Hangolódás a következő Star Wars-filmre – ajánló két X-szárnyúak regényről

Ugyan a filmről egyelőre nem sokat tudunk, az biztos hogy jelenleg reneszánszát élik a pilóták és a vadászgépek a Star Wars univerzumán belül. Gondoljunk csak Alexander Freed Alphabet-osztag sorozatára, Alex Segura Free Fall című regényére, de mindenekelőtt a váratlan sikereket arató Sqadrons játékra.  Utóbbiban ráadásul visszatért a legendás pilótalakulat, a Zsivány Osztag, méghozzá az endori csatát követő időszakban, természetesen Wedge Antilles vezetésével.

A Legendákban Wedge és osztaga páratlan eredményeket ért el, történetük leginkább Michael Stackpole képregény-sorozatában, valamint a Stackpole és Aaron Allston által írt X-szárnyúak regénysorozatban ismerhető meg. A tízkötetes sorozatből a Zsivány és Lidérc osztagok történét ismerhetjük meg, a széria korai kötetei gyerekkorom kedves olvasmányainak számítottak.

A sorozatnak csupán az első hat kötete kapott hivatalos magyar fordítást, a hetedik rész, az Allston által írt Solo háborúja már csak rajongói nyersfordításban jelent meg. A nyolcadik kötet az Isard’s Revenge fordítása már ebben a formában is megszakadt, míg az utolsó két kötet a Starfighters of Adumar és a Mercy Kill már teljes mértékben csak angolul érhető el a magyar rajongók számára. A film bejelentésének hype-jában az ünnepek alatt olvastam el Stackpole Isard’s Revenge és Allston Starfighters of Adumar című kötetét.  A két könyv egyaránt 1999-ben jelent meg, s bár nem mai darabok, minden vadászgép-rajongó számára szívből ajánlom.  

Az Isard’s Revenge (Isard bosszúja)

Az Ysanne Isard visszatérését taglaló kötet ízig-vérig hozza a kilencvenes évek Bővített Univerzumának hangulatát. Ez nem véletlen, ugyanis Stackpole, Allston, illetve Timothy Zahn egyfajta mini-Story Groupot alkotva hangolták össze a történeteiket, valahogy úgy, ahogyan azt napjainkban a Köztársaság Fénykorán dolgozó csapat teszi.

Az Isard’s Revenge egyből a klasszikus Thrawn-trilógiát követően veszi fel a történet fonalát, sőt a bilbringi csata idején, Thrawn főadmirális tragikus halálakor veszi kezdetét. A könnyed regény fő konfliktusát a BIrodalmi Hírszerszés halottnak hitt, jégszvű igazgatójának váratlan felbukkanása okozza, rögtön két példányban. Isard mellett ugyancsak fontos intrikus a Thrawnnal is rossz viszonyt ápoló, idegengyűlölő Krennel herceg-admirális, aki a Ciutric Hegemónia uraként egy jelentős államalakulatot irányit, birodalmi elvek szerint. Krennel azonban igyekszik politikailag is kifogni a szelet az Új Köztársaság vitorlájából, s Ackbar admirális, valamint a köztársasági hírszerzést irányító Cracken tábornok a Zsiványokat bízza meg a Krennel elleni akcióval.

A kötet igazából  Stackpole magyarul is megjelent X-szárnyúak regényeinek folytatása, lezárása: az abban megismert szereplők és konfliktusok térnek vissza.  A két központi karakter, az immár a tábornoki kinevezését elfogadó Wedge Antilles, valamint az erőérzekeny pilóta, Corran Horn. Rajtuk kívül fontos szerepet játszanak a történetben a korábban megismert női karakterek is, úgymint Corran felesége, a csempész Mirax Terrik, illetve a Wedge-dzsel bizalmasabb kapcsolatban álló hírszerző, Iella Wessiri. A kettejük külön küldetése, valamint Mirax apja, Booster Terrik története egy könnyed és izgalmas kalandot kínál, nem nélkülözve az akciókat és érzelmeket sem. Ugyancsak kiemelendő a két asztromech droid, Whistler és Gate, Corran és Wedge társainak magánakciója.

Természetesen a főhösök története és izgalmas, s mint ahogy említetettem, afféle lezárása a Zsiványkommandótól a Baktaháború kötetekben zajló eseményeknek. A könyvben újra szemtől szemben találkozik Corran és Isard, de a bothan pilótalány, Asyr Se’lar és a Biggs-unokatestvér, Gavin Darklighter kapcsolata is fordulatot vesz.

A rövid regény fordulatos és humoros, amely megfelelően tesz pontot a Zsiványok korábbi kalandjainak végére.

A könyv kapcsán szintén hangsúlyozandó, hogy a „hőskorszakhoz”, a kilencvenes évek Bővített Univerzumához tartozik, azokhoz az időkhöz, amikor a szerzőknek még fogalmuk sem volt arról, hogy George Lucas mit is ért a klónháború alatt.  Éppen ezért, ahogy a Thrawn-trilógiában, úgy itt is egy sokkal mindennapibb és gyakorlatibb alkalmazása figyelhető meg a klónoknak, mint a kánonban.  Ennek ellenére a történet mondanivalóját tekintve ma is megállná a helyét.

A Starfighters of Adumar (Adumar csillagvadászai)

A másik kötetet, a Starfighters of Adumart azok számára is őszintén merem ajánlani, akik esetleg nem olvasták a korábbi X-szárnyúak könyveket.

A történet a Star Wars univerzum egy üde színfoltja, mely kissé elüt a klasszikus Star Wars történetektől: nemhogy jedik, de még idegen lények se nagyon szerepelnek benne.

Csupán egyetlen nem ember bukkan fel a kötet legelején, de ő is azért, hogy a szerző feloldhassa azt a kontinuitási ellentmondást, amit Kevin J. Anderson okozott a Jedi Akadémia sorozattal. A sztori ugyanis egy, a Vad Űrben lévő, a Régi Köztársaság ideje óta elzárt világon, az emberek által lakott Adumaron játszódik, amellyel ekkor vette fel a kapcsolatot az Új Köztársaság és a Birodalmi Maradvány.

Adumar egy különös, kissé Star Wars-idegen hely, ugyanis túlságosan is valós:  itt nincs egyelőre bolygókormányzat, hanem különféle nagyságú, kisebb-nagyobb nemzetek uralják a bolygót,  mégha ezek egyike, Cartann igyekszik is a többi fölé nőni. Adumar az értékrendjét tekintve is különbözik a többi Star Wars-világtól, a lakóit egy nagyon különös becsületkódex vezérli: a párbajok és az élethalálra vívott kihvások, s a nagy ellenfél meggyilkolásával szerzett becsület mozgatja Cartann egész társadalmát. A kardokkal (pontosabban egy speciális, blastswordnek nevezett fegyverrel) vívott párbajok mellett ugyanez jellemezte a légi viadalokat, a vadászgéppárbajokat is. A bolygó társadalmában ugyanis a legelelőkelőbb helyet a pilóták töltik be, méghozzá a legnagyobb gyilkolásszámmal bíró pilóták. Az Új Köztársaság tehát a legzseniálisabb pilótáját, Wedge Antillest és három társát küldi az Adumarra, ahogyan a Birodalom is a legendás 181-esek négy ászát rendeli oda, hogy a bolygó, illetve Cartann vezetője eldöntse, hogy melyik félhez csatlakozzon a protontorpedó gyártásában is kulcsszerepet játszó világ.

A könyv legnagyobb értéke a humora, nem véletlenül tartják ezt az egész X-szárnyúak sorozat legviccesebb darabjának. Sőt továbbmegyek, talán a Bővített Univerzum legszórakoztatóbb kötetével van dolgunk. A humorforrást Wedge és társai, a Vörös szakasz névre keresztelt csapat adja, mely Tycho Celchu-ból, Wes Jansonból és Hobbie Klivianból áll.  A Wedge–Tycho–Janson–Hobbie kvartett a Csillagok háborúja hobbitjaiként is felfogható, melyben kétségkívül Janson és Hobbie alakítják Pippin és Trufa karakterét.  Az extrovertált és gyerekes Janson, valamint a pesszimista Hobbie kifejezetten szórakoztató párost alkotnak, a kötetet a sziporkák és szellemes beszólások tömkelege teszik különösen nagyszerűvé. A könyv humora nem erőltetett, a poénok remekül ülnek, tökéletes szilveszteri és újévi olvasmány volt számomra a regény.

A Starfighters of Adumar emellett emberi is, Wedge Antillesnek ugyanis nemcsak egy bolygó bel- és külpolitikai helyzetetét kell helyretennie, hanem a saját magánéletét is. Szakítás Qui Xux-szal, szerelem Iella Wessirivel, valamint a halálos adumari nőszemély, Cheriss Wedge iránti plátói szerelme. Ennek ellenére nem válik a könyv romantikus lányregénnyé, ahogy háborús katonasztorivá sem – a szerző megfelelően egyensúlyoz az érzelmek, az akció és a humor között. A fordulatok ugyan olykor kiszámíthatók, mégis lehet örülni egy-egy húzásnak. Janson és Hobbie karakterei pedig a legnagyobb feszültségeket is feloldják, nem egyszer mosolyodtam el vagy nevettem fel a regényt olvasva.

Összességében mind a két regényt ajánlom a Rogue Sqadron filmhez való felkészüléshez, különösen a Starfighters of Adumart, mely egy igazán könnyed, vicces és különleges Star Wars-regény.