben elsődleges kánonná, úgynevett G-kánonná tették a filmeket, míg minden más ez alatti helyre került, C, S, N, és D kánonok születtek. Aztán 2005-ben, A klónok háborúja animációs sorozat miatt egy újabb kánonszintet hoztak létre, a T-kánont, innentől kezdve a G és T kánonok jelentették a Star Wars tartalmak legmagasabb szintjeit. Na de hová került a legelső Star Wars képregény ebben a rendszerben? Nos, S-kánon, azaz „secondary” (másodlagos) kánon plecsnit kapott, vagyis az írók szabadon dönthettek arról, hogy megtartsák-e az abban lévő eseményeket, vagy kikukázzák. Ez történt az említett  Boba Fett eredetsztorival,  a klónháborúban mandalore-i különítmény élén csatába szálló Boba Fett alakját maga Lucas hajította ki az ablakon. 

Természetesen a 2015-ben immár kétszintessé egyszerűsített kánonrendszer is a Legendák sorába száműzte az eredeti Star Wars képregénysorozatot, ám akkor jött az IDW kiadó elismeréseket arató ifjúsági képregénysorozata, a Star Wars Adventures és megkezdődött a sorozatos kanonizálás! Azóta az eredeti képregény számos karaktere is kánonná vált, a legelsők között az említett  Jaxxon, valamint Amaiza Foxtrain, akiket nem olyan rég követett Beilert Valance is,  aki a Han Solo: Imperial Cadet képregényben még a címszereplő tanulótársa volt a caridai akadémián, azóta pedig már Vadert próbálja levadászni a Target Vader minisorozatban – mindkettő a Marvel Comics égisze alatt jelent és jelenik meg.

Kánon lett továbbá az ugyancsak az eredeti képregényben debütáló zeltron faj, míg a Felhőlovasok egyenesen a nagyvászonra húztak át. Jon Kasdan ugyanis a Solo: Egy Star Wars-történet forgatókönyvét írva a Wookieepedián böngészve talált rá a csapatra, amelynek nevét le is nyúlta a filmjéhez.

Mind a képregényes szakma, mind a Lucasfilm Story Group-ja részéről érezhető bizonyos fokú tisztelet az eredeti Star Wars képregénysorozat iránt,

amit mi sem példáz jobban, hogy nemrég – minden bizonnyal a Marvel Comics 80. születésnapjához kapcsolódva – egy új, 108. számot is kiadtak a Legendák közé tartozó képregényhez. Ez az új, utolsó füzet az  Archie Goodwin által írt vaskos Crimson Forever történet folytatása,  Forever Crimson címen. Olyan karaktereket sorakoztat fel a klasszikus Star Wars hősök mellett, mint az említett Jaxxon, Amaiza és Valance, valamint a Goodwin sztorijában fontos szerepet kapó Domina Tagge is visszatér – még utoljára.

1987-et követően azonban már más kiadóhoz került a Csillagok háborúja franchise, melyről Molnár Attila tartott alapos és mégis feszes előadást. Ezt– a saját belekontárkodásaimmal egyetemben – az alábbi videóban ti is meghallgathatjátok. Jó szórakozást!

Nyitókép: A Marvel Star Wars-sorozatának 1986-ban megjelent eddigi utolsó, 107. számának borítója, részlet (Wookieepedia)

Legfontosabb posztjaink